Grimm: Sötét mesék - Válogatás kortárs szerzők műveiből (Szerk.: Szilágyi Heléna)
2022.06.24
FANTASY / HORROR / ANTOLÓGIA
A borítóról:
Csillagos 5-ös! Elég fantasy, elég horror, elég látványos, elég szolid. És olyan "Grimmes"!
(Tervezte: Bende László)
És itt megemlíteném a könyv belső grafikáit is! Totál levettek a lábamról, nagyon kreatív, nagyon látványos és találó egytől-egyig, az összes! Már miattuk is igazi élmény volt ezt a könyvet olvasni. (Grafika: Szilágyi Heléna)
Csillagos 5-ös! Elég fantasy, elég horror, elég látványos, elég szolid. És olyan "Grimmes"!
(Tervezte: Bende László)
És itt megemlíteném a könyv belső grafikáit is! Totál levettek a lábamról, nagyon kreatív, nagyon látványos és találó egytől-egyig, az összes! Már miattuk is igazi élmény volt ezt a könyvet olvasni. (Grafika: Szilágyi Heléna)
...na meg persze a történetei miatt is.
A borítón helyet foglal egy igen nagy 18-as karika. Nos... nem véletlen.
Erőszak, gyilkosság, kínzás, de még (eléggé groteszk) erotika is van egyes novellákban. Na jó, igazából mindegyikben akad 1-1 olyan vonal vagy jelenet, ami miatt elkél a korhatár pecsét...
Úgyhogy hiába Grimm MESÉK, ezek bizony nem kisgyerekeknek szólnak!
S hogy mennyire Grimm-esek?
Mondok egy példát, amit csak az olvasson el, aki nem bánja, hogy a könyv egyik novelláját kis híján elmesélem, azaz... SPOILER! :
Suba Patríciának a "Démoni angyal" c. írását Jancsi és Juliska története ihlette.
Írónőnk sztorijában is jelen van Jancsi, és persze Juliska is, s mi több, továbbra is testvérekként. Ami viszont megadja a horroros pikantériáját a dolognak, hogy az anyjuk egy démon volt, s mint úgy, a lánygyermekében a démoni genetika dominált (értsd.: különleges képességgel és erőkkel bírt, és persze gonosz volt), így míg Juliska az anyjára ütött, addig Jancsi az apjukra. Juliska gonoszságát jól palástolta angyali külsejével és manipulatív jellemével, így hát testvére és apja által élvezhette is a feltétlen bizalmat és szeretetet.
Azt nem mondom el, hogy miként keveredtek oda (bár érdekes feldolgozása az eddig ismert mesének) viszont (SPOILER!) azt igen, hogy az eredeti Grimm mesék Jancsi és Juliskájának mézeskalácsházas boszorkánya ugyancsak egy démon, aki, mint démon a démonnak: alkut ajánl Juliskának. És a lány ekkor "ébred" rá emberi oldalára (hisz félig ember), és a hatalomvágy felett győzedelmeskedett a családja iránti szeretet.
Ahogy a kötet minden novellája, úgy Patri írása is épp csak pár ponton tartotta meg az eredeti történet vonásait, amúgy merőben eltér a Grimm tesós Jancsi és Juliskától, és jóval morbidabb is lett a sztori. Ami viszont nekem különösen tetszett, az Juliska karakterfejlődése volt.
Aztán...
Szilágyi Heléna a Fehér kígyó alapján íródott novellájába zseniális módon csempészte bele a drogfüggőség témáját, kíméletlenül célozva a mibenlétükre és a hatásaikra.
De most komolyan... kinek jut ilyen eszébe!? Hogy ily' módon dolgozzon fel egy mesét!?
Imádtam!
Ahogy egyre-egyre mélyebbre jutottam a könyv történeteiben, egyre jobban ráhangolódhattam arra a világra, amit igazán szerettek volna az írók elénk tárni, s talán épp emiatt tetszhettek egyre jobban és jobban, ahogy követték egymást. Az első "nagy Ő" (aha, mert csak a való életben vagyok a monogámia híve, könyvek és filmek terén viszont többet is szerethetek) közülük pedig épp a kötet ötletgazdájától származó egyik történet lett számomra:
Lir Morlan - Könyörület
Ez a sztori a Grimm tesók "Aranyfürtöcske" c. meséje alapján íródott.
