L. J. Wesley: Brooke - A testem a börtönöm
2022.12.14
ROMANTIKUS / NAPLÓREGÉNY
Már a kötet első kiadásának borítója is megfogott, bár ott a fülszöveg volt, ami nem eresztett. A második kiadás borítója viszont lemerem fogadni, hogy már önmagában megnyeri az olvasókat.
Wesleytől már olvastam sci-fi, new adult, és fantasy regényt is. Teljesen más témájú történetek voltak, nagyon eltérő karakterekkel... ami viszont mindegyik könyvre jellemző, az a szerző stílusa, amit én csak Wesley-féle humornak nevezek - és nagyon szeretek.
Ahogy az előző általam olvasott könyveinél, úgy itt sem hazudtolta meg önmagát, bár kétségtelen, hogy egy komolyabb témához nyúlt. Alapjába véve Brooke története drámai, de épp az írói stílus gátolt csak meg abban, hogy ne kategorizáljam drámaként. Na, ezt nevezném én igazán a szórakoztató irodalom művészetének. Egy drámai téma, ami bár elgondolkodtat, meghat, sőt, talán még el is szomorít vagy helyenként elborzaszt... mégis nem hogy élvezed, hanem még mulatni, szórakozni is tudsz rajta!
Mindemellett egy letehetetlenül gördülékeny, tempós történet, a figyelmet folyamatosan lekötő fejezetekkel, amik olvastatják magukat. Mindegyik rövid, lényegretörő, de egyikből sem hiányzott semmi, mindegyik izgalmassá és érdekessé lett téve valamivel.
A történetről (Spoiler veszély!):
A sztori elbeszélője Brooke, egy autóbaleset következményeként kómában fekvő nő. A történet kezdetekor épp tudatára ébred - ámbár ennek a környezete pont nincs tudatában. Azaz hallja és felfogja a hangokat maga körül, sőt, még a szagokat/illatokat is érzékeli, viszont ennek jelét nem tudja adni... így elinte csak "csendes" megfigyelője a környezetének, és mivel teljes amnéziája van, csak próbálja beazonosítani pl a rokonai hangját, na meg persze visszaemlékezni rájuk.
Aztán egy klinika- és orvoscsere után már kimutatták a gépek az agyi aktivitását, ami reményt nyújtott a családnak, és az új orvosa hozzá is látott kísérleti módszerek bevetésével a kezelésének, ami által bár az agya egyre aktivabb lett, és pár emléke visszatért, még messze volt, hogy kommunikálni tudjon környezetével. Ezidő alatt pedig a random elő-elő kúszó emlékei csak összezavarták. Pl tudta, hogy van/volt férje, de nem értette, hogy miért akar tőle elválni. Tudta, hogy várandós volt, és volt egy lánya... de nem értette, hogy hogyan lehet, hogy még egy szót sem ejtettek a rokonai róla egy alkalommal se, mikor meglátogatták a kórházban. És tudta, hogy rengeteg rossz dolgot tett - de el nem tudta képzelni, hogy hogyan lehetett képes rájuk...
Az emlékeiből ítélve hamar rájött, hogy finoman kifejezve: ő egy igen csalfa nőszemély - de nem tudom megállni, hogy ne mondjam ki egyenesen: majdhogynem szajha, aki a legnagyobb ribancok egyik mintapéldánya volt.
...Aki nem csak vonzó testi adottságokkal rendelkezett, hanem azokkal vissza is élt.
...És nem csak hűtlen volt a férjéhez, hanem mint egy nimfomán picsa, már-már betegesen kereste a szexuális kalandokat.
(SPOILER!!!) Egy ilyen valaki nem csoda, ha nem akart gyereket... de nem hogy nem a férjétől, még csak nem is a szeretőjétől esett teherbe! Hanem épp az egyik "kalandjától", aki keleties vonásokat örökített a babának.
Úgyhogy Brookeot elhagyja a férje... aztán teljesen lecsúszik, nyakán a "nemakart gyerekkel".
Durva spoilereket osztottam most meg veletek, de ez csak egy része a lényegnek. Ezzel kapcsolatban is nagyon nehéz emlékek kerülnek felszínre Brooke elméjében, de még mások is.
Viszont gondoljatok bele, hogy amnéziásan ennek a nőnek a lelke és az elméje teljesen tiszta volt. Egy teljesen ÁRTATLAN ember. Egy ilyen valaki, minden egyes alkalommal, amikor az elméje ellátta egy-egy ilyen "szégyenletes" emlékkel, hogyan érezhette magát? Egy ártatlan lélek, amikor szembesül azzal, hogy a kóma előtt milyen mocskos dolgokat művelt...
Nehéz téma... de vannak enyhítő körülmények. Pl Brooke orvosa a töretlen segíteni akarásával, bíztatásával, kitartásával. A megértő és szerető, elfogadó és megbocsájtó szülei és testvére, Alice. Ők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Brooke-nak nem hogy csak sikerüljön felébrednie, majd teljesen felépülnie, hanem minden addigi hibája ellenére támogatják, és segítik az életét is rendbehozni - kezdve a kislányával való kapcsolatával.
