J. Soldier: Mágus

2022.06.20

FANTASY

A borítóról: 
Őszinte leszek. 2021 márciusában a borítókra és a fülszövegekre alapozva jó néhány meglepetés ért a könyveket olvasván. Míg a Vivecánál egy könnyedebb olvasmányra, a Mágusnál pont fordítva történt, egy jócskán "nehezebb" sztorira számítottam.
Bár nagyon bejön ez a borító, viszont valahogy nekem ehhez a történethez túl komoly. 
És akkor nézzük is azt a történetet...Nekem ez ARANYOS volt. Egy mágus "papa" egy "balszerencse" folytán elkezdi belevonni az unokáját (Lisát) eme "tudományba", de mivel a szülők "humbuknak" tartják, és nem nézik jó szemmel, így önmegtartóztatást tanusít, és eldönti, hogy nem fogja képezni. No de az unoka nyilván ezt nem hagyja annyiban, ahogy a "sors" sem, hisz' a kiscsaj útjába sodor egy másik, méghozzá egy sötét mágust, aki nyilván nem kevés hátsószándéktól vezérelve tanítványául fogadja. Ahhoz, hogy Lisát "visszaszerezzék", a fehér mágusunknak és a lányának el kell fogadniuk a sorsukat - hogy bizony, ahogy Lisának, úgy az anyjának is kikell tanulnia eme tudományt. Éééés többet magáról a történetről nem akarok elárulni, mert nehogy ne legyen miért elolvasni.
Inkább a "filozófiájáról" ejtenék pár szót, mivel... volt egy időszakom, mikor picit mélyebben ismerkedtem az ezotériával, és ezáltal egyáltalán nem voltak idegenek az ebbe a könyvbe rejtett "elméletek". Szó van itt pl

- a vonzás törvényéről
- a gondolat teremtő erejéről
- csakrákról
- auráról
- kristályokról, stb...
De igazából Soldier mindegyikről kb csak érintőlegesen ír, azaz egyáltalán nem próbálja senki torkán leerőltetni az efféle "hitvilágot-világnézetet". Mindenesetre én az eddigi tapasztalataim és rálátásom végett talán, hogy teljesen nyitottan és érdeklődve követtem eme gondolatait. Mert... már csak a mindennapjaimból kifolyólag is úgy vélem, hogy nem 1-ben van ráció, és igenis működőképesek lehetnek, főleg, ha valaki tudatosan alkalmazza őket (lehet, hogy eme soraim által most néhányotoknál kivertem a biztosítékot, és talán még el is ítéltek, és nem is várom el, hogy ne higgyetek bolondnak, szivetek joga, hogy mit hisztek/képzeltek, az legyen a ti bajotok...)
Hozok fel egy-két példát szemléltetés gyanánt.

A gondolat teremtő ereje: Ha pl késésben vagyok valahonnan (sajna előfordul...), tök jó, ha a kocsiba szállva eszembe jut és megfogalmazódik bennem az "univerzum felé" a kérés: "csak legyenek tiszták az utak, tököljenek máshol a mazsolák, pucoljanak el előlem, hadd tudjak haladni rendesen!" - és ha hiszitek, ha nem, ilyenkor tényleg úgy adódik, hogy minden nyugdíjas teknősbéka PONT mielőtt lassítanom kéne, félreáll, lekanyarodik, stb... Ha esetleg kérem, és mégsem így alakulna, hanem ott tobzódik egy egész birkanyáj egy kamion seggébe mikor haladni akarnék - épp attól óv meg az "univerzum", hogy bemérjenek, mert PONT azon a szakaszon ácsorognak a zsandárok...

A gondolat teremtő ereje/a vonzás törvénye: A fotómhoz kellékül vett koponyát (ami amúgy jócskán eltér a történetben írottól) igencsak az utolsó pillanatban rendeltem, mert mikor kitaláltam, hogy egy ilyet szeretnék ehhez a fotóhoz, utána több napra el is felejtkeztem róla. Aztán... mit ad Isten, egyszer csak megjelent egy amazonos hírdetés/reklám a facebookomon róla, így azonnal meg is rendeltem. Úgy, hogy sanszos volt, hogy nem fog megérkezni a márciusi fotózásra, pedig arra terveztem... Valamikor április végére volt datálva a várható érkezése, de úgy éreztem, nem véletlen dobta az éter elém, úgyhogy próbáljuk meg! És a rendelésre rá 2 napra már meg is érkezett.

Szóval ilyenek... Nem, nem hiszem, hogy a vízből bort tudok varázsolni (pedig milyen jó biznisz lenne), és abban sem reménykedek, hogy valaha levitálni fogok. De pl nem egyszer elég volt csak kérnem valamit az "égiektől", és teljesült, amire szükségem volt. Ha pedig nem, úgy voltam vele, hogy annak is megvolt az oka. Persze sikereim nagy részét magamnak köszönhetem, nem csak a levegőbe beszélve vártam a sültgalambot a számba, de határozottan úgy vélem, hogy lehet ezekben a dolgokban valami, és hébe-hóba segítségemül szolgáltak/szolgálnak.

 
 A mágusunk által az írónk e könyvben ilyesmikre "tanítja" az olvasóit is, már aki nyitott rá. Méghozzá egy könnyed, aranyos, és érdekes stílusban. Amúgy nem mondanám, hogy ezeket a dolgokat tudatosan "alkalmazom", csak... mivel már hallottam róluk, akadnak helyzetek, amikor jönnek maguktól. Úgyhogy azé' még ne nézzetek totál dilinyósnak...

Számomra picit nosztalgikus, szívet melengető, és egy nagyon aranyos történetet olvashattam J.Soldiertől, amit ezúton szeretnék is nagyon megköszönni! És... ha jól sejtem, ennek a könyvnek íródhat egy "komolyabb" folytatása is, aminek lehetőségével őszintén remélem, hogy élni fog!

Fotó: Pásztor Digi Gábor

Smink: Sóvári Dóra

(E könyvről 2021 márciusában írtam az eredeti bejegyzést.)