L. J. Wesley: O.N.S. - Egyéjszakás kaland
2022.06.28
ROMANTIKUS / HUMOROS / NEW ADULT
A borítójáról egyből egy csajos regényre számíthatnak a legtöbben... a fülszövegéről pedig egy már-már klisés sztorira. Nos...
Ez tényleg egy csajos regény. De aki olvasott már Wesleytől, az tudhatja: akkor a legszórakoztatóbbak a csajos regények, ha egy pasi stílusában íródnak.
És ami azt illeti, maga a témája pedig tényleg klisé számba megy, viszont egészen egyedi módon tálalja, úgyhogy még ezt sem bántam.
Ez tényleg egy csajos regény. De aki olvasott már Wesleytől, az tudhatja: akkor a legszórakoztatóbbak a csajos regények, ha egy pasi stílusában íródnak.
És ami azt illeti, maga a témája pedig tényleg klisé számba megy, viszont egészen egyedi módon tálalja, úgyhogy még ezt sem bántam.
A prológussal egy igen durva kezdetet kapott a könyv, ott tudhatjuk meg, hogy főszereplőnk milyen tragikus és traumatikus múlttal rendelkezik.
Már majdnem azt hittem, hogy Wesley stílust vált, és egy "komoly", szomorú sztorit fogok kapni. Ahogy olvastam, egyre-egyre nagyobb volt a döbbenetem. És aztán jött a prológus utolsó sora, ami hirtelen felrántotta a földig esett államat. - Nem, Wesley maradt Wesley, pánikra semmi ok!
(Spoiler veszély!)
Tény és való, egy ilyen múltú csajról azt gondolnám, hogy inkább a családjának halála, ami foglalkoztatja, és belekezdene egy magánakciós nyomozásba. Ez is egy érdekes sztori lenne amúgy...
Viszont írónk egy másik irányba tolja a történetet, méghozzá a főszereplő feltételezhető öröksége felé, ami egy genetikai betegség.
Emma bár nincs tisztában vele, hogy tényleg rendelkezik-e ezzel a betegséggel, de jobbnak gondolja, ha nem is tudja. Inkább él a mának, és ez határozza meg a mindennapjait. Képtelen az elköteleződésre, a mélyebb érzelmekre, a komolyabb ismerkedésre.
Míg nem úgy hozza a sors, hogy valakit csak nem tudott eltántorítani magától.
...mondanám, hogy "ahogy az lenni szokott"... de Conor egy egészen új szintre emeli a klisés sztorik álompasiját. Számomra is hihetetlen, de még nekem is bejött, ahogyan Emmát sikerült végre "megnyitnia" - és nem csak szexuális értelemben (az hamar megvolt...), hanem lelkileg is.
Egy kifejezetten példaértékű kapcsolat alakul ki közöttük, irígylésre méltó, már-már álomszerű, de mégis realisztikus.
Gondolhatnánk, hogy a fő szálnak köszönhetően egy drámai, sírós könyvet kapunk, de nem! Annak ellenére, hogy a mögöttes tartalom tényleg komoly és szomorú, Wesley stílusának, és a vicces jeleneteknek köszönhetően inkább mondanám egy igazán szórakoztató, némi pikáns, apróbbacska erotikus jelenettel tűzdelt, de alapjába véve aranyos történetnek.
Sok esetben nem szeretem, ha átrohanunk egy ilyen jellegű sztorin. Pedig... ez egy nagyon pörgős könyv, rengeteg jelenettel, több párbeszéddel, kevesebb leíró résszel.
És mégis azt mondom, hogy Wesleynek ezt k*rvajól sikerült megírnia. Könnyed, vicces, izgalmas, érdekes, és annak ellenére, hogy valójában szomorú (is lehetene), mégsem az!
A párbeszédek egyszerűek, de mégsem mondanám őket "felületes"-nek. Ez a sztori a tinik számára is befogadhatóra íródott, de a lényegét úgy átadva, hogy ne csak szórakoztasson, hanem el is gondolkoztasson.
Összefoglalva: egy aranyos, vicces könyv, némi pikáns jelenettel, és egy komolyabb, szomorú háttértörténettel.
Annak ellenére, hogy nem kifejezetten csípem a "csajos" sztorikat, nagyon élveztem e könyv olvasását. Igazi kikapcsolódást nyújt, ami mindemellett - mint már említettem - mégis eltud gondolkodtatni.
Engedjetek meg egy kis kitérést:
A tavalyi könyvhéten volt szerencsém találkozni az íróval, ahol megkértem, hogy a következő adag mogulos könyvcsomagomnál legyen rá gondja, hogy az ő könyvei legalább egyikét dedikálva küldjék. Emlékeim szerint megkértem, hogy NE névre szólóan... De nem is ő lenne, ha szót fogadott volna. Egyik könyvét sem kaptam dedikálva, bezzeg ezt? A nevemre írva.
Ki bontotta ki a csomagom? A párom.
"Mond csak, véletlen az, hogy ez a Wesley épp az "Egyéjszakás kaland" című könyvét kifejezetten NEKED küldte...?"
Neeeem, nem volt kellemetlen.... (ba+ Wesley...)
Ezúton is nagyon köszönöm, a dedikálást, és az O.N.S. sztoriját is! Immáron a 3. Wesley könyv, amit legalább annyira sikerült megszeretnem, mint az eddig olvasottakat!
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. májusban íródott.)
Már majdnem azt hittem, hogy Wesley stílust vált, és egy "komoly", szomorú sztorit fogok kapni. Ahogy olvastam, egyre-egyre nagyobb volt a döbbenetem. És aztán jött a prológus utolsó sora, ami hirtelen felrántotta a földig esett államat. - Nem, Wesley maradt Wesley, pánikra semmi ok!
(Spoiler veszély!)
Tény és való, egy ilyen múltú csajról azt gondolnám, hogy inkább a családjának halála, ami foglalkoztatja, és belekezdene egy magánakciós nyomozásba. Ez is egy érdekes sztori lenne amúgy...
Viszont írónk egy másik irányba tolja a történetet, méghozzá a főszereplő feltételezhető öröksége felé, ami egy genetikai betegség.
Emma bár nincs tisztában vele, hogy tényleg rendelkezik-e ezzel a betegséggel, de jobbnak gondolja, ha nem is tudja. Inkább él a mának, és ez határozza meg a mindennapjait. Képtelen az elköteleződésre, a mélyebb érzelmekre, a komolyabb ismerkedésre.
Míg nem úgy hozza a sors, hogy valakit csak nem tudott eltántorítani magától.
...mondanám, hogy "ahogy az lenni szokott"... de Conor egy egészen új szintre emeli a klisés sztorik álompasiját. Számomra is hihetetlen, de még nekem is bejött, ahogyan Emmát sikerült végre "megnyitnia" - és nem csak szexuális értelemben (az hamar megvolt...), hanem lelkileg is.
Egy kifejezetten példaértékű kapcsolat alakul ki közöttük, irígylésre méltó, már-már álomszerű, de mégis realisztikus.
Gondolhatnánk, hogy a fő szálnak köszönhetően egy drámai, sírós könyvet kapunk, de nem! Annak ellenére, hogy a mögöttes tartalom tényleg komoly és szomorú, Wesley stílusának, és a vicces jeleneteknek köszönhetően inkább mondanám egy igazán szórakoztató, némi pikáns, apróbbacska erotikus jelenettel tűzdelt, de alapjába véve aranyos történetnek.
Sok esetben nem szeretem, ha átrohanunk egy ilyen jellegű sztorin. Pedig... ez egy nagyon pörgős könyv, rengeteg jelenettel, több párbeszéddel, kevesebb leíró résszel.
És mégis azt mondom, hogy Wesleynek ezt k*rvajól sikerült megírnia. Könnyed, vicces, izgalmas, érdekes, és annak ellenére, hogy valójában szomorú (is lehetene), mégsem az!
A párbeszédek egyszerűek, de mégsem mondanám őket "felületes"-nek. Ez a sztori a tinik számára is befogadhatóra íródott, de a lényegét úgy átadva, hogy ne csak szórakoztasson, hanem el is gondolkoztasson.
Összefoglalva: egy aranyos, vicces könyv, némi pikáns jelenettel, és egy komolyabb, szomorú háttértörténettel.
Annak ellenére, hogy nem kifejezetten csípem a "csajos" sztorikat, nagyon élveztem e könyv olvasását. Igazi kikapcsolódást nyújt, ami mindemellett - mint már említettem - mégis eltud gondolkodtatni.
Engedjetek meg egy kis kitérést:
A tavalyi könyvhéten volt szerencsém találkozni az íróval, ahol megkértem, hogy a következő adag mogulos könyvcsomagomnál legyen rá gondja, hogy az ő könyvei legalább egyikét dedikálva küldjék. Emlékeim szerint megkértem, hogy NE névre szólóan... De nem is ő lenne, ha szót fogadott volna. Egyik könyvét sem kaptam dedikálva, bezzeg ezt? A nevemre írva.
Ki bontotta ki a csomagom? A párom.
"Mond csak, véletlen az, hogy ez a Wesley épp az "Egyéjszakás kaland" című könyvét kifejezetten NEKED küldte...?"
Neeeem, nem volt kellemetlen.... (ba+ Wesley...)
Ezúton is nagyon köszönöm, a dedikálást, és az O.N.S. sztoriját is! Immáron a 3. Wesley könyv, amit legalább annyira sikerült megszeretnem, mint az eddig olvasottakat!
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. májusban íródott.)
Smink: Sóvári DóraFotó: Pásztor Digi Gábor
Szeretnél Wesley könyveket beszerezni? Tedd a Könyvmogul.hu webáruházról, ahol a MINDALETH kuponkódot használva 10% árengedménnyel vásárolhatsz!
O.N.S. E-könyv: