Basa Katalin: A névtelen királynő

S bár nagyon különleges és szép, szerintem többen vannak, akik ha csak a borítót látnák, nem azon könyvek közé tartozna, amikre egyből rányúlnának... de nálam ez másképp volt. Mert számomra volt egy amolyan... "vonzó" kisugárzása. És ezen érzésemet a fülszövege meg is erősítette.  

Egy fantasy, ami a magyar népmesékre, és a mi mitológiánkra épül!? Ez az a téma, ami mindigis érdekelt, de valahogy eddig még nem igen merülhettem el benne. 

Meg boszorkányok...

Meg törpék (gnómok)...

Meg kelpiek...

És még táltos is! 

Úgyhogy minden, ami egy jóféle, magyaros fantasy-hoz kell! 

Nem tudom, hogy ki mennyire jártas a mi népmeséinkben, de aki nem igazán, annak elárulom, hogy igencsak eltér a többitől. Pl a mi tündéreink nem a Pán Péter-es cuki kis Csingiling-hez hasonlatosak! 

A mi - azaz Basa Katalin tündérei mind Tündérszép Ilonától származnak, és létük a vízhez kötődik, azaz voltaképp inkább vizi lények, de a szárazföldön is tudnak tartózkodni, csak a hosszú távú jólétükhöz szükségük van vízre is. Mindegyikőjük rendelkezik egy-egy különleges erővel (a történetben pl volt, amelyik a vizet tudta irányítani-formálni, pl dárdát készíteni belőle, és volt, aki ha énekelt, a dalba foglaltjai megvalósultak...), és különböző madárrá tudnak változni (van, amelyik hattyúvá, s van, amelyik jégmadárrá, stb...), de ha jól emlékszem, erre nem képes mindegyikőjük. 

Jut eszembe! 

A HazaÍrók e könyv kapcsán indítottak a tündérekről, a boszorkányokról, és a táltosokról kibeszélőket, és oda már írtam egyszer róluk, úgyhogy remélem nem bánjátok, ha csak bemásolom az ottani gondalataimat... és ezen posztokat be is linkelem ide nektek, hogy aki olvasta a könyvet, csatlakozhasson 1-1 kommenttel a kibeszéléshez, - Szandihoz, hozzám, és az írónőhöz hasonlóan! 

A tündérekről:

https://www.facebook.com/105064081600490/posts/181016320671932/

"Igen, szeretek tündérekről olvasni... 

Mert imádom a fantasy műfajt, és a tündérek kb minden "fajtája" szoros összeköttetésben van a természettel, növényekkel/állatokkal, és nekem ez mindigis imponált. 

Ábrázolás módban mindegyiket szerettem, amiket eddig olvastam, de őszintén mondom, hogy Basa Katalin tündérei számomra az "igazi" tündérek. Magyar létemre inkább az őáltala ábrázolt világot "nézve" nőttem fel, így legbelül nagyjából olyannak képzeltem el ezeket a lényeket is (külső s belső tulajdonságaik tekintetében egyaránt), ahogyan ő ábrázolja őket. 

Kedvenc tündéres jelenetem a könyvből... hmm... nehéz csak egyet kiragadni... 

Itt a tündérek bár nem rosszindulatúak, jónak sem lehet őket nevezni. Emberi mércével mérve nem igen van erkölcsi érzékük... Azt hiszem, azok a jelenetek, ahol ez leginkább kiütközik, fogtak meg leginkább, s keltették fel az érdeklődésemet. Mindig ott lebegett a levegőben a "na most hogyan fognak erre reagálni?" -kérdés. 

Pl mikor a nevükön nevezte Lonka a 3 tündért, s mikor hazavitte őket, és találkoztak Liliomlelkével. De imádtam a vízilabda-meccses jelenetet is. Aztán, mikor elhatározásra jutottak, hogy Lonkával tartanak a harcba, annak ellenére, hogy nem parancsolta nekik. 

Hogy mit gondolok az írónő tündéreiről? Azt, hogy ők az "igazi" tündérek!" 

A boszorkányokról:

https://www.facebook.com/105064081600490/posts/178146004292297/

"Én is csípem a boszikat, jól megtudják fűszerezni a sztorikat, szinte bármely ábrázolásmódjukat tekintve... 

