Fróna Zsófia - Fegyverek háza (A fegyverforgató 1.)

A borító nagyon szép: a farkast imádom, a tőr egyedi, a keretnek szánt motívum is gyönyörű. A cím megfogó, szerintem nem igen van fantasy rajongó, aki meglátván ne lenne rá kíváncsi, a betűtípúsa pedig nagyon el lett találva, az "arany"-fekete színkombináció meg csak hab a tortán! Amúgy nem tudom, mennyire volt tudatos (a cím színválasztása), de találtam ezzel is egy kisebb összefüggést a történet közepe felé. Szeretem, mikor ilyen apróságokkal is utalnak a borítótervezők a könyv történetére - már ha tényleg direkt, és nem véletlen volt. Utóbbi esetben vegyük a tudatalatti művének! :) Az anyagát (amolyan finom, puha, selymes tapintású) illetőleg bár csodaszép, nem véletlen kaptam "szivacsfóliába" bugyolálva, ugyanis iszonyat kényes. Már mikor kicsimagoltam, tudtam, hogy ez azon könyveim egyike lesz, amit nagyon fogok sajnálni, mert képtelen leszek ilyen szép állapotban tartani.

Rögtön az első fejezettől eszméletlen sebességgel jönnek egymás után a cselekmények, és már az első oldalakon több szereplő nevével elkezdhetünk megbarátkozni. (Nekem könnyen ment, mert bár legtöbbje nem a legszokványosabb, szerintem kifejezetten szépek!) Elég sok párbeszéd is helyet kapott a szövegben, így aki a Tolkienes, 50 oldalakban részletező tájleíró olvasmányokhoz szokott, annak most jól meglesz tornáztatva az agya, mert itt nem tökölünk, hanem csak apróbb szusszanásokkal haladunk, nincsenek nagy elmélázások! Az írónő persze nem hagyja a szereplőinket egy fekete üregben, épp eleget ír a helyszínekről-tájakról-látványról is, hogy legyen hova elképzelnünk őket - csak egyáltalán nem viszi túlzásba. Nekem ez a fiatalos, lendületes stílus kifejezetten üdítően hatott, tetszett, jól esett, már-már ringatóztam ültömben olvasva, mert nyugtonmaradni nem tudtam. Benne volt a bugi a lábamban, menni akartam a karakterekkel mindenhová... 
És ha már karakterek... Nagyon színes és változatos felhozatalról beszélhetünk, amiből kettőt kiemelnék - személyes okok miatt -, és az Christopher meg Jack. Kedves Zsófi! Tán ismered a bátyáimat? Mert Chris pont olyan gyökérül viselkedik, ahogy az idősebbik testvérem, pedig egy intelligens, mély érzésű, jó ember - katona. Tudom-tudom, nem róla formáztad... de attól még vicces volt róla olvasni, köszi! Jack meg mint a másik fivérem... mindenből jeles, jófej, bölcs, de ritkán szólal meg, zárkózott, titokzatos, kissé magának való, és persze ő is a jók táborát erősíti... 
Amúgy a storyban mindenkit egész megkedveltem, de evégett talán őket egy picurit jobban... 
De! Kövezzetek meg, engem a főszereplőnk modora a Chrisszel való tiszteletlenségét illetően sokkal jobban irritált, mint az őt utáló lány (Tilda) viselkedése vele szemben. Persze, ez is egyedivé tette a történetet, és a szereplőinket is, de én konkrétan vártam, hogy Chriszukánk egyszer végre megkongatja Megaira buksiját párszor az iskolapadba - bocsi. És amúgy nem vagyok szadista, csak normál esetben egy Chris féle alaktól ez lett volna várható... de hát a főszereplőnkkel nyilván kivételt tett. 😒
Bevallom, a borítóból és a fülszövegből valami Cassandra Clare-es Árnyvadászos storyra számítottam Maggie Steafvater - Mercy Falls farkasai trilógiájával elegyítve, de felmerült bennem a "Legacies - A sötétség öröksége"-c. filmsorozat is.
Hááát... hasonló ízvilág, hiszen ez is
- részben egy "különleges képességű" fiataloknak alapított intézményben játszódik ✔
- van benne farkas✔
- vannak benne fegyverek és démonok✔
de ezektől eltekintve mégis EGÉSZEN MÁS, amit kaptam. És ez kellemes csalódás volt számomra! Megfogom kérni édesapámat, hogy ez legyen az első könyv, amit olvas a csereadagból, mert nála olvasottabb embert (főleg fantasy kategóriában) nem hogy nem ismerek, de talán még nem is hallottam, hogy lenne. Kíváncsi vagyok, számára mennyire lesz újdonság ez a könyv, mennyire talál más történetekkel hasonlóságokat benne. Mert nekem nem sikerült, úgyhogy minden elismerésem! 
Plusz pozitívumként még megemlíteném, hogy annak ellenére, hogy inkább a fiatal korosztálynak valónak ítélném ezt a könyvet (de bátran ajánlom fenőtteknek is!), néhány nem éppen hétköznapjainkban használatos szóra bukkantam, (pl privilégium, retorzió, ováció, stb) amik szerintem mégjobban megdobták a minőségét. Mikor az első ilyennel futottam össze, nekem az 1997-es Herkules mese ugrott be... voltam kb 7éves, mikor először láttam, és mikor az egyik jelenetben Hádész olyat szól: "A prológussal megvolnánk, jöjjön a konfliktuuuuus!" - nos, akkoriban nyilván fel sem tűnt, hogy 2 számomra idegen, "felnőttes" szót hallok, de mai fejjel nézve-hallgatva viszont állatira bejön, hogy belerakták! Így a fegyverforgatót olvasván sem véletlen teszek róla említést: jár az elismerő vállveregetés Zsófinknak ezen szavaiért (is). 
Továbbá az is érezhető, hogy az írónőnk tele volt/van ötletekkel. Kb az okozhatott neki nehézséget, hogy melyiket használja fel - nem véletlen, hogy több rész is várható - de gond egy szál se, mert jókat választott! Bár hihetetlen mennyiségű jelenetet kaptunk a könyv terjedelme ellenére, mind-mind jó, találó, és a sorrend is rendben van, összefüggő, egymásra épülő. Mennyisége ellenére sem zavaros...
És... megfogadtam, hogy nem fogok ódákat zengeni róla, mert egy véleményt olvasva nekem az mindig gyanús, ha valaki mézes-mázasan áradozik. Viszont talán úgy elfogadható, ha eképp fejezzem ki, hogy miért s mennyire tetszett ez a könyv:
Nekem eddig 3 igazán ismert kedvenc fantasy "világom" volt:
- Gyűrűk ura
- Harry Potter
- Végzet ereklyéi (Árnyvadászok)
És magam is alig hiszem el, hogy egy MAGYAR könyvre ilyet tudok mondani, de:
Bár még közel sem olyan ismert, mint az előbb említettek - Fróna Zsófiánk által teremtett Fegyverek háza világa lenne a 4. a sorban. Ha egyszer lesz rá anyagi keret, hogy külföldön is forgalomba hozathassák, szerintem vinni fogják, mint a cukrot! 
 
Végezetül pár sort ki is emelnék, amik kifejezetten tetszettek:
"Minden fegyver épp annyira gonosz, amennyire a forgatója."
"- De ha annyira erős, akkor miért vágyik az erőre?
- Az okos ember miért szomjazza a tudást?"
"- Azt mondják, ha leesel a lóról, azonnal szálj rá vissza.
- És mit mondanak, ha egy szikláról esik le az ember? Kapard össze magad?"

Drága Zsófi!
Köszönöm, hogy ilyen fantáziadús, humoros, ügyes-okos csaj vagy! Örülök neked, büszke vagyok rád! És szívből kívánok további sok sikert!