K. A. Varsson - Kirakós
2022.06.28
KRIMI
A borító szerintem iszonyat jó! Nálam pont az a kategória, hogy egy könyvesbolt polcán meglátva érte nyúlnék, annak ellenére, hogy fantasy fan vagyok, és ez láthatóan nem fantasy!
Azaz épp elég feltűnő, de ízléses és sejtelmes, plusz több jegyet magában hordoz a történetből. És ez így nagyon szuper! (Borítóterv: Szabó Borka)
Azaz épp elég feltűnő, de ízléses és sejtelmes, plusz több jegyet magában hordoz a történetből. És ez így nagyon szuper! (Borítóterv: Szabó Borka)
Egy skandináv krimi, aminek történetében interaktivan is részt vehetünk, és nem csak olvasóként! Ugyanis ahogy a rendőrök haladnak a sorozatgyilkos utáni nyomozással, mi is "láthatjuk" az általa "elejtett" nyomokat, és az általa megadott feladványokat. (De NEM szükséges megoldanunk őket! Ezektől teljesen függetlenül, szimplán olvastam én is az egész könyvet, és a történet nem igényelte, hogy magam is elkezdjem fejtegetni a feladványokat - és nem is tettem, ezért azokról többet tőlem nem is tudhattok meg...)
A történetről (Spoiler veszély!):
Egy sorozatgyilkos, aki minden áldozata mellett hagy 1 könyvet, és minden áldozatának haláltusáját élőben közvetíti a rendőröknek, méghozzá egy kód-üzenettel/feladvánnyal mellékelve.
3 ország nyomozóit ismerhetjük meg közelebbről, és láthatunk bele nem csak a halálesetek kapcsán való együttműködésükbe, hanem a privát életükbe-küzdelmeikbe is.
Naaa, izgi, mi!?
Mint kb minden könyv elején, itt is többnyire azzal kezdünk, hogy megismerkedünk a főbb karakterekkel... ki-hogy néz ki, mit csinál, milyen a habitusa, stb...
És ami azt illeti, rég nem voltam ilyen elégedett!
Úgy vélem, hogy a leíró részei egészen példaértékűek! A szerző még azt is sztorizgatva veti papírra, hogy melyik karaktert miként képzeljük el (kék a szeme, szőke, göndör a haja, stb...)! Idejét sem tudom, mikor esett ilyen jól leíró részeket olvasni! Egy pillanatra nem lankadt a figyelmem, élmény volt minden sora. És annyira jól esett, mint az afrikai növényeknek a hónapokig tartó szárazság után az első eső!
Naná, hogy mutatok példát!:
"Néha még szórakozottan piszkálja jobb hüvelykujjával a pár hónappal ezelőttig viselt gyűrű helyét jelző, egyre halványodó csíkot. A vékony aranykarika tizenéves lenyomata picivel világosabb volt amúgy is világos bőrénél. Gyerekként legalább tucatnyi idős hölgy paskolta a pofiját, azt mondogatva, milyen sápadt. Talán ezért gondolta világéletében, ha sötétbarna haj és szem helyett a szőke-kék párosítás jut neki, akkor a bőre nem ütne el annyira tőle. Mindenesetre most, ahogy őszült, meglepően könnyen elfogadta a fokozatosan szaporodó fehér szálakat, és egyáltalán nem bánta a világosodó hajat. Régebben úgy gondolta, hogy festetni fogja, ha eljön az ideje. Végül csak elkezdte hosszabbra hagyni, amikor felfedezte, hogy kopaszodik is. Azóta néha eszébe ötlött, ehhez a fiatalosan kócos frizurához már lehet, hogy túl öreg, de nem változtatott."
Lehetett volna úgy is, hogy "elvált, "hipóreklám", 40es(?), barna szemű és hajú, fiatalosan kócos, de már őszülő pasas..." De nem, a szimpla közlés helyett már-már egy sztorit kapunk, ami alatt ezeket megtudhatjuk. Könnyedén, kellemesen, mégis szinte teljes képet alkotva a karakterről. A könyv ilyen részeiért odáig voltam! Szerintem csillagos 5-ös!
...és persze a további részeire sem igazán lehet panaszom!
A történet gördülékeny, olvastatja magát, egyszerűen, de okosan fogalmazott, itt-ott kissé humoros, de mégis komoly stílusú, és persze megvannak benne a rejtélyes, gondolkodni/találgatni való szálak, érdekes, egyedi karakterekkel = és ezeket együttvéve kapunk egy egész jó kis krimit...
A "kis" jelzőt viszont nem csak a könyv terjedelmére értem, hanem, hát... a gyilkosunk indíttatására is, ugyanis tetteinek bár komoly, de akár "átlagos"-nak is mondható okai voltak.
Krimi lévén írtó nagy bűn lenne, ha ezt elspoilerezném, úgyhogy e gondolatom kapcsán kiidézem az ezzel kapcsolatos mondatot a könyvből, a "lényegi" részt kihagyva, hogy találgathassatok:
"Engem is .................., mégsem lettem sorozatgyilkos."
Írónk, a "nem valami nagy volumenű" indíttatásai ellenére egy egészen intelligens karaktert alkotott meg a gyilkos szemelyében, legalábbis a jelek erre mutatnak. Részben emiatt szívesen olvastam volna róla és az ő múltjáról mégtöbbet. Ugyanis csak a jelen gondolataiba kaphatunk némi betekintést, a múltja kapcsán csak a rokonai, a nyomozók, és az áldozatok rokanai által tudhatunk meg többet. Ami nagy kár, hisz' az ilyen gyilkosok természete mindig pszichés eset, amit szerintem ha lehet, érdemes felhasználni és megírni-, belevinni jobban a történetbe, ezáltal méginkább színesítve.
Varsson valószínűleg a rejtélyesség megtartása okán nem szórta két kézzel e karakter szemszögéből mutatva a sztorit és annak előzményét, vagy legalábbis nem igazán engedett jobban megismerkedni az ő gondolkodásával, és az általa megélt múlttal és érzésekkel. "Megnéztem" volna az ő szemén át is, amiket nyomozóink leginkább csak feltételezhettek... mert ő átélte, sőt, ezek miatt vált gyilkossá.
Ennek ellenére ez a könyv így is teljesen rendben van, mi több, nagyon érdekes, és a krimi kedvelőknek egészen szerethető!
De igazából én pl nem vagyok valami krimi fan, s mégis nagyon tetszett Varsson könyve, úgyhogy azoknak is szívből ajánlom, akik csak haverkodnának e műfajjal, vagy még ismeretlen terület a számukra.
Nagyon örülök, hogy olvashattam, szívből köszönöm! Az szerzőnek pedig további sok sikert kívánok!
A történetről (Spoiler veszély!):
Egy sorozatgyilkos, aki minden áldozata mellett hagy 1 könyvet, és minden áldozatának haláltusáját élőben közvetíti a rendőröknek, méghozzá egy kód-üzenettel/feladvánnyal mellékelve.
3 ország nyomozóit ismerhetjük meg közelebbről, és láthatunk bele nem csak a halálesetek kapcsán való együttműködésükbe, hanem a privát életükbe-küzdelmeikbe is.
Naaa, izgi, mi!?
Mint kb minden könyv elején, itt is többnyire azzal kezdünk, hogy megismerkedünk a főbb karakterekkel... ki-hogy néz ki, mit csinál, milyen a habitusa, stb...
És ami azt illeti, rég nem voltam ilyen elégedett!
Úgy vélem, hogy a leíró részei egészen példaértékűek! A szerző még azt is sztorizgatva veti papírra, hogy melyik karaktert miként képzeljük el (kék a szeme, szőke, göndör a haja, stb...)! Idejét sem tudom, mikor esett ilyen jól leíró részeket olvasni! Egy pillanatra nem lankadt a figyelmem, élmény volt minden sora. És annyira jól esett, mint az afrikai növényeknek a hónapokig tartó szárazság után az első eső!
