Ferger Annamária - Néma utazás

A vele készült képem talán arról is árulkodik, hogy mennyire tetszik ez a borító. 
De persze a beltartalom sem marad el tőle! 

Úgy érzem, hogy ebben a kötetben rengeteg a valóban megélt érzések/emlékek ihlette vers, amik nagy valószínűséggel egyfajta terápiás jelleggel íródtak. Alig van - vagy tán' nincs is olyan benne, ami pusztán a rímek alkotásáért, és a szavak szépségének élvezetéért íródtak. Ezáltal egy sokkal személyesebb, "intimebb" könyvet kap az olvasó a kezébe, barátságról, szerelemről, megélt csalódásokról, emlékekről, egy élet érzéseiről.

Minden versnek van egy különös, kissé borongós töltete, és mindegyik hordoz magában valami mélyebb üzenetet - konkrét személyeknek. Legalábbis számomra így érződött... Persze ha nem is konkrétan "nekünk" íródtak eme versek, attól függetlenül gyönyörűek, elgondolkodtatóak, és nem utolsó sorban páran még "magunkra is vehetnénk" nem egyet, hisz' többen éltünk már meg hasonló csalódásokat a kapcsolatainkban, és minden bizonnyal mi is okoztunk már csalódást másoknak.

A Néma utazás számomra leginkább erről szólt. Betekinthettem egy érzékeny, több szép emberi kapcsolatot megélt gyönyörű lélek érzéseibe, s utazhattam némán az emlékeiben.

Köszönöm, hogy részesülhettem ebben a különleges élményben! És további sok sikert kívánok Annamari, úgy érzem, hogy igazán megérdemled!

Ui.: Ha jól számoltam, 43 verset kapunk e kötettel, és ebből hetet jelöltem meg kedvencemként, amikből 1-1 részletet meg is osztok veletek:

🥀 Holdfény-ragyogás (részlet)
"Egy angyallány hárfán játszott
Megnyugtató, békés dallamot
Keringőt járt rá a homok a széllel
Míg körbeölelt a hold enyhe fénnyel"

🥀 Emlékfoszlány (részlet)
"Alakja távolodni kezd, ellenséget lát bennem
Könny gyűlik szemembe, bár teljesen megértem.
Csak egyet pislogok, hogy ne csak  ködfátyolon át lássam,
De hűlt helyét látva tudom, ismételten csak hibáztam..."

🥀 Emlékek rabja (részlet)
"Nem megy… Ilyenek ezek az emlékek.
Egyszerre rohannak meg, ledöntenek:
„Mit vársz ma, ha régen sem ment?”
Vádak. Tettek. Lehetetlen helyzetek.
Miért nem feledlek el végre titeket?
A múlt hibáiból okultam már
Engem a jelen s a jövő vár
Nem akarok többé a múltba nézni
Az „itt” és a „most” a fontos. Tovább lépni,
Haladni az idővel, míg – végleg –
A rossz emlékek kitörlődnek."

🥀 Egy lopott pillanat (részlet)
"Most csak nézem, ujjaim közt forgatom
Más mit tenne e másodperccel nem tudhatom,
De én gondosan őrzöm, gondozom,
S a megfelelő időben feloldozom:
Hozzáadom a többihez, hadd szálljon tova.
De nem tűnik el végleg, csak átköltözik máshova
Az emlékeimben örökre megmarad
Ez az egyszer régen ellopott pillanat."

🥀 A napsugár és az árnyék (részlet)
"A nap sugara és az árnyék tánca
Nem más, mint hatalmi játszma,
S lehet, hogy a hangod nem remeg
Mégis: elárul téged a csillogó szemed.
Fájnak a szavak, a szívedbe égtek
Pont azok bántanak, akik a legtöbbet érnek
A szemedben. De mégis mit tehetsz?
A csillagokat az égről lehozni mégsem lehet!"

🥀 Maroknyi perc (részlet)
"Tenyeremből aranyhomok pereg
Minden szem egy-egy perc veled.
Ahogy az idő – bármily lassan is – halad
A homokból annál kevesebb marad.
Csak figyelem, miként tűnik tova
A sok perc, melyet meg is élhettem volna…"

🥀 Bimbó (részlet)
"Nyílj meg lágyan,
Mint bimbó, ha nyár van,
S öntsd ki bátran
Lelked fájdalmában
Mi bánt. S én hálásan,
Kissé talán bohókásan
Hallgatnék. Barátságban."

.......................
• Borítókép
- Forrás: Pixabay
- Szerkesztette: UGK kiadó
• A rólam készült kép
- Fotó: Földvári Roland
- Smink: Orosz Ivett

(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. júniusban íródott.)