E könyvvel egy írtózatosan nehéz témához nyúlt a szerző, amit nagyon egyedi, garantáltan minden klisét mellőző, és egészen szórakoztató módon sikerre is vitt.
Jelentem, új kedvenc Wesley könyvet avattam. Köszönöm, és gratulálok!
Ahogy az előző általam olvasott könyveinél, úgy itt sem hazudtolta meg önmagát, bár kétségtelen, hogy egy komolyabb témához nyúlt. Alapjába véve Brooke története drámai, de épp az írói stílus gátolt csak meg abban, hogy ne kategorizáljam drámaként. Na, ezt nevezném én igazán a szórakoztató irodalom művészetének. Egy drámai téma, ami bár elgondolkodtat, meghat, sőt, talán még el is szomorít vagy helyenként elborzaszt... mégis nem hogy élvezed, hanem még mulatni, szórakozni is tudsz rajta!
Mindemellett egy letehetetlenül gördülékeny, tempós történet, a figyelmet folyamatosan lekötő fejezetekkel, amik olvastatják magukat. Mindegyik rövid, lényegretörő, de egyikből sem hiányzott semmi, mindegyik izgalmassá és érdekessé lett téve valamivel.
A történetről (Spoiler veszély!):
A sztori elbeszélője Brooke, egy autóbaleset következményeként kómában fekvő nő. A történet kezdetekor épp tudatára ébred - ámbár ennek a környezete pont nincs tudatában. Azaz hallja és felfogja a hangokat maga körül, sőt, még a szagokat/illatokat is érzékeli, viszont ennek jelét nem tudja adni... így elinte csak "csendes" megfigyelője a környezetének, és mivel teljes amnéziája van, csak próbálja beazonosítani pl a rokonai hangját, na meg persze visszaemlékezni rájuk.
Aztán egy klinika- és orvoscsere után már kimutatták a gépek az agyi aktivitását, ami reményt nyújtott a családnak, és az új orvosa hozzá is látott kísérleti módszerek bevetésével a kezelésének, ami által bár az agya egyre aktivabb lett, és pár emléke visszatért, még messze volt, hogy kommunikálni tudjon környezetével. Ezidő alatt pedig a random elő-elő kúszó emlékei csak összezavarták. Pl tudta, hogy van/volt férje, de nem értette, hogy miért akar tőle elválni. Tudta, hogy várandós volt, és volt egy lánya... de nem értette, hogy hogyan lehet, hogy még egy szót sem ejtettek a rokonai róla egy alkalommal se, mikor meglátogatták a kórházban. És tudta, hogy rengeteg rossz dolgot tett - de el nem tudta képzelni, hogy hogyan lehetett képes rájuk...
Az emlékeiből ítélve hamar rájött, hogy finoman kifejezve: ő egy igen csalfa nőszemély - de nem tudom megállni, hogy ne mondjam ki egyenesen: majdhogynem szajha, aki a legnagyobb ribancok egyik mintapéldánya volt.
...Aki nem csak vonzó testi adottságokkal rendelkezett, hanem azokkal vissza is élt.
...És nem csak hűtlen volt a férjéhez, hanem mint egy nimfomán picsa, már-már betegesen kereste a szexuális kalandokat.
(SPOILER!!!) Egy ilyen valaki nem csoda, ha nem akart gyereket... de nem hogy nem a férjétől, még csak nem is a szeretőjétől esett teherbe! Hanem épp az egyik "kalandjától", aki keleties vonásokat örökített a babának.
Úgyhogy Brookeot elhagyja a férje... aztán teljesen lecsúszik, nyakán a "nemakart gyerekkel".
Durva spoilereket osztottam most meg veletek, de ez csak egy része a lényegnek. Ezzel kapcsolatban is nagyon nehéz emlékek kerülnek felszínre Brooke elméjében, de még mások is.
Viszont gondoljatok bele, hogy amnéziásan ennek a nőnek a lelke és az elméje teljesen tiszta volt. Egy teljesen ÁRTATLAN ember. Egy ilyen valaki, minden egyes alkalommal, amikor az elméje ellátta egy-egy ilyen "szégyenletes" emlékkel, hogyan érezhette magát? Egy ártatlan lélek, amikor szembesül azzal, hogy a kóma előtt milyen mocskos dolgokat művelt...
Nehéz téma... de vannak enyhítő körülmények. Pl Brooke orvosa a töretlen segíteni akarásával, bíztatásával, kitartásával. A megértő és szerető, elfogadó és megbocsájtó szülei és testvére, Alice. Ők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Brooke-nak nem hogy csak sikerüljön felébrednie, majd teljesen felépülnie, hanem minden addigi hibája ellenére támogatják, és segítik az életét is rendbehozni - kezdve a kislányával való kapcsolatával.
