L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója

És ha már hangulat... Már a borítóból és a fülszövegből sejtettem, hogy ez a sztori a sci-fi-k limonádéja lesz. És az is! Könnyed, aranyos, humoros, és friss, akár egy nyári forróságban elfogyasztott hűsítő ital. Aham, frissítő! Mert hogy... frankón, minden klisétől mentes! 

A történetről (némi spoiler veszély!):

Itt szinte mindenki meghal... és a főszereplőnk (Max) hááát, ha úgy vesszük, nem is lett "igazi" hős, és nem is akart ebben tetszelegni. És... bár már a könyv elején a képbe került egy nő, mégsem úgy alakult a kapcsolatuk, ahogy az a legtöbbször "megesik".

Naaaagyon-nagyon ajánlom azoknak, akik haverkodni szeretnének a sci-fi műfajjal, mert itt teljesen emészthető mindenki számára, sehol egy száraz-tudományos részlet, sehol nincs benne "na most jól megmagyaráztad a megmagyarázhatatlant". És mégis SCI-FI! Eszméletlen kellemes egyensúlyban akcióval, kalanddal... átitatva jóféle, Wesley-s humorral! 
És ha már humor: bátran poénkodtam el a vele készülő fotómat, mert szerintem nagyon passzol hozzá! Amúgy meg... ki ne akarna Matt Damon-nal pózolni? Na jó, bevallom, meg sem fordult volna a fejemben, ha nem "Egy űrállomás-takarító naplója" lenne a könyv címe. Első gondolatként a "Mentőexpedíció" c. filmben levő űrállomást gondoltam háttérnek, teszem azt, egy ablaktisztító spray-vel a kezemben... de mikor Matt feltartotta a "naplóját", éreztem, hogy "IGEN! EZ LESZ A MI KÖZÖS PILLANATUNK"! 

Na vissza a könyvre... Takarítós naplóbejegyzés alig van benne, azaz senki ne higgye, hogy megfog felelni tankönyvnek a párja/gyereke/anyósa számára... Viszont ami van, az egészen jópofa, úgyhogy olvastassátok el velük is! Amúgy találni benne még csempészetet, űrutazást, csillagközi- és közelharcot egyaránt, vérrel meg humorral, iróniával. Vannak benne különleges nevek és elképzelések, ötletek. Egyszerű, de nagyszerű "látványvilág". És egészen egyedi, szimpatikus karakterek.

Pl Max nem éppen egy megszokott főszereplő, tekintve, hogy relative sokat "picsog", de amúgy meg mégis férfias, és szükség esetén kijön belőle a gorilla. A kedvencem pedig Felp, a csempész. Ő az a típusú karakter, aki hulla laza, és... ha autóval mennénk valahová, ő lenne az, aki fék nélkül is simán elvinne A-ból B-be, nyugiba vállat rántva mondván: "ha más nem, hát a hegyoldal majd megfog..." 

A sztori takarítással kezdődik. Aztán... átmegy egy akciófilmbe, mert hogy Max beáll egy ideig forradalmárnak. Utána egy csempész mellett köt ki, aztán lesz pár év nyugi is (meg-meg szakítva némi csempészős kiruccanással) mikor letelepedig egy bolygón. De mikor már-már révbe érne, újra "behívják" forradalmárkodni. Na itt jönnek az igazán véres és csavaros jelenetek, aztán duplacsavar, időcsavar, vicces csavar, komoly/komor csavar.... de minden jó, ha a vége jó, és ha úgy vesszük, itt is meglett a happy-end. 

Szóval japp, nem csalódtam Wesley-ben, ugyanis ez már a 2. kötet, amit tőle olvasok, és töretlenül kedvelem az írói stílusát, az egyáltalán nem "hagyományos" ötleteivel! 

 
Csak így tovább, drága!