Azt hiszem, ideje bevallanom, hogy nem ismerem olyan alaposan, töviről-hegyire a Grimm meséket. Persze e könyvben bőven sok olyan pont van, amik ismerősek a számomra is, de a Grimm-ségét tekintve, ha akartam volna sem tudtam volna kritikusan olvasni. Ezért nem tudom, hogy amiatt-e, hogy Aranyfürtöcske meséjéről viszonylag kevés emlékem van, de ez a történet volt a kötet első novellája, ami a hosszabb leíró-elbeszélő részek ellenére is 100%-osan letudott kötni. Végig feszülten figyeltem, valahogy elragadott és vitt magával.
A legrövidebben, és csak ENYHÉN spoiler-rel hintett módon annyit tudnék mondani róla, hogy hasonlót képzeljetek el, mint egy "női Vaják-ot"! Piros köpenyben...
Szóval egy szörnyvadász csajt, aki hasonló mód vállal megbízásokat, mint a Vaják, és hasonló mód öli- vagy ponthogy nem öli meg őket. (Amúgy nem ő Aranyfürtöcske, viszont egy ilyen karakter a sztori főhőse.) Bár bennem erős hasonlóságot keltett a Vaják könyvvel/filmmel/ps játékkal, amúgy totál más a szitu. Viszont nagyon érdekes és izgalmas!
De ha belegondolok... nem is igazán a történet, ami olyan szinten magával ragadott, hanem az ÍRÓI STÍLUS.
Még egy vallomás: ez előtt még csak nem is hallottam Lir Morlanról, és írói álnevekben nem vagyok valami jó - úgy értve, hogy gyakran vannak kétségeim, hogy egyáltalán nő, vagy férfi íróról van szó egyes álnevek takarásában.
Pár posztomban már említettem, hogy nagyon "hetero olvasó" vagyok - azaz bár tisztelem, becsülöm, és szeretem a női írók munkáit is, igazán szerelmes eddig csak a pasikéba voltam. (Megint bocsi, csajok...)
Hát Lir-nél már az első bekezdéseknél kialakult a "vonzalom", úgyhogy állatira lelennék döbbenve, ha kiderülne róla, hogy nő! (De attól még ugyanúgy szeretném, na...)
De komolyan... elkezdtem bejelölgetni a bekezdéseket, mint "lehetséges idézet", és mikor már gyakorlatilag oldalak voltak telepakolva a jelöléseimmel, rájöttem, hogy ilyen még nem volt. És hogy szerelmes vagyok...
És mit csináltam? Naná, hogy szaladtam csekkolni, hogy milyen könyveket írt eddig... ÉS NEM TALÁLTAM! EGYET SEM!
A szívem szakadt meg! Egy plátói szerelem... belegondolva, még nem is éreztem ilyet. Nagyon rossz!
Úgyhogy igyekszem is magamat ezen mihamarabb túltenni, szóval csak annyit mondanék még Lir kapcsán, hogy igencsak érezhető, hogy kinek az agyszüleménye ez a gyerek - azaz ez a könyv. - Mert hogy az övé, és brillírozik is benne, ahogy azt egy "szülőatty"-nak illik!
...aztán Lesley MacBeltine: Ballag a katona
c. novellája volt talán amin bőven tudtam nevetni, nem csak szörnyűlködni.
A Grimm tesók "A kék fényű lámpás" és "Az óriásrépa" c. meséi alapján íródott sztori igazán komikus verzióját kaptam, valami fenomenálisan itt-ott belefűzve a könyv előző novelláinak 1-1 karakterét. Bár csak egy-egy jelenet erejéig vettek részt Lesley-nél, nekem kifejezetten jól esett "viszontlátni" őket, a történet stílusa-hangulata pedig üdítően hatott a gyomorforgató jelenetei ellenére is. A humorfaktora pedig... APRÓCSKA spoilerrel: soha nem gondoltam, hogy fogok tudni olyan férgekkel teli női nemiszervű, lefejezett, felpuffadt holttestet épp meggyalázó faszi jelenetén úgy nevetni, mint az azt leíró oldalt olvasván. És visszaolvasva ezen soraimat... kész agybaj, totál abszurd! Pedig frankón nevettem, és nem azért mert pszichopata lennék, hanem... mert tényleg viccesre íródott!
Ki nem hiszi, hát járjon utána, olvassa el!
Nem kétlem, hogy akik kedvelik a Grimm meséket, (és bírják a horrort) pont amiatt lesznek nyitottak erre a könyvre. Viszont, mivel ezek a novellák a Grimm testvérek történetei alapján íródtak, lehetnek, akik arra hivatkozva zárkóznak el tőlük, hogy "az úgy már nem eredeti, találjanak ki saját történeteket!"
Nekik azt tudnám mondani, hogy hogyha ilyen zseniális módon dolgoznak fel történeteket-meséket egyes írók, és a műfajukat (esetünkben horror/dark fantasy) kedvelők számára ezzel mintegy "élvezhető" formában esetleg még rá is mutatnak egyes társadalmi és egyéb problémára- s ezzel ha úgy vesszük, egyfajta tanítás részesei is lehetünk, - azt mutatja, hogy hogyha valakinek erre van adottsága, akkor érdemes élnie vele, és igenis ha egy korábbi történet ihleti meg, ez ne szabjon gátat neki!
Hogy kiknek ajánlom?
Pl azoknak, akik NEM szeretik a "boldog befejezés"-eket, mivel e kötet novellái igencsak szűkölködnek bennük. Olyannyira, hogy a 21-ből csak egyetlen egy, ami relative boldog befejezést kapott. Úgyhogy akinek ilyen jellegű fétise van, az ezt a könyvet olvasva lubickolhat az élvezetekben!
Már nem egyszer hangoztattam, hogy regény párti vagyok, az antológiák, a novellák valahogy nem a kedvenceim. Nincs velük bajom, de ha olvasási élményről van szó, nálam a több100-oldalas könyvek a nyerők. Ennek ellenére, főleg ezen könyv olvasása után bátran befogok iktatni 1-1 antológiát is közéjük. Mert Szilágyi Helénáék Grimmje az egyik legjobb példa rá, hogy megéri időt (és pénzt) áldozni rájuk.
Emlékezetes, és egyedülálló élmény volt! Köszönöm! Gratulálok, és további sok sikert kívánok a könyv egész írógárdájának!
És ha már jelölgettem be idézetnek való részeket, meg is osztom veletek:
"Évszázadok óta nem született ilyen hatalmas démon. A hatalmadat pedig a bátyádtól kapod. A szeretet az, ami mindennél erősebb!"
"A színtiszta hatalom, mely bár erőssé tesz, mégis rab leszel, vagy az élet, mely megköt, mégis szabadon hagy."
"...csupán azt tette, amit a gyenge emberek tesznek, ha választás elé állítják őket: annak az oldalára állnak, akit erősebbnek hisznek, akár az igazság eltiprásának árán is."
"Figyelj rá, hogy mit mondanak az emberek, Kicsi, de sokkal inkább figyelj arra, amit nem mondanak! Sokszor több rejtőzik a kimondatlan szavakban, mint a kimondottakban!"
"...s bármennyit töröm is a fejemet, képtelen vagyok kiokoskodni mi lett a zsoldommal. Mert hát a jó katona bizony iszik és kurvázik, de azért nem ennyit..."
"- Hogy emésszen el a bélpoklosság itt helyben, te címeres rima!"
Erőszak, gyilkosság, kínzás, de még (eléggé groteszk) erotika is van egyes novellákban. Na jó, igazából mindegyikben akad 1-1 olyan vonal vagy jelenet, ami miatt elkél a korhatár pecsét...
Úgyhogy hiába Grimm MESÉK, ezek bizony nem kisgyerekeknek szólnak!
S hogy mennyire Grimm-esek?
Mondok egy példát, amit csak az olvasson el, aki nem bánja, hogy a könyv egyik novelláját kis híján elmesélem, azaz... SPOILER! :
Suba Patríciának a "Démoni angyal" c. írását Jancsi és Juliska története ihlette.
Írónőnk sztorijában is jelen van Jancsi, és persze Juliska is, s mi több, továbbra is testvérekként. Ami viszont megadja a horroros pikantériáját a dolognak, hogy az anyjuk egy démon volt, s mint úgy, a lánygyermekében a démoni genetika dominált (értsd.: különleges képességgel és erőkkel bírt, és persze gonosz volt), így míg Juliska az anyjára ütött, addig Jancsi az apjukra. Juliska gonoszságát jól palástolta angyali külsejével és manipulatív jellemével, így hát testvére és apja által élvezhette is a feltétlen bizalmat és szeretetet.
Azt nem mondom el, hogy miként keveredtek oda (bár érdekes feldolgozása az eddig ismert mesének) viszont (SPOILER!) azt igen, hogy az eredeti Grimm mesék Jancsi és Juliskájának mézeskalácsházas boszorkánya ugyancsak egy démon, aki, mint démon a démonnak: alkut ajánl Juliskának. És a lány ekkor "ébred" rá emberi oldalára (hisz félig ember), és a hatalomvágy felett győzedelmeskedett a családja iránti szeretet.
