Aurora Lewis Turner - A hatalom köve
FANTASY
Mindamellett, hogy nagyon szép, és valószínűleg az összes fantasy-kedvelőnek felkelti a figyelmét, rendkívül kifejezőre is sikerült, úgyhogy jár a taps Aurora férjének, mivel a koncepció neki köszönhető, és a borítótervezőnek, aki megvalósította az elképzeléseket.
...mert bizony, itt történnek olyan dolgok, amikért a kisgyerekek fülét befognám-szemét eltakarnám... Azaz csak egyesek számára "belepirulós" dolgokra gondolok amúgy, azaz semmi rosszra!
És ha már "belepirulós dolgok"... E könyv története interaktív módon íródott, méghozzá az "Aurora Lewis Turner és olvasói világa" facebook csoport tagjai segítségével, ugyanis az írónő hétről-hétre több részletet is megosztott velük, amiket mindig egy-egy szavazós kérdés követett, ami alapján megválaszthatták, hogy miként alakuljon a sztori további menete, mely mederbe follyon tovább, mely karakterek milyenek legyenek, és mondjuk talán még azt is, hogy pl ki haljon meg, ki éljen, stb... (Erről, ennek menetéről készítettünk a csajokkal egy videós beszélgetést is, amit a Hun Book RT. youtube csatornáján tudtok visszanézni.) Nos, bennem az első kérdés, ami felmerült ezzel kapcsolatban, az az volt, hogy: az összes szavazó szexuálisan túlfűtött lehetett, mikor e könyvet írták? Mert ha Aurora szavazásra bocsájtotta ezen részeket is (hogy legyenek-e, avagy sem), s a többség az "erotikusabbacska" jelenetekre voksolt, háááát drágáim... egészségetekre! De mielőtt még kiábrándulnának azon olvasóim, akik abszolúte kerülik az ilyen jelenetekkel rendelkező történeteket: ÁCSI! Ez számotokra sem kell, hogy kizáró ok legyen (már ha 14-5-6+ éves vagy), mivel a 760 oldal alatt 4-5(?) olyan jelenet van (ennyi egy ekkora kötetbe, ha nem is erotikus, még belefér, na...), és egyik sem több 1-1 rövidebb bekezdésnél, azaz pár mondatnál. Ezzel azt akarom mondani, hogy nincsenek "túltárgyalva" ezen részek, mint ahogy az erotikus könyveknél - viszont annyira azért vannak, hogy megtaláljam említeni őket. Szóval nem egy prűd sztoriról van szó, kérem szépen... de nem is tömény orgiáról, na...! Amondó vagyok, hogy akinek a "Vaják" c. (film) sorozatban még az "oké" kategória volt az az egy-két pillanatnyi szex-jelenet egy-két részben, annak ezzel sem lesz gondja. S ha már itt tartunk... E könyv története bár TELJESEN más, mint az eddig általam ismert történeteké, tudok hasonlóságokat felhozni, amik alapján egyesek biztos felkapják rá a fejüket, hogy "na akkor ez engem is érdekel!":
- Vaják (The Witcher) : az előbb említett erotikus jelenetek körülbelüli mennyisége és "mélysége" miatt, plusz az egyik szereplő (Vincent) emlékeztetett a sorozat főszereplőjére... leginkább külsőleg (azzal a különbséggel, hogy Vincent fekete hajú és kék szemű) képzeltem el olyannak (amolyan tipikus kardos-harcos), de valamelyst belső vonásaiban is. Vincent (és a testvére, Ibis) nem ember, hanem félig boszorkány, amiket e történetben strigának hívnak. És a strigákhoz itt teljesen úgy viszonyulnak az emberek, mint a Vaják-ban a "vajákok"-hoz (ez olyan hülyén hangzik magyarul, de a szinkronban így mondták...), és szakmai tevékenységüket tekintve is hasonlóak, hiszen mindkettő hivatásos "szörny vadász".
- Harry Potter: neeeeem, nem a cím miatt (Bölcsek köve/Hatalom köve...)! A H.P. filmek utolsó két részével, a "Halál ereklyéi"-vel tudnék hasonlóságot felhozni, ugyanis ahogy ott szeretett gyermekkorunk árva varázslófiúja kereste a Halál ereklyéit a barátaival, itt az ugyancsak komplikált rokonsági helyzettel rendelkező Olivia keresi a mágikus köveket - egy picikét nagyobb csapattal, de ugyancsak nehézségekkel, kalandokkal, küzdelmekkel.
- A gyűrűk ura: A gyűrű szövetsége című részt juttatta e könyv az eszembe, ugyanis abban a részben alakult meg a "csapat", ami ugyancsak több, sokszínű főből tevődőtt össze, és ami ugyancsak egy nagy és veszélyes útra szánta el magát, és amiben UGYANCSAK voltak széthúzások. Továbbá Oliviánk (aki e történet Frodójának felelne meg...) is hasonlóan jólelkű, alázatos, áldozatkész és szerény, mint Frodo.
- Hófehér és a vadász: bár történetünk legjavában Olivia a hatalom kövének köszönhetően gyakorol hatást más lényekre, a vége felé már anélkül is, - hasonlóan Hófehérhez - önként, hódolattal és alázattal állnak hozzá és szolgálják, mivel a kedves és szeretetteljes jellemével, s tetteivel-döntéseivel kiérdemelte, hogy megbízzanak benne, és épp ezért hűen követik és támogatják. És igazából... Olivia karaktere nagyon hasonlít Hófehéréhez, mindkettő hercegnő, akiknek hasonlít a külsejük, és a természetük-, belső tulajdonságaik egyaránt.
- Trónok harca: A hatalom köve története egy kontinensen játszódik, amit írónőnk 5 országra bontott fel. Ezen országok sajátosságai (mint természeti adottságaik, és az emberek habitusa, természete, irányultságaik és hitviláguk) csakugyan izgalmasak, színesek, érdekesek és totálisan eltérőek, ahogyan a Trónok harca birodalmának 9 régiójában is. És ahogy az ottani uralkodókat, úgy az ittenieket is megrészegíti a hatalomvágy.
No de nézzük akkor, hogy miről is szól Aurorám ezen könyve. (SPOILER VESZÉLY!)
5 ország, amik mindegyikében több mágikus lény ("halhatatlanok") létezik, de elnyomva/bújdosva, és az ember az uralkodó faj. Anno, mikor az emberiség megjelelent a kontinensen, a halhatatlanok izgatottan és érdeklődve várták- és fogadták őket. Minden kontinensnek volt 1 boszorkánya, akik 1-1, azaz összesen 5 mágikus követ készítettek ajándékba az emberek érkezésére, amit ugyancsak a kontinens 5 országában osztottak szét. A kövek, ahogy a boszorkányok, saját, "egyedi erővel" ruházták fel az országaikat. Így lett
- egy fehér kő, a halandóság köve, ami az élet és a halál körforgását segítette.
- Egy kék kő, ami tudással ajándékozta meg a népeket.
- 1 fekete, ami az "állatok és növények javát adta nekik, hogy azok húsukkal és vérükkel szolgálják őket."
- Egy zöld, ami az életszeretet, és ha úgy vesszük, a művészetek és a szórakozás köve,
- és a vörös, azaz a HATALOM köve.
Nos... egyes erősebb halhatatlan lények (mint pl az elementálok) arra pályáznak, hogy MINDEGYIK követ megszerezzék s magukének tudják, mivel azzal mondhatni "mindenhatókká" válhatnának, s megbosszulhatnák az emberek halhatatlanokra mért elnyomását. Míg az embrek uralkodóinak CSAK a hatalom kövére fáj a foguk, mivel akinél az éppen van, annak minden csatája nyereséggel zárul - így terjeszkedhet, s uralma alá vonhat mindent, s mindenkit! Irónikus, de lényeg a lényeg: az a minden s mindenki épp a mi szedett-vetett társaságunk ellen van, s ezzel rengeteg veszélyes helyzetbe kerülnek, amikből gyakran furcsa módon keverednek ki.
De kik is ők (a mi csapatunk)? Máris kifejtem picirit... Hogy ne legyek totál spoileres, nem mondom el, hogy hogyan s miért, viszont egy hatalmas nagy spoilert lövök le azzal, hogy elárulom: főszereplőnk, Olivia eggyé vált a hatalom kövével, ő maga a hatalom köve! De egyúttal el is lett átkozva, és azzal indul a sztori, hogy útra kel, hogy megkeresse a boszit, aki megátkozta, hogy megtörje az átkot. Útközben úgy hozza a sors, hogy különböző érdekek s okok miatt egy kész társaság állapodik meg mellette. Több életveszélyes kaland után érnek el a boszihoz, aki alkut ajánl: ha Oliviáék összegyűjtik az elveszett köveket, és elviszik neki, akkor feloldozást nyer az átka alól. Szóval Olivia útrakel megkeresni őket, a különleges társaság pedig vele tart: a striga ikerpár szörnyvadászok, akik különleges erővel bírnak (Vinszent belelát mások múltjába- és jövőjébe, kivéve Oliviáéba, Ibis pedig bagollyá tud változni), az ő elátkozott párjaik (Sebastian bagollyá van "kárhoztatva", Serena és Vincent pedig nem tudják megérinteni egymást, mert érintésük nyomán elektromos kisülések érik őket.) Noah, egy tudós, aki gyógyító is, és Bogumil, aki egy hűséges katona és kiváló kardforgató. A csapat főbb konfliktusát Serena okozza a féltékenységével, mivel érzi, hogy Olivia egyre kevésbé közömbös Vincent számára...
Nyíltan utálja, és kifejezi nemtetszését a kiscsaj iránt, és igyekszik elültetni a magját a többiek fejében is, hogy Olivia csak veszélyt jelent rájuk. Továbbá... nem egyszer kinyírni is megpróbálja. Érdekes a teljesen őszinte és ragaszkodó szerelem közte és Vincent között... annál már csak az az érdekesebb, hogy Vincent tisztában van Serena önzőségével, rosszindulatával, s minden egyéb hibája ellenére is tiszta szívből szereti, de mindezek mellett Oliviába is napról-napra egyre jobban beleszeret. Talán pont azért, mert a kiscsaj kb Serena teljes ellentéte, méghozzá a pozitív ellentéte! Serena karakterét pedig, annak ellenére, hogy nagyon nem szerettem, kifejezetten "hasznosnak" találtam. Ugyanis Aurora némi "tanítást" csempészett vele a történetbe. Egy cseppet sem tökéletes karakter, akit szerelme, és barátai fenntartások nélkül elfogadnak és szeretnek, úgy ahogy van. Az a mértékű megértés és elfogadás, amit ők tanusítanak iránta... a mai világban sajnos ritkaság számba megy az ilyen jellegű társaság.
Aztán, Aurora nem csak az elképesztő gyorsaságban egymást követő eseményekkel és az érdekes s szerethető karakterekkel csillogtatja meg fantáziáját, hanem a csodálatos helyekkel, és a rengeteg különböző mágikus lénnyel. Az utóbbiak között több olyan is akad, amiket ismerhetünk már más történetekből (pl dzsin), de mind-mind extra csavarral van színesítve (pl a dzsintől a "hagyományos" módon hármat lehet kívánni, de ha kívánsz, nem csak ad, hanem el is vesz valamit. Teszem azt, ha pl vizet kívánnál a szomjúságodra, megkapnád... de amellé irdatlan nagy éhséget is, viszont kaját nem. - Ezt a példát most találtam ki, nincs a könyvben, de remélem értitek a lényeget. )
Kedvenc mágikus lényem pedig naná, hogy a "szükség madár" lett, a kiscsibéivel. Egy vicces kinézetű madár, ami ha elköteleződik valaki mellett, igen hasznos baráttá válhat. Imádtam!
A tündérkirálynő karaktere is lenyűgözött, önnön problémájával, s ahogyan arra megoldást keresett és talált. Na meg... a sorsa is tetszett, bevallom, kicsit számítottam rá, de nagyon jól volt kitalálva és megírva.
Helyek közül a fehér kő otthona, Volans tetszett a leginkább. Bár mindegyik hely nagyon ötletesen lett kitalálva, ez volt, amitől a leginkább elámultam! A mágikus, gyógyító hó fedte táj (az emberek sérülései "hólét" fogyasztva gyorsabban gyógyulnak + kevésbé hat rájuk a hideg - nem fáznak, na meg... általa a megszokottnál jóval hosszabb életkorra tesznek szert a volansiak), aztán, hogy az ottaniak közül mindenkinek fehér haja, és karcsú alkata van, de imádtam pl a kis csapatunk "belépőjét" is, mikor egy helyi gazda rénszarvasát akarták leölni, hogy legyen mit enniük, és az ahelyett, hogy haragudott volna rájuk, vendégül látta őket. Imádnivaló volt a fazon, és a felesége is... aztán az ottani, azaz a fehér kő jin-jang-ra emlékeztető "csapdája", ami védte... Egek, de jó volt! Az egyik kedvenc részem lett, mikor azt a követ megszerezték! Az a jelenet valami gyönyörű volt! És csak hab a tortán, hogy milyen drámaian ért véget...
Aztán igazán tetszett még, na meg szerintem ez is teljesen egyedivé tette a történetet: szereplőinknek nem voltak titkai egymás előtt. Oké, Olivia egy darabig titkolta kilétét Vincent előtt, de elég hamar "lelepleződött", aztán az átkáról sem vallott be mindent, mert szégyellte... de arra is elég hamar, még a sztori első harmadában/negyedében fény derült. Onnantól kezdve nyitott könyv volt ő is a többiek számára. Serena és Vincent kapcsolata emiatt méginkább érdekes volt, hisz' a legtöbb történetben minden kapcsolatban megvannak a felek azon gondolatai-érzései, amiket nem oszt meg a másikkal. Erről itt szó sincs! MINDENT, teljesen őszintén és egyenesen felvállalnak, és megosztanak egymás közt. És szerintem ez igazán példamutató + egyedivé is teszi a sztorit...
Továbbá azt kell, hogy mondjam: íróNŐ léte ellenére Aurorának kifejezetten jól sikerült a történet háborús, harcászati részeit is megírnia, és értelmes és követhető, de mégsem száraz módon!
Jah, amúgy... nem csak harcokon és kalandtúrán, hanem a történet során 2-3 alkalommal "buli"-n is részt vesznek a karaktereink! Estély, bál, fogadó party... ezzel is színesítve, s tovább bonyolítva egyes kapcsolatokat és konfliktusokat. Sírás, nevetés, fájdalom, öröm, romantika, erotika... meg minden volt, mi csövön kifért.
Szerintem már rájöhettetek, hogy a történet teljesen elvarázsolt... de térjünk kicsit ki az írói stílusra! (Nyugi-gumi, szerettem azt is!) Nos... ez a könyv nem fél tégla, hanem legalább 3 egész. Kis híján kiújult az ínhüvelygyulladásom, míg ezt tartottam, forgattam... És bevallom, számomra egy kissé döcögősen indult a sztori, el voltam szokva a hosszabb leíró részektől, ezért picit aggódtam is, hogy a tervezettnél jóval lassabban fogok vele haladni... de valójában ez a történet, a sok karakterrel, a rengeteg más- és más helyszínnel és a különböző különleges lényeivel igenis igényelte a hosszabb leírásokat, legalább addig, míg az olvasó rá nem hangolódhatott teljesen erre a világra! Úgy kb a könyv negyedéig éreztem úgy, hogy kicsit lassabban halad a történet ezek miatt, de aztán meg úgy felgyorsult, hogy valami elképesztő tempót diktált! 1 hetet saccoltam neki (számomra néha harmada ekkora könyv is 1 hétbe telik) de 4 nap alatt bekajáltam! *büfi*
Volt viszont, ami picit zavart: a relative gyakran előforduló, külföldi nyelvekre emlékeztető megfogalmazásmód. Poén, hisz' nekem is vannak ebbéli gondjaim, mert bár sokak "nagyzolásnak" tartják, de igenis hatással van az ember anyanyelvére, ha hosszú ideig napi szinten gyakrabban kell, hogy idegen nyelven boldoguljon, mint a sajátján. Nem, nem felejtünk el magyarul... de nekem pl gyakran problémám a szavak sorrendje a mondatban, néha úgy megkeverem, hogy egész különleges csodákat mondok... Auroránál ami nekem feltűnő volt, azt inkább megmutatni tudom: Pl.: "...a csapat együttes erővel kiúszott a csónak alól, és felfordították AZT." Teljesen laikusként nem merem hibának nevezni, viszont számomra ezek, s az ehhez hasonló esetek picit zavaróak voltak. Ezek kiküszöbölése maga az író számára brutál nehéz, hiszen ehhez ő így lehet hozzászokva, neki ez így a természetes. Itt inkább gondolom, hogy a "segédei" tudnának ebben segíteni, már ha nem ragaszkodik eleve ahhoz, hogy ezen mondatok így maradjanak, mintegy a stílusát-egyéniségét igazolva. Mert kevésbé szigorú szemmel nézve, ahogy azzal sincs baj, ha valaki az "avval" szót használja az "azzal" helyett (olvastam egy könyvet, ami dugig volt vele, betudtam az író tájszólásának...), csak szimplán aki nincs hozzászokva, annak furcsa lehet. És igazából... annak ellenére, hogy ezek mindig szemetszúrtak, a történetet 100%-osan tudtam élvezni, és repes a szívem, hogy egy olyan szerzőt tudhatok a magyar kortárs berkekben, mint Aurora Lewis Turner.
A hatalom köve egy nagyszerű történet, amit minden fantasy kedvelőnek szívből ajánlok!