Kisgyerekként én is az írónő által bemutatott ábrázolásúnak tartottam őket, így mikor egy nálam jóval idősebb barátnőm közölte velem, hogy "de hiszen vannak jó boszorkányok, akik gyógyítanak, meg segítenek az embereken...!", teljesen megvoltam zavarodva. "Nem, a boszik rosszak, a gonosz szolgái, a hatalomvágy, az irígység, a rosszindulat vezérli őket!" 

Nos, azóta több filmet láttam, s több könyvet is olvastam, így megannyi bosziféleséggel megismerkedhettem már, úgyhogy tudom, hogy a barátnőm sem tévedett... 

Viszont továbbrais az akkori meglátásom "híve" vagyok, azaz teljes mértékben Basa Katalin boszorkányait tartom a legboszibb bosziknak, azaz negatív karakterként tartom őket a "legjobbnak". 

A névtelen királynő -ben nekem amikor a rendőrrel találkoztak, és beszéltek, volt az egyik kedvencem. A királynő előtti jelenet, és Szandi által leírt parkos jelenet se volt semmi. Na meg... Erika behálózása is említésre méltó... "

És a táltosokról:

https://www.facebook.com/105064081600490/posts/184859740287590/

"Álítólag az egyik ismerősöm ismerőse is táltos volt, bár ők sámánnak mondták... viszont a leírásuk alapján táltos lehetett. Épp elég hülyének nézhettek már így is, úgyhogy inkább nem részletezem. Lényeg, hogy sok olyan dologra képes volt, amire az átlag emberek nem. És feltűnően sok tejet ivott, ahogy Katalin könyvéből mint megtudtam - a táltosok is.

Amúgy a táltost, mint magát az elnevezést, leginkább lovakra hallottam... de gyerekkoromban a népmesék által biztos eljuthatott hozzám emberi vonatkozásban is, mivel mindigis tudtam, hogy amolyan sámánok, azaz az időjárásra gyakorolnak hatást, meg képesek a gyógyításra az elemekből nyert energiával (földből, vízből....) vagy valami ilyesmi. 

Örültem Katalin táltosának, én csíptem Csongort! Egészen izgalmas és érdekes karakter, akinek fiatal és relative még tapasztalatlan léte ellenére elképesztő nehézségekkel kell szembenéznie. Tényleg kb szó szerint, az ő vállán nyugodott a világ, azaz az ország súlya. Ő az, aki tényleg az emberekért van, s őket védelmezi, s így tényleg a "mindenki-mindenki ellen" helyzetben ő az, aki talán a legmagányosabb "harcos", hisz' nem bízhat senkiben, mert mindenki másnak volt oka az emberiséget veszni hagyni...

Kedvenc Csongoros jelenetem az volt, amikor a tündérek regéltek (?), és ő segített megmenteni Lonkát, mikor megmérgezték. De imádtam a Mesemátkás jelenetét is..."

Kedvenc karaktert illetőleg nekem Sgathan, a kelpie volt! Mert isssszonyatosan bejött a kapcsolata Lonkával, és a tündérekhez hasonlóan pont a kiszámíthatatlanság miatt! Ritkán olvasok olyan könyvet, ahol ennyire rezeg a léc egy karakter kapcsán, hogy ő végülis jófiú, vagy rosszfiú? És a stílusa, a temperamentuma, és a.... MINDENE! 

Oké, oké, picit kifejtem. (SPOILER!)

Van ez a "neves" dolog Lonka vérvonalával. (Ugyanis ő Argilus leszármazottja (is)) Olyan emberek, akik "bele látnak másokba", s megtudják mondani a nevüket, anélkül, hogy megkérdeznék/kiderítenék. És akiknek eképp mondják ki a nevüket, mintegy a "névkimondó" "szolgájává" válnak. Ha akarnának sem tudnának ellenszegülni az "uruknak/úrnőjüknek". 

És Lonkát, az első találkozásuk alkalmával Sgathan gyakorlatilag meg akarta ölni (enni). De Lonka még időben a nevén nevezte, így voltaképp a szolgájává tette. S majd, mivel Sgathan a kelpiek királyaként egy kivételesen erős lény, Lonka számára amolyan testőr szerepét tölti be. 

A történet során nagyon érdekes volt, és soha nem lehetett biztosra tudni, hogy Sgathan Lonka iránti vágya tényleg csak az "állati ösztön", azaz a gyilkolási hajlam (hogy fel akarja falni) váltotta ki, vagy esetleg mélyebb érzelem, azaz a szerelem, ami miatt úgy vonzódott hozzá. 