Ahogy a kötet minden novellája, úgy Patri írása is épp csak pár ponton tartotta meg az eredeti történet vonásait, amúgy merőben eltér a Grimm tesós Jancsi és Juliskától, és jóval morbidabb is lett a sztori. Ami viszont nekem különösen tetszett, az Juliska karakterfejlődése volt.
Aztán...
Szilágyi Heléna a Fehér kígyó alapján íródott novellájába zseniális módon csempészte bele a drogfüggőség témáját, kíméletlenül célozva a mibenlétükre és a hatásaikra.
De most komolyan... kinek jut ilyen eszébe!? Hogy ily' módon dolgozzon fel egy mesét!?
Imádtam!
Ahogy egyre-egyre mélyebbre jutottam a könyv történeteiben, egyre jobban ráhangolódhattam arra a világra, amit igazán szerettek volna az írók elénk tárni, s talán épp emiatt tetszhettek egyre jobban és jobban, ahogy követték egymást. Az első "nagy Ő" (aha, mert csak a való életben vagyok a monogámia híve, könyvek és filmek terén viszont többet is szerethetek) közülük pedig épp a kötet ötletgazdájától származó egyik történet lett számomra:
Lir Morlan - Könyörület
Ez a sztori a Grimm tesók "Aranyfürtöcske" c. meséje alapján íródott.
Azt hiszem, ideje bevallanom, hogy nem ismerem olyan alaposan, töviről-hegyire a Grimm meséket. Persze e könyvben bőven sok olyan pont van, amik ismerősek a számomra is, de a Grimm-ségét tekintve, ha akartam volna sem tudtam volna kritikusan olvasni. Ezért nem tudom, hogy amiatt-e, hogy Aranyfürtöcske meséjéről viszonylag kevés emlékem van, de ez a történet volt a kötet első novellája, ami a hosszabb leíró-elbeszélő részek ellenére is 100%-osan letudott kötni. Végig feszülten figyeltem, valahogy elragadott és vitt magával.
A legrövidebben, és csak ENYHÉN spoiler-rel hintett módon annyit tudnék mondani róla, hogy hasonlót képzeljetek el, mint egy "női Vaják-ot"! Piros köpenyben...
Szóval egy szörnyvadász csajt, aki hasonló mód vállal megbízásokat, mint a Vaják, és hasonló mód öli- vagy ponthogy nem öli meg őket. (Amúgy nem ő Aranyfürtöcske, viszont egy ilyen karakter a sztori főhőse.) Bár bennem erős hasonlóságot keltett a Vaják könyvvel/filmmel/ps játékkal, amúgy totál más a szitu. Viszont nagyon érdekes és izgalmas!
De ha belegondolok... nem is igazán a történet, ami olyan szinten magával ragadott, hanem az ÍRÓI STÍLUS.
Még egy vallomás: ez előtt még csak nem is hallottam Lir Morlanról, és írói álnevekben nem vagyok valami jó - úgy értve, hogy gyakran vannak kétségeim, hogy egyáltalán nő, vagy férfi íróról van szó egyes álnevek takarásában.
Pár posztomban már említettem, hogy nagyon "hetero olvasó" vagyok - azaz bár tisztelem, becsülöm, és szeretem a női írók munkáit is, igazán szerelmes eddig csak a pasikéba voltam. (Megint bocsi, csajok...)
Hát Lir-nél már az első bekezdéseknél kialakult a "vonzalom", úgyhogy állatira lelennék döbbenve, ha kiderülne róla, hogy nő! (De attól még ugyanúgy szeretném, na...)
De komolyan... elkezdtem bejelölgetni a bekezdéseket, mint "lehetséges idézet", és mikor már gyakorlatilag oldalak voltak telepakolva a jelöléseimmel, rájöttem, hogy ilyen még nem volt. És hogy szerelmes vagyok...
És mit csináltam? Naná, hogy szaladtam csekkolni, hogy milyen könyveket írt eddig... ÉS NEM TALÁLTAM! EGYET SEM!
A szívem szakadt meg! Egy plátói szerelem... belegondolva, még nem is éreztem ilyet. Nagyon rossz!
Úgyhogy igyekszem is magamat ezen mihamarabb túltenni, szóval csak annyit mondanék még Lir kapcsán, hogy igencsak érezhető, hogy kinek az agyszüleménye ez a gyerek - azaz ez a könyv. - Mert hogy az övé, és brillírozik is benne, ahogy azt egy "szülőatty"-nak illik!
