Robert MacLeod: Omega - A végső erő
A borító szerintem tökéletesen illik a sztorihoz, hisz' épp olyan egyszerű de nagyszerű, mint a benne rejlő történet.
A borító szerintem tökéletesen illik a sztorihoz, hisz' épp olyan egyszerű de nagyszerű, mint a benne rejlő történet.
Bevallom, tüzetesebben nem néztem meg a borítót olvasás előtt... Első pillantásra lerítt róla, hogy sci-fi könyv, a női és férfi alak pedig arra utalt, hogy némi romantika is lehet benne. Aztán, ott van az a piros valami, amit - mivel az olvasás végeztéig ugye nem néztem meg igazán - bevallom, egy szívnek gondoltam. "Hohó, egy nő a szívét nyújtja...
Egy igazán szórakoztató stílusban íródott, fanyar humorral átitatott katonai sci-fi, amit bátran ajánlok a műfaj kedvelőinek, de még azon olvasóknak is, akik csak ismerkednek vele, bár jó, ha igazán nyitottak a szokatlan történetekre, mert ez bizony egész formabontóra sikeredett.
Hoz jó néhány "elvárt" sci-fi elemet (részben az űrben játszódik,...
A borítóról:
Nem tudom nem imádni! Mindamellett, hogy szerintem gyönyörű, egyértelművé is teszi az olvasók számára, hogy a történet, amit rejt, nekik való, avagy sem! Szerintem csakúgy, mint Viktor előző köteténél, leginkább azoknak tetszhet igazán ez a borító, akiknek valószínűleg a sztori is tetszeni fog!
Úgyhogy hatalmas nagy...
A borítója nagyon tetszik, és határozottan állíthatom, hogy stílusilag-látványilag 100%-osan tükrözi a könyv történetét!
A borítóért és a címért teljesen odáig vagyok! A fülszövegét tekintve egy átlagos háborús sztorira számítottam, bár számomra volt a könyvnek egy olyan kisugárzása, ami azt sugallta, hogy az írói stílus ezt jócskán megfogja fűszerezni, s különlegessé fogja tenni.
A borító... igen aranyos! És szuperül tükrözi a benne rejlő sztori hangulatát! Egyedül amit sajnálok, hogy az anyaga nem valami strapabíró, és igyekeztem rá vigyázni, de a fotózásra már tagadhatatlanul láthatóvá váltak rajta az "ez már volt olvasva" nyomok... amit úgy látom Gáborunk (a fotós) egész jól "kijavított", úgyhogy nincs semmmmi baj.
Klári könyvére a HazaÍrók berkeiben figyeltem fel először, méghozzá a sci-fi kategória mappájuknak átvizslatásakor.Arra emlékszem, hogy elgondolkodtam rajta egy különös megérzés miatt, de "félresöpörtem", mivel ahogy a filmekben, úgy könyvek terén sem érdekelt különösebben az időutazás témája.
És milyen jó, hogy meglett választva a HazaÍrók (2021)...
E könyv borítója a lehető legjobban tükrözi a tartalmát - sötét, kissé bizarr, új és mégis valahogy régies, sejtelmes és kissé ijesztő, de egyben tudományos-furmányos is. És szerintem aki nem szimpatizál ezzel a borítóval, annak a benne rejlő story sem igazán való. - Merek kissé nyersen őszinte lenni, mert nem akarok senkinek csalódást okozni, és...