Claire Robins: Sorsok tükre 1. - Vystera árnyai
FANTASY
Az elejét a sztorinak úgy tudnám leírni, hogy mindig történik valami, de mondjuk úgy, hogy egy picirit amolyan "csipp-csupp" dolgok. Jók, valamennyire izgalmasak és érdekesek is, de kissé úgy találom, hogy lassan indul be igazán a sztori, a könyv kb feléig inkább csak ismerkedhetünk a világával, a karaktereivel, a szándékaikkal, stb... De mindebbe vannak csempészve történések is, szóval nem hosszas leíró részekre gondoljatok, mert amúgy szépen váltakoznak benne az események a "magyarázások"-kal! E tekintetben (is) elég "tarka" a könyv szövege.
Többek között, ami igazán tetszett:Ez egy több szereplőjű történet, és kb mindegyikőjüktől kapunk érzéseket, gondolatokat. Ugyanis nem 1, vagy 2 szemszögből láthatjuk a dolgokat, hanem minden jelenetnél azok között "ugrálunk", akikéből épp érdekesebb a szitu. Ezt így nehéz elmagyarázni, mert amúgy kb fel sem tűnik a váltás, hogy egy sorral feljebb még Nash gondolatait hallgatva néztem a dolgokat, lejjebb meg már... Liamét, mondjuk. De könnyen ráhangolódtam, azaz vettem a váltást, csak valahogy konkrétan nem fogalmazódik meg az emberben. Nekem ez nagyon bejött, adott egyfajta dinamikát az egésznek.
Aztááán, nagyon tetszettek a nevek, és nem tudom, hogy pl a helységek-városok nevét mennyire kútfőből találta ki az írónő, vagy valahonnan vette-e, de ilyenek vannak, hogy: Illindria, Revena, Vystera, Clarendris, Elaith, Leahrynne, stb (kapunk amúgy egy térképet is a könyvbe!) - és ezek milyen klasszak mááár...!? Szerintem ha lesz még kutyám/lovam/macskám, tutira nevezek el párat ezekről... gyönyörűek!...Ahogy a látványvilág is. Relative sok a táj- és személyleírás, de egyáltalán nem megterhelően hosszúak! Épp csak a lényeg van kiragadva mindegyikből, és az összkép, ahogy pl egy résznél 2 karakter a háztetőkön ugrálva versenyezik (gyerekként), számomra eszméletlen jó volt. És Claire a karaktereket is nem csak megrajzolni tudja csodásan, hanem épp úgy le is tudja írni, hogy miként képzeljük el őket. Nekem pl Nash (Natasha) tetszett a legjobban (nem véletlenül mindenáron az ő bőrébe akartam bújni, ha csak 1 fotózás erejéig is...)
Amúgy a kedvenc szereplőm mégis Emeril volt. Mindig jó érzéseket keltett bennem, mikor róla olvastam... talán az ő karakterének ez is a lényege. Bölcs, határozott, de mégis kedves és nyugodt. Persze a megjelenése-külseje se semmi, a képességei meg pláne nem. De engem mégis a belső tulajdonságai, a kisugárzása fogott meg igazán.
Amúgy... Emeril "csapatunk" bárdjaként is funkcionál, és írónőnk versekként osztja meg velünk az ő dalait. (Príma ötlet!) Egész pontosan kettőt. Szerintem szép látvány egy regény történetébe valamiképp belefűzni-megírni egy-egy verset is. Ennek a könyvnek pedig kifejezetten jól áll.
Filmek terén, néhol talán a látványvilág, és a fegyverek+ruházat végett számomra hajaz egy picit az- "Assassin's Creed"-hez. De felötlött bennem a "Vaják" (The Witcher) és egy csipetnyi "Gyűrűk ura" is.
De igazán hasonlót még nem olvastam, és filmekben se mondanám, hogy lenne már ilyen. Vannak benne pontok, amiben emlékeztet erre-arra, de mégis teljesen más, mint az eddigiek!
Pár kedvenc jelenetet ki is ragadok (némi spoilerrel!):
- Amikor a 2 főbb karakterünk gyakorlatilag "lebukik" egymás előtt, hogy mit éreznek egymás iránt. Ez állatira jól lett kitalálva-megírva, nagyon ötletes, és minden klisétől mentes!
- Ahogy Nash az arcán levő sebhelyet szerezte....
- Ahogy fény derült Nash származására.
- Mikor a kicsi Nashre rátalált Albert.
- Tetszet Hiúz története is, hogy honnan is kapta a nevét...
- Amikor 12 év után Nash újra találkozott Leoval, és egy jó KIS akciójelent részese lehettem (bár így írva úgy hangzik, de nem, nem erotikus...)