...aztán Lesley MacBeltine: Ballag a katona
c. novellája volt talán amin bőven tudtam nevetni, nem csak szörnyűlködni.
A Grimm tesók "A kék fényű lámpás" és "Az óriásrépa" c. meséi alapján íródott sztori igazán komikus verzióját kaptam, valami fenomenálisan itt-ott belefűzve a könyv előző novelláinak 1-1 karakterét. Bár csak egy-egy jelenet erejéig vettek részt Lesley-nél, nekem kifejezetten jól esett "viszontlátni" őket, a történet stílusa-hangulata pedig üdítően hatott a gyomorforgató jelenetei ellenére is. A humorfaktora pedig... APRÓCSKA spoilerrel: soha nem gondoltam, hogy fogok tudni olyan férgekkel teli női nemiszervű, lefejezett, felpuffadt holttestet épp meggyalázó faszi jelenetén úgy nevetni, mint az azt leíró oldalt olvasván. És visszaolvasva ezen soraimat... kész agybaj, totál abszurd! Pedig frankón nevettem, és nem azért mert pszichopata lennék, hanem... mert tényleg viccesre íródott!
Ki nem hiszi, hát járjon utána, olvassa el!
Nem kétlem, hogy akik kedvelik a Grimm meséket, (és bírják a horrort) pont amiatt lesznek nyitottak erre a könyvre. Viszont, mivel ezek a novellák a Grimm testvérek történetei alapján íródtak, lehetnek, akik arra hivatkozva zárkóznak el tőlük, hogy "az úgy már nem eredeti, találjanak ki saját történeteket!"
Nekik azt tudnám mondani, hogy hogyha ilyen zseniális módon dolgoznak fel történeteket-meséket egyes írók, és a műfajukat (esetünkben horror/dark fantasy) kedvelők számára ezzel mintegy "élvezhető" formában esetleg még rá is mutatnak egyes társadalmi és egyéb problémára- s ezzel ha úgy vesszük, egyfajta tanítás részesei is lehetünk, - azt mutatja, hogy hogyha valakinek erre van adottsága, akkor érdemes élnie vele, és igenis ha egy korábbi történet ihleti meg, ez ne szabjon gátat neki!
Hogy kiknek ajánlom?
Pl azoknak, akik NEM szeretik a "boldog befejezés"-eket, mivel e kötet novellái igencsak szűkölködnek bennük. Olyannyira, hogy a 21-ből csak egyetlen egy, ami relative boldog befejezést kapott. Úgyhogy akinek ilyen jellegű fétise van, az ezt a könyvet olvasva lubickolhat az élvezetekben!
Már nem egyszer hangoztattam, hogy regény párti vagyok, az antológiák, a novellák valahogy nem a kedvenceim. Nincs velük bajom, de ha olvasási élményről van szó, nálam a több100-oldalas könyvek a nyerők. Ennek ellenére, főleg ezen könyv olvasása után bátran befogok iktatni 1-1 antológiát is közéjük. Mert Szilágyi Helénáék Grimmje az egyik legjobb példa rá, hogy megéri időt (és pénzt) áldozni rájuk.
Emlékezetes, és egyedülálló élmény volt! Köszönöm! Gratulálok, és további sok sikert kívánok a könyv egész írógárdájának!
És ha már jelölgettem be idézetnek való részeket, meg is osztom veletek:
"Évszázadok óta nem született ilyen hatalmas démon. A hatalmadat pedig a bátyádtól kapod. A szeretet az, ami mindennél erősebb!"
"A színtiszta hatalom, mely bár erőssé tesz, mégis rab leszel, vagy az élet, mely megköt, mégis szabadon hagy."
"...csupán azt tette, amit a gyenge emberek tesznek, ha választás elé állítják őket: annak az oldalára állnak, akit erősebbnek hisznek, akár az igazság eltiprásának árán is."
"Figyelj rá, hogy mit mondanak az emberek, Kicsi, de sokkal inkább figyelj arra, amit nem mondanak! Sokszor több rejtőzik a kimondatlan szavakban, mint a kimondottakban!"
"...s bármennyit töröm is a fejemet, képtelen vagyok kiokoskodni mi lett a zsoldommal. Mert hát a jó katona bizony iszik és kurvázik, de azért nem ennyit..."
"- Hogy emésszen el a bélpoklosság itt helyben, te címeres rima!"
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2021. decemberben íródott.)
Smink: Dóra SóváriHaj: Harry GwechenbergerFotó: Pásztor Digi Gábor