E könyvvel egy írtózatosan nehéz témához nyúlt a szerző, amit nagyon egyedi, garantáltan minden klisét mellőző, és egészen szórakoztató módon sikerre is vitt.
Jelentem, új kedvenc Wesley könyvet avattam. Köszönöm, és gratulálok!
A fotózás kapcsán:
A borító lehet, hogy nem volt kifejezetten tudatos választás ezen szempontok alapján, de mégis erőteljes utalások vannak benne a történetre. (KÖNYVES SPOILER!!!!!!!!) Lényegében Brooke egy nimfomán picsa volt, aki bedrogozott állapotban autóbalesetet szenvedett és majdnem vízbefúlt. Kómába került, majd végülis felépült, és egy jobb ember, szerető anya, és a párját megbecsülő nő lett belőle. Ezek tekintetében ha úgy nézzük, a borítókép egészen kifejező, hisz' benne van a szépség, némi túlzással az erotika-nőiség, a vízre utal a kék testfesték, a kómára pedig a fekete háttér. A határozott-erős fény a modellen meg talán pont a "megtisztulást" ábrázolhatja, hogy egy tisztább lélek lett a kóma után.
A fotózáson az volt a célunk, hogy egy szolidan nőies képsorozatot készítsünk, a képekkel utalva a kötet érzelmi vonalára:
- aggodalom, félelelem, elveszettség
- düh, harag, kétségbeesettség, bűntudat
- büszkeség, ego
- megvilágosodás, megtisztulás,
Brooke a kóma alatt pl aggódik, hogy mi lett a babájával... Aztán ha belegondolok, egy kicsit "pukkancs" is néha ez a karakter, úgyhogy nem csak vonzóbb-nőies arckifejezéssel játszhattunk, hanem egy kicsit dühös-mérgessel is. A kómából való felébredését-és felépülését is inkább a türelmetlenség és a düh jellemzi az én olvosatomban, azaz nem az a kesergő típusú karakter volt... stílusilag pedig néhol amolyan lenéző-flegma, így pár képen próbáltam is hozni a büszkébb, "mádám" formát.
Egy nagyon színes érzelmi skálát igyekeztünk megjeleníteni a képeinkkel, mert úgy vélem, hogy ennek a könyvnek tényleg ez az egyik lényege - és fotózás szempontjából ezzel fel is adta a leckét rendesen. De beszéljenek majd a képek!
Egy élmény volt, ami alatt rengeteget tanultam, és egyúttal két nagyszerű szakemberrel bővült a Mindaleth stáb-gárda!
A borító lehet, hogy nem volt kifejezetten tudatos választás ezen szempontok alapján, de mégis erőteljes utalások vannak benne a történetre. (KÖNYVES SPOILER!!!!!!!!) Lényegében Brooke egy nimfomán picsa volt, aki bedrogozott állapotban autóbalesetet szenvedett és majdnem vízbefúlt. Kómába került, majd végülis felépült, és egy jobb ember, szerető anya, és a párját megbecsülő nő lett belőle. Ezek tekintetében ha úgy nézzük, a borítókép egészen kifejező, hisz' benne van a szépség, némi túlzással az erotika-nőiség, a vízre utal a kék testfesték, a kómára pedig a fekete háttér. A határozott-erős fény a modellen meg talán pont a "megtisztulást" ábrázolhatja, hogy egy tisztább lélek lett a kóma után.
A fotózáson az volt a célunk, hogy egy szolidan nőies képsorozatot készítsünk, a képekkel utalva a kötet érzelmi vonalára:
- aggodalom, félelelem, elveszettség
- düh, harag, kétségbeesettség, bűntudat
- büszkeség, ego
- megvilágosodás, megtisztulás,
Brooke a kóma alatt pl aggódik, hogy mi lett a babájával... Aztán ha belegondolok, egy kicsit "pukkancs" is néha ez a karakter, úgyhogy nem csak vonzóbb-nőies arckifejezéssel játszhattunk, hanem egy kicsit dühös-mérgessel is. A kómából való felébredését-és felépülését is inkább a türelmetlenség és a düh jellemzi az én olvosatomban, azaz nem az a kesergő típusú karakter volt... stílusilag pedig néhol amolyan lenéző-flegma, így pár képen próbáltam is hozni a büszkébb, "mádám" formát.
Egy nagyon színes érzelmi skálát igyekeztünk megjeleníteni a képeinkkel, mert úgy vélem, hogy ennek a könyvnek tényleg ez az egyik lényege - és fotózás szempontjából ezzel fel is adta a leckét rendesen. De beszéljenek majd a képek!
Egy élmény volt, ami alatt rengeteget tanultam, és egyúttal két nagyszerű szakemberrel bővült a Mindaleth stáb-gárda!
Hatalmas nagy köszönet
A szuper sminkért:Móricz-Villás Brigitta
És a fantasztikus fotókért:
Nerpel Nikoletta
❗Ha beszereznéd a könyvet: