Krencz Nóra - Szilánk

Imádom... 

Kiolvasva a könyvet úgy látom, Nóri kissé hasonló elgondolás alapján terveztette meg e könyve borítóját, amit én is "alkalmaztam" már pár könyves fotózásomon - azaz többmindent belekevert-megmutatott egybegyúrva egyes karakterekből, ezáltal kissé mindegyik világára utalva. És ahogy a cím, a borítón levő szilánkok sem a véletlen műve, jelentős szerepük van a történetben. 

Az 2021-es év nagyon sok érdekes könyvet adott a számomra... Nóri Megszámlalhatatlan c. trilógiája is bár köztük van, a Szilánk talán méginkább kiérdemli a "különleges" jelzőt. 

Hogy miért? Pl azért, mert egészen ritkán találkozok olyan könyvekkel, amik történetei-, azok idősíkai olyan furcsán, de mégis kiválóan vannak "elrendezve". Nóri ezen könyvében ugyanis 3, azaz ha úgy vesszük, NÉGY történetet olvashatunk. És ezek nagyonis érthetően, de meglepő módon vannak elcsúsztatva - bele-bele "lógva" egymásba, ezáltal igazán különleges dinamikát adva nekik. 

Másik, hogy a könyv szinte tökéletesen van felbontva, mintegy felharmadolva! Így adva 3 történet... amiket egy 4. fűz össze. 

Nem, ezek nem novellák, ez tényleg egy regény - ami összefüggő, egymást áthidaló, egymásra épülő történeteket foglal magába. 

Nem túl gyakran alkalmazott módszer, és nem is tudom, hogy honnan származott az ötlet, de már csak ezzel is fantasztikus élményt nyújtott az olvasása. 

(És szeretném megdícsérni Nóri csapatát is, akik mellette állva gondozták a szöveget, és kihozták belőle a legtöbbet! Ritka esztétikus és már-már kiváló lett az eredmény! ) 

Aztán, azok a bizonyos történetek...

(SPOILER VESZÉLY!) 

Ha arra is gyanakodtatok a soraimból: nem! Nem használt halucinogén anyagokat, sőt, még csak le sem részegedett. 

Szoooooval... van ez a sátor, benne egy "jósnővel", aki egy egész érdekes karakter: fiatalos, de mégis bölcs. És kissé flegma... meg... az túlzás, hogy humoros is, de valami olyasmi... én tudtam rajta jókat mosolyogni. 

Lényeg, hogy tükör"jóslással" "foglalkozik". (Aki már olvasta, értheti az idézőjelek miértjét.)

Aminek meg az a lényege, hogy az ügyfél összetör egy tükröt, és az így keletkezett szilánkok segítségével feltárják a lelke mélyén megbúvó problémákat. 

Nem, nem trancsírozzák fel szegény csajt...

A szilánkokba csak belenéznie kell. Oké, van némi vér is a dologban, de csak annyi, hogy ne óvodások olvassák. 

Lauren az első szilánkkal Athénba "utazik", méghozzá Kr. e. 444-be.

Ezen szilánkkal egy viszonylag jómódú görög lány (Demetria) talán legnehezebb élethelyzetébe nyerhetünk betekintést. 

A 2. szilánkkal Párizsba "röppen", 1749-be, ahol a mélyen vallásos Marie Louise Amandine viszontagságait "élhetjük át". 

A 3. szilánk története pedig New York-ba, az 1900-as évek legelején játszódik, ahol Emilie Jefferson küzdelmeit követhetjük nyomon. 

Azért nem fejtem ki a konkrét történeteiket mégjobban, mert a fülszöveg épp eleget elárul róluk. 

Írónőnk e könyvvével egy számomra is fontos témát feszeget: a feminizmust. 

Egyrészt, mert igazán szélsőséges helyzetekbe kötelezték a koraik elvárásai őket, másrészt, mert mindegyikőjük egész szabadelvű volt, amit a környezetük képtelen volt és nem is akart megérteni, hisz' ütközött a megszokott elvárásaikkal. 

A szilánkok által "megélt" korokban ez hatalmas kihívást, szenvedést okozott mindegyik karakternek. Viszont Lauren valóságában, ha úgy vesszük, csak a felfogásunkon és a hozzáállásunkon múlik, hogy mennyire vagyunk mi nők elnyomva, "leszabályozva". De talán a neveltetésünkből, vagy egyes maradibb környezetből kifolyólag sokunk - ahogy Lauren is - még mindig úgy viselkedik, mintha nem lenne más lehetőségünk, és a férfiak elnyomása szinte egy természetes dolog lenne, ami úgy van rendjén, ha elfogadjuk-elviseljük.

Pedig nem. Mára már nem... 

Demetria, Marie Louise, és Emilie története világította rá erre Laurent, és adott erőt neki ahhoz, hogy lebontsa a falait, és kitörjön a saját maga által felépített illúziójából, rabságából - és végre elhiggye: joga van a boldogságra. És ami azt illeti, Demetriáékhoz képest pedig sokkal inkább lehetősége is, hogy boldog lehessen... 

Egyedül a könyv lezáró fejezete, abból is Lauren "megvilágosodása" ami nekem kissé furcsa volt. Egy picirit elkapkodottnak éreztem, olyan hirtelen történt az egész... Egyáltalán nem mondanám rossznak! Csak valahogy SZÁMOMRA jobban esett volna, ha az a rész is, ahogy maga az egész sztori, némileg "átmenetetesen" lett volna megírva. Metaforikusan: nem egy sötét szobában állva kapcsoltam volna villanyt Laurenre, hanem fokozatosan, szépen lassan, egyre szélesebbre húzva a függönyt beengedve a napfényt - ily módon "megvilágosítva". 

A záró jelenetet - a szilánkokkal - viszont imádtam! A lelki szemeimbe égette magát! 

Érdekességként még megemlíteném, hogy a könyv misztikus vonala némiképp a reinkarnáció, - az előző életekbe utaztatás témájára épül, kivételesen különleges, egyedi módon, ráadásul azoknak is befogadható formában, akiket abszolúte irritálnak az általuk ezoterikus "balgaságok"-nak vélt dolgok. 

Ez a könyv egy misztikus-lélektani-történelmi fikció. A misztikus mivolta csak egy extra fűszerként van jelen, mintegy kapcsot képez a történetek között, szerintem inkább a lélektani és a történelmi mivolta, amik együttesen dominálnak. 

És ha már történelem...

Elképesztő kutatómunka állhat e könyv megalkotása mögött! Nóri ezt az akadályt is sikeresen megugrotta, mivel úgy vélem, egész hitelesen ábrázolta mindhárom szilánk korszakát, helyszínét, hitvilágát, eszméit.  Tökéletesen át tudta adni a hangulataikat, ezzel nagyon színes, változatos élményt garantálva az olvasóinak. 

Ebből kifolyólag viszont egy kicsit szomorú is vagyok, ugyanis ez a könyv is megérdemelte volna, hogy a történetei által bemutatott korokat-karaktereket mind bemutassam 1-1 fotóval, és/vagy egy kreatív fotóval-kollázzsal-montázzsal...

Annyi meg annyi ötletem lenne ehhez! 

Viszont ha már nem tehetem, remélem, hogy az első szilánk történetéhez készült fotóimnak is fogtok tudni örülni. Mert ha csak 1 "világot" is emeltem ki a 4-ből, annak igyekeztünk megadni a módját! 

A stábomnál már csak az írónőre vagyok büszkébb, és szívből örülök, hogy eltudott látogatni a fotózásra. 

Bár csak a készülődésnél volt jelen, így is sokat segített, és nagyon-nagyon köszönöm eleve azt is, hogy találkozhattunk! 

Ez a könyve pedig ismét elvarázsolt...! Köszönöm, és csak így tovább, Nórikám!