Mindenesetre cseppet sem irigyeltem Lonkát emiatt a kétségesség miatt, mert igazán el nem engedhette soha magát a közelében, hisz' 100%-osan nem bízhatott meg benne, ha úgy vesszük. Viszont hasonlóképp vonzódott hozzá! Nos, ember legyen a talpán, aki az eszére hallgat úgy, ahogy ő tette, és tudta tartani magát, annak ellenére, hogy a vonzalmon túl tényleg szerette- és kötődött a kelpie-hez valamiképp. (Ja, amúgy Sgathan képes emberi alakot is ölteni, nem csak az eredeti kelpiet...) 

Nagyon-nagyon tetszett, a "farokméregetés" (bocsi) a két "udvarló", azaz Sgathan és Miklós között. Az meg pláne, hogy írónőnk az én ízlésemnek tökéletes mennyiségben adagolta a romantikus vonalat, és nem volt sehol sem túl szirupos, és a "szerelmi háromszög" ellenére szappanopera feeling-ű sem! És ez elképesztő, mert amúgy belegondolva, hogy mik voltak/vannak ebben a történetben... szerintem sok író "túltolta" volna ezeket a részeket. Teljesen le vagyok nyűgözve, hogy Katalin tényleg ilyen jól eltalálta a regény ezen részeit is, igen, RÉSZEIT, mert nem vitte el ez a (szerelmi) vonal a sztorit, hanem csak bele volt fonódva! És ez így az igazán nagyszerű! 

De akkor nézzük, hogy miről is szól maga a történet!  

Anno Tündérszép Ilona (a tündérkirálynő) kiakarta nyírni az emberiséget, ezért bezárták a Gellért-hegy alatti víztározóba. No de, nála van a "Halhatatlanság vize", így a boszik azon mesterkélnek, hogy kijuttassák. 

És egy amolyan "jóslat" szerint Lonka lesz a nagy "megmentő", aki megakadályozza, hogy sok-sok ember meghaljon.

Akik a királynő oldalán állnak, Lonka életére törnek, bár nem elhanyagolandó az a része a dolognak, hogy sokuk csak fél/nem tud ellenszegülni tündérszép Ilonának, s azért próbálják ártatlan Lonkánkat eltenni láb alól. No de, nem is kell félteni annyira a csajt, mert nem egy "szövetségest" szerez, mire szüksége lesz rájuk. 

Amúgy Lonka karaktere is nagyon szimpatikus. Őt is teljesen jól eltalálta az írónő! De tényleg... ártatlan, "igaz", őszinte, együttérző, kedves, okos (kivéve mikor majdnem "árvizet énekelt", na, akkor megdöbbentően hülye volt), bátor, önfeláldozó, szép. De valahogy minden jó tulajdonságát átitatja a visszafogottság (nem száll el magától), és az önazonosság (tisztában van önmagával, hogy miben jó, és hogy mik a céljai). Ha úgy vesszük, ő a történet hőse és példaképe, de egy szolidan szerény, és nem álszent vagy túlzó módon. Lonka a számomra már-már egy tökéletes női főszereplő. És igen, megfogadtam, hogy nem fogok csöpögni... de ha egyszer tényleg a magaménak érzem ezt a sztorit!? Bocsi, de nem tehetek róla, nem megy máshogy! Csak így tudok arról a könyvről írni, ami szinte teljesen az én ízlésemben íródott. 

És ahogy zárult... 

Ahhoz hasonló érzéseket keltett bennem, mint amilyet a "Trónok harca", mikor egy-egy évad végetért... tudjátok, az a fajta érzés, mikor kb ölni tudnál, hogy legkésőbb másnap folytathasd... 

Több érdekes szál "félbemaradt" és/vagy egy új kezdetért kiált... 

Pedig amúgy is, annyideannyiDEANNYI minden van ebben a könyvben! Viszont már így is hosszúra sikerült a róla szóló beszámolóm, úgyhogy nem is mondok többet, csak annyit: ha szereted a fantasy könyveket, EL KELL OLVASNOD! Nem fogod megbánni!

Kedves Katalin! Minden könyvemet szeretem valamiért, de a te könyvedet sikerült megszeretnem MINDENÉRT! 

Nagyon köszönöm, hihetetlen jól esett olvasni! És... mikor jön a következő rész? 

Várva-várom!