Naná, hogy mutatok példát!:
"Néha még szórakozottan piszkálja jobb hüvelykujjával a pár hónappal ezelőttig viselt gyűrű helyét jelző, egyre halványodó csíkot. A vékony aranykarika tizenéves lenyomata picivel világosabb volt amúgy is világos bőrénél. Gyerekként legalább tucatnyi idős hölgy paskolta a pofiját, azt mondogatva, milyen sápadt. Talán ezért gondolta világéletében, ha sötétbarna haj és szem helyett a szőke-kék párosítás jut neki, akkor a bőre nem ütne el annyira tőle. Mindenesetre most, ahogy őszült, meglepően könnyen elfogadta a fokozatosan szaporodó fehér szálakat, és egyáltalán nem bánta a világosodó hajat. Régebben úgy gondolta, hogy festetni fogja, ha eljön az ideje. Végül csak elkezdte hosszabbra hagyni, amikor felfedezte, hogy kopaszodik is. Azóta néha eszébe ötlött, ehhez a fiatalosan kócos frizurához már lehet, hogy túl öreg, de nem változtatott."
Lehetett volna úgy is, hogy "elvált, "hipóreklám", 40es(?), barna szemű és hajú, fiatalosan kócos, de már őszülő pasas..." De nem, a szimpla közlés helyett már-már egy sztorit kapunk, ami alatt ezeket megtudhatjuk. Könnyedén, kellemesen, mégis szinte teljes képet alkotva a karakterről. A könyv ilyen részeiért odáig voltam! Szerintem csillagos 5-ös!
...és persze a további részeire sem igazán lehet panaszom!
A történet gördülékeny, olvastatja magát, egyszerűen, de okosan fogalmazott, itt-ott kissé humoros, de mégis komoly stílusú, és persze megvannak benne a rejtélyes, gondolkodni/találgatni való szálak, érdekes, egyedi karakterekkel = és ezeket együttvéve kapunk egy egész jó kis krimit...
A "kis" jelzőt viszont nem csak a könyv terjedelmére értem, hanem, hát... a gyilkosunk indíttatására is, ugyanis tetteinek bár komoly, de akár "átlagos"-nak is mondható okai voltak.
Krimi lévén írtó nagy bűn lenne, ha ezt elspoilerezném, úgyhogy e gondolatom kapcsán kiidézem az ezzel kapcsolatos mondatot a könyvből, a "lényegi" részt kihagyva, hogy találgathassatok:
"Engem is .................., mégsem lettem sorozatgyilkos."
Írónk, a "nem valami nagy volumenű" indíttatásai ellenére egy egészen intelligens karaktert alkotott meg a gyilkos szemelyében, legalábbis a jelek erre mutatnak. Részben emiatt szívesen olvastam volna róla és az ő múltjáról mégtöbbet. Ugyanis csak a jelen gondolataiba kaphatunk némi betekintést, a múltja kapcsán csak a rokonai, a nyomozók, és az áldozatok rokanai által tudhatunk meg többet. Ami nagy kár, hisz' az ilyen gyilkosok természete mindig pszichés eset, amit szerintem ha lehet, érdemes felhasználni és megírni-, belevinni jobban a történetbe, ezáltal méginkább színesítve.
Varsson valószínűleg a rejtélyesség megtartása okán nem szórta két kézzel e karakter szemszögéből mutatva a sztorit és annak előzményét, vagy legalábbis nem igazán engedett jobban megismerkedni az ő gondolkodásával, és az általa megélt múlttal és érzésekkel. "Megnéztem" volna az ő szemén át is, amiket nyomozóink leginkább csak feltételezhettek... mert ő átélte, sőt, ezek miatt vált gyilkossá.
Ennek ellenére ez a könyv így is teljesen rendben van, mi több, nagyon érdekes, és a krimi kedvelőknek egészen szerethető!
De igazából én pl nem vagyok valami krimi fan, s mégis nagyon tetszett Varsson könyve, úgyhogy azoknak is szívből ajánlom, akik csak haverkodnának e műfajjal, vagy még ismeretlen terület a számukra.
Nagyon örülök, hogy olvashattam, szívből köszönöm! Az szerzőnek pedig további sok sikert kívánok!
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. áprilisban íródott.)
Smink: Sóvári DóraFotó: Pásztor Digi Gábor
Grafika: Szakter Eszter / CellArt Creations
