H. Fajth Evelin - A pokol édenkertje

2022.11.01

KRIMI / TÖRTÉNELMI

Ezt a könyvet kaptam legelsőként az #ÍróTesók program keretein belül, mint büszke #OlvasóTesó. Bizony, hogy büszke vagyok, mert rég nem látott mértékű összefogás alakult ki a projekt résztvevői között, amit nagyon jó szívvel támogatok.

No de, nézzük a könyvet!
A borító csodaszép, akár Czinkos Éva (a borítótervező) többi munkája. A Trivium Egyesület -re pont az általa tervezett könyvborítók hívták fel a figyelmemet, szerintem egytől-egyig fantasztikusak.
Amikor Evelin könyvét először láttam, titkon reméltem, hogy egyszer olvashatom majd, mert a gyönyörű borító mellett a fülszöveg is igazán felcsigázta az érdeklődésemet. 
A könyv története két idősíkon mozog:
- 2020-ban, egy írónő főszerepében,
- és 1882-ben, az írónő épp íródó krimi regényében. 

(SPOILER veszély!)

• A 2020-as történetszálról...:
- Miként dolgozhatná fel egy nő a férje és a kislánya elvesztését?
- Miként mozdíthatnánk ki az írói válságból egy hírhedt, befutott szerzőt?
- Minden tekintetben terápiás jellegű az írás, súlyos depresszió, és más egyéb mentális problémák esetén is?
- Mi van, ha egyes szerzők ötletei, az általuk kreált világok és karakterek valójában egy súlyos betegség hallucinációi? Ha szerző lennél... akarnád a gyógyulást? Mit tennél?

• Az 1880-as történetszálról:
- Miként szállhattak harcba a becsületes emberek a magyarországi korrupcióval e korban?
- Hogyan emelkedhetett ki egy nő a férfiak világában?
- Prostitúció és gyilkosság. Lopás és drogkereskedelem. Korrupció, hazugság, ármánykodás. Miként függnek ezek össze?
Mert MINDEN összefügg, amire egy kivételes nyomozónő, és újdonsült nyomozótársa igyekszik fényt deríteni, veszélybe sodorva önmagukat és szeretteiket.

Az igazat megvallva a könyv elején akadtak kétségeim, hogy a szerző írói tudása elegendő lesz-e egy ilyen bonyolult sztori élvezhető megalkotására. Mert bizony, ez már egy rutinosabb írónak is feladhatta volna a leckét...
Az első fejezeteket olvasván érezhető volt még a rutintalanság, valahogy az író még mintha kereste volna a saját hangját, egy kicsit elveszettnek tűnt. De fejezetről fejezetre látni véltem rajta a fejlődést, egyre jobban át tudta adni magát a történetnek, és így engem is sikerült teljesen beszippantania.
(SPOILER!) Azzal fogott meg leginkább, hogy a gyász-, és az ezzel összefüggésbe hozott legborzalmasabb mentális betegségek egyikének témáját, a skizofréniát hivatott e kötettel méginkább megismertetni az olvasókkal. Ez a téma zseniálisan van elrejtve a könyv mintegy 80%-áig, de miután a szerző "előrántotta a kalapból", azután is fantasztikusan "hasznosította". Annyira, hogy befutott szerzőket megszégyenítő csavarokkal brillírozik a történet mindkét idősíkján, ahogy azt egy jó krimi-írónak kell!

Ez a könyv az én szememben nem csak egy komor, gyászos hangulatú, nagyon elgondolkodtató és rejtélyekkel, titkokkal, irígységgel, korrupcióval, és fordulatokkal átitatott történet, hanem egy fejlődéstörténet is, a szerző fejlődéstörténete. A könyv elején még egy kezdő író volt... a végére pedig beérett, és egy igazán szakavatott, hozzáértő, gyakorlott szerzőként zárta le a történetet.
Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy A pokol édenkertjének egy nagyszerű, elgondolkodtató, és kivételes krimi történetté sikerült válnia.

Nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam, és hogy általa egy emlékezetes élménnyel gazdagodhattam! Szívből ajánlom bárkinek, akit érdekelhet a témája, a szerzőnek pedig további sok sikert kívánok!