A világ színesebbé tételében "közreműködik" pár igencsak különleges, és számomra teljesen új lény, méghozzá a DRIOGOK. Ezeket én nemes egyszerűséggel "felturbózott kutyaszerű lények"-nek tudnám mondani, amiknek ráadásul több hibridjét is létrehozták. Mert bizony, nem természetes módon jött létre az ő fajuk... Remélem még fogunk kapni róluk több infót, esetleg szentelhetne rájuk az írónő egy komolyabb történetszálat, "szerepet" is egyszer egy jövendőbeli regényében, mert egyenlőre csak "leküzdendő akadályként" vannak jelen, pedig már ők is utalnak Claire fantáziadús mivoltjára, és látok potenciált az általa megalkotott lényekben is.
Úgyhogy aki részben egy "Gyűrűk Ura" koppintásra számít, az csalódni fog (pozitívan!), hiába vannak itt is elfek meg törpök meg félszerzetek (amúgy ezek sem teljesen olyanok, mint a gyűrűk urában...).
És... ha ESETLEG valaki egy egyszerű mesére számítana, pl mert a borító rajzolva van, meg fantasy meg blablabla, - hát igencsak meg lesz lepve, mert bár eléggé kifinomult módon megírt, de véres jelenetek is vannak, plusz (SPOILER!) pl megerőszakolnak egy nőt a nyílt utcán (amúgy a galamblelkűek se féljenek ettől a részétől, mert közel sem a legdurvábbra van megírva...).
Bár engem eléggé elkápráztatott a könyv világa, a történet, és a különleges lények... egy kisebb negatívum említéséért vissza kell kanyarodnom a karakterekhez. Méghozzá azokhoz, akik a rosszfiúkat alakították. Ugyanis nagyrészüket (mert többen is vannak ám) nem éreztem kellőképp kidolgozottnak. Kicsit valahogy összemosódtak. A külsejük persze eltérő, de pl a beszédmodoruk-stílusuk nem lett volna rossz, ha nem hasonlít ennyire. Mert ha nem tudnám, hogy ott "y" beszél, csak magát a mondandót olvasnám, simán hihetném, hogy azt "x" mondja, mert nagyon hasonló stílusban szólalnak meg, SZÁMOMRA legalábbis hasonlónak sejlettek. Ezt olyan esetekben, mikor közeli barátokról, vagy rokonokról van szó még relative megengedhetnék maguknak, mert a való életben is szokott hasonlítani a beszédstílusunk, hanglejtésünk (oké, az utóbbit könyvek terén nehéz "szemlélteni") a közeli barátokéra, testvérekére. Hisz' a sok együtt töltött idő alatt formáljuk egymást, csiszolódunk egymáshoz, át-át veszünk egymástól szavakat, stb... De itt, ebben a történetben, a "többnyire" (nem véletlen az idézőjel) közös céljukon kívül semmi kapocs nem volt e karakterek között. Csak azért említem meg, hogy ha valaki több szereplős regényt ír, erre sem árt, ha odafigyel. Itt igazán ez a dolog nem szembetűnő, én is csak úgy vettem észre, hogy a könyv végéhez érve TUDATOSAN átgondoltam az olvasottakat, mind a cselekményeket, mind pedig egy részét a karaktereknek... így ötlött fel bennem a "gonoszok" kapcsán, hogy bizony, ők eléggé hasonlóra sikerültek (kivéve a borítón megjelenített csuklyás tagot. Ő egy egyedibb gonoszt alakít a többiekehez képest.) De így is vannak olyan jól megírva, hogy megállják a helyüket! Úgyhogy egyik olvasó sem hiszem, hogy elégedetlenkedne majd emiatt.
Amit viszont még pozitívumként megemlíthetek: Az az, hogy egyik karakter sincs kímélve. Nem az van, (mint a legtöbb könyvben/filmben), hogy egy nagyobb, durvább, nehezebb küzdelemből-harcból kb minden szereplő sérülésmentesen kerül ki, hanem itt ponthogy kis híján elvéreznek... nem mind, de nem is egy. Sőt, volt aki meg is halt. Úgyhogy igen, ez nem dajkamese.Aztán a befejezés...Hát gyeeeeerekeeeeeek! Nagggyon jó!
Hogy várom-e a következő részt!? De még mennyire!!!
Köszönöm Claire, a könyved által kapott élményt! Büszke vagyok rád, de nagyon!A veletek készült fotóim meg csak hab a tortán... (ugyanis Claire, és a csapatunk nélkül közel sem tudtam volna ilyen szuper képeket produkálni... és maga az írónőnk készítette az alkarvédőt + a tőröket is tőle kaptam kölcsön. A fotózás, és az ott készült képek is teljesen az ő munkájuknak köszönhető. Nagyon jól éreztem magamat, köszönöm a lehetőséget, és örülök, hogy megismerhettelek benneteket!
Smink: Orosz IvettHaj: Forgács Hajnalka
Kellékek (+Retus): Sisa Krisztina (Claire Robins)
Stúdió: Vintage '69 Multimedia Studio Koncepció/Világítás/Mentor: Csendes Péter
A fotósnak pedig bizonyos okok miatt inkognitoba kell maradnia...