Koleszár Dávid Krisztián - Gondolatok A Maradéknak

Dávid versei nem valók mindenkinek. Ő ilyen. Formabontó, egyedi, megosztó és különleges. De nem is kell, hogy mindenkinek kelljen. Szerintem ő nem ezt akarja...

Érzelmes, fájdalmas, nyersen őszinte - egy olyan lélekkel, aki a művészet - az ecset és a szavak dallamának művészetén át dolgozza fel azt, amit talán ezek nélkül nem is lehet.

E kötet tartalmát megeshet, hogy sokan nem fogják érteni, sem szeretni. Viszont aki nem csak érteni, hanem megérteni is megtudja majd, csakolyan lelkületű valaki, mint amilyen e versek költője s e festmények festője lehet. Dávid 2 módon is kifejezi magát e könyvével, de a dolgát egy olvasónak sem könnyítette meg.

Ha merülni vágysz egy ember feneketlen mélységében, ezzel a kötettel megteheted! De jobb, ha viszel magaddal egy mentőövet...

A könyv Dávid olvasóinak pár soros ajánlóival kezdődik, és nem egy volt, aki rímekbe foglalta gondolatait.

Nos, ez a véleményem pár sorában nálam is fellelhető, de a végét "hard fokozatba" kapcsolva zárom le:

Gondolatok egy festő-költő maradékairól

Te, ki érteni vágyott,
De meg nem értett lett -
Csak az ért, ki figyel,
De nem kell mindeki figyelme!
Vagy tán mégis?
Mit ér, ha érdekellek?
Bebörtönzött világ... ki szeretni vágyott,
Mint lélekvirág - elhalványodott.
Gondolsz- e még rá?
Haha! - Nevethetsz,
Viszont műved árulkodik helyetted.
Vágyak, érzelmek...
Mind mostoha játékszerek!
Egyszer véget ér utad,
Neked, nekem, mindenkinek.
Hát vigyázz, miként pengeted lelkedet..!
Örülsz? Gyászolsz? Sírsz? Nevetsz?
Bármi is volt, már elmúlt,
s csak előre meredsz...
Hát jól teszed!
S míg én leszek...
Mindig lesz kiért tenned.

Szeretettel: Egy olvasód ~ E.K.Mindaleth 
 

A könyvvel készült rövidke videómat itt találjátok: