Császi Zsüliet: Zeusz titkai
2023.06.25
KALAND
A borító gyönyörű, igazán megkapó.
A fülszöveg alapján is egy érdekes történetet foglal magába a kötet, egész olvasócsalogatóra sikerült.
A fülszöveg alapján is egy érdekes történetet foglal magába a kötet, egész olvasócsalogatóra sikerült.
De sajnos... nekem csalódás volt, ami a beltartalmát illeti.
Maga a történet egész izgalmasan van felvezetve. A könyv elején a főszereplő nem csak amnéziával, hanem jókora üldözési mániával is fel van ruházva. Menekül, aztán igyekszik elvegyülni, és egy új személyazonossággal megfogva az első elé kínálkozó lehetőget beáll egy színdarab statisztájának.
Ezzel még nem is lenne gond... csak hogy ez mind rém egyszerűen, felületesen van megírva. Ezt követően pedig mint olvasó, totál kiszakadtam az eredeti sztoriból, és vagy 100 oldalon át semmi lényeges nem történt, csak ugrándoztam 1-2 karakter múltjában, ami alatt a főszereplő exének és annak haveri társaságának bugyuta piálásáiról, kokózásairól, és csajozásairól olvashattam.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de egyáltalán nem tudok ehhez mit hozzáfűzni... vicces momentumai sem igazán voltak, drámai meg pláne nem. Még ha különleges módon lett volna megírva, megfogalmazva, "előadva", akkor még azt mondom oké, de ez nekem nagyon-nagyon átlagos volt, mintha egy egyetemista srác mesélt volna a bulijairól... ezeken átrágva magamat gyakorlatilag nagyjából az utolsó 50 oldal, ami történetileg adott némi pozitív olvasói élményt, izgalmat, de a cselekmény meg olyan rohamtempót diktált, és olyan elnagyolt volt, hogy azt sem tudtam igazán élvezni.
A történet összességét nézve úgy gondolom, hogy ismét volt egy jó ötlet, amit sokkal de sokkal jobban kikellett volna dolgozni, hogy igazán élvezhető és akár elgondolkodtató is lehessen. Ehhez viszont úgy vélem, hogy a szerzőnek még rengeteget kellett volna fejlődnie.
A helyzet az, hogy nem vagyunk egyformák, így ami nekem valamiért nem tetszik, az lehet, hogy másnak pont azért fog tetszeni. Én a limonádét nem igazán szeretem, valaki pedig nagyon.
Aki pedig egy gyors tempójú kalandregényre vágyik, némi izgalommal, de amúgy abszolút könnyed megfogalmazással- írói stílussal tálalva, valószínűleg élvezni tudja majd ezt a regényt. Nekem ehhez sajnos ennél jóval többre lett volna szükségem, de attól még ez a kötet valószínűleg nem rossz, szimplán csak nem nekem íródott...
Úgyhogy ha valakinek tetszik a borítója-fülszövege, és szereti a pörgős sztorikat, tele könnyed párbeszédekkel, érdemes lehet elolvasnia, mert könnyen lehet, hogy a kedvére lesz.
Én pedig remélem, hogy a szerző a következő kötetében kevésbé fog rohanni, és jól átgondolt-kidolgozott történettel fog előrukkolni, mert úgy talán a hozzám hasonlókat is sikerülne majd megfognia.
Végezetül itt hagyok pár idézetet a könyvből:
"És elmesélem neki én is az életem. Nem sokkal különb történet, mint az övé. Csak másként és máshogy jártuk meg a poklok poklát."
"Az idő ugyan ellenség, de kegyes ellenség. Megmutatja, hogyan dolgozz fel traumákat."
"Egy biztos, nem vagyunk mindenhatóak."
"De csak az nyerhet nagyot, aki nagyot is kockáztat! Minden nagy győzelem és nyereség mögött óriási kockázat van."
"- Fogtam egy őzet, csak neked. Áron meg megfőzi neked - folytatta Artúr.
- Ha pedig elbassza, rendelünk pizzákat - vágott közbe Kristóf, miközben mindenki vihogott.
- Ti tuti, hogy nagyon hülyék vagytok! Mi több, őrültek! - jegyezte meg nevetve Milán.
- Na, adjatok neki valami ütőset inni! - szólt a lányoknak Áron."
"Én azt gondolom, hogy az életben jobb megtenni dolgokat, és utána megbánni, mint nem megtenni, és azt megbánni. Mert ha megbánsz valamit, azt utána feldolgozod, és elzárod egy fiókba, egy szobába, mint egy emléket, vagy kidobod, mint egy szemetet, ha már nem kell. De ha nem teszed meg, és később megbánod, na az örökre ott lebeg a fejed felett, mint Damoklész kardja, és felőröl."
"Ez a darab is arról szól, hogy teljesen mindegy, istenek vagy halandók vagyunk, ugyanazokkal az érzésekkel és problémákkal küzdünk, csak egy kicsit másképp, és máshogy éljük meg."
Maga a történet egész izgalmasan van felvezetve. A könyv elején a főszereplő nem csak amnéziával, hanem jókora üldözési mániával is fel van ruházva. Menekül, aztán igyekszik elvegyülni, és egy új személyazonossággal megfogva az első elé kínálkozó lehetőget beáll egy színdarab statisztájának.
Ezzel még nem is lenne gond... csak hogy ez mind rém egyszerűen, felületesen van megírva. Ezt követően pedig mint olvasó, totál kiszakadtam az eredeti sztoriból, és vagy 100 oldalon át semmi lényeges nem történt, csak ugrándoztam 1-2 karakter múltjában, ami alatt a főszereplő exének és annak haveri társaságának bugyuta piálásáiról, kokózásairól, és csajozásairól olvashattam.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de egyáltalán nem tudok ehhez mit hozzáfűzni... vicces momentumai sem igazán voltak, drámai meg pláne nem. Még ha különleges módon lett volna megírva, megfogalmazva, "előadva", akkor még azt mondom oké, de ez nekem nagyon-nagyon átlagos volt, mintha egy egyetemista srác mesélt volna a bulijairól... ezeken átrágva magamat gyakorlatilag nagyjából az utolsó 50 oldal, ami történetileg adott némi pozitív olvasói élményt, izgalmat, de a cselekmény meg olyan rohamtempót diktált, és olyan elnagyolt volt, hogy azt sem tudtam igazán élvezni.
A történet összességét nézve úgy gondolom, hogy ismét volt egy jó ötlet, amit sokkal de sokkal jobban kikellett volna dolgozni, hogy igazán élvezhető és akár elgondolkodtató is lehessen. Ehhez viszont úgy vélem, hogy a szerzőnek még rengeteget kellett volna fejlődnie.
A helyzet az, hogy nem vagyunk egyformák, így ami nekem valamiért nem tetszik, az lehet, hogy másnak pont azért fog tetszeni. Én a limonádét nem igazán szeretem, valaki pedig nagyon.
Aki pedig egy gyors tempójú kalandregényre vágyik, némi izgalommal, de amúgy abszolút könnyed megfogalmazással- írói stílussal tálalva, valószínűleg élvezni tudja majd ezt a regényt. Nekem ehhez sajnos ennél jóval többre lett volna szükségem, de attól még ez a kötet valószínűleg nem rossz, szimplán csak nem nekem íródott...
Úgyhogy ha valakinek tetszik a borítója-fülszövege, és szereti a pörgős sztorikat, tele könnyed párbeszédekkel, érdemes lehet elolvasnia, mert könnyen lehet, hogy a kedvére lesz.
Én pedig remélem, hogy a szerző a következő kötetében kevésbé fog rohanni, és jól átgondolt-kidolgozott történettel fog előrukkolni, mert úgy talán a hozzám hasonlókat is sikerülne majd megfognia.
Végezetül itt hagyok pár idézetet a könyvből:
"És elmesélem neki én is az életem. Nem sokkal különb történet, mint az övé. Csak másként és máshogy jártuk meg a poklok poklát."
"Az idő ugyan ellenség, de kegyes ellenség. Megmutatja, hogyan dolgozz fel traumákat."
"Egy biztos, nem vagyunk mindenhatóak."
"De csak az nyerhet nagyot, aki nagyot is kockáztat! Minden nagy győzelem és nyereség mögött óriási kockázat van."
"- Fogtam egy őzet, csak neked. Áron meg megfőzi neked - folytatta Artúr.
- Ha pedig elbassza, rendelünk pizzákat - vágott közbe Kristóf, miközben mindenki vihogott.
- Ti tuti, hogy nagyon hülyék vagytok! Mi több, őrültek! - jegyezte meg nevetve Milán.
- Na, adjatok neki valami ütőset inni! - szólt a lányoknak Áron."
"Én azt gondolom, hogy az életben jobb megtenni dolgokat, és utána megbánni, mint nem megtenni, és azt megbánni. Mert ha megbánsz valamit, azt utána feldolgozod, és elzárod egy fiókba, egy szobába, mint egy emléket, vagy kidobod, mint egy szemetet, ha már nem kell. De ha nem teszed meg, és később megbánod, na az örökre ott lebeg a fejed felett, mint Damoklész kardja, és felőröl."
"Ez a darab is arról szól, hogy teljesen mindegy, istenek vagy halandók vagyunk, ugyanazokkal az érzésekkel és problémákkal küzdünk, csak egy kicsit másképp, és máshogy éljük meg."
