Lady Nairi - Két világ között
2023.03.14
FANTASY
Ez a könyv számomra egy röpke tavaszi limonádé volt, némi levendulasziruppal kellemessé téve.
Nairitől először egy ennél csak nem 10 évvel korábban megjelent kötetét olvastam, ami A teingák kora címet viseli.
Részben azért is döntöttem ezen olvasási sorrend mellett, hogy filózhassak rajta, mennyit fejlődött a két regény megjelenése közti időszak alatt.
Érzek némi fejlődést, pl. a történet felépítését tekintve sokkal átláthatóbbnak, érthetőbbnek, letisztultabbnak, és kigondoltabbnak vélem, mint A teingák korát. A történet alapjait képező ötletek ismét szuperek voltak, és sokkal kiforrodtabban is vezette végig a könyvben... VISZONT az írói tudását tekintve nem érezhető igazán nagy szintlépés. Valamicske igen, de... még mindig sok "gyerekbetegség" (kezdő írói hibák) jellemzi, ami miatt úgy érzem, hogy sok olvasó elvárásainak nem tudna megfelelni.
A karakterek igencsak egysíkúak, legalábbis a gondolkodásmódjuk (mert a szerző papírra veti a gondolkodolataikat is), és a beszédstílusuk... szinte teljesen egyformának véltem őket, csak minimális az eltérés közöttük.
A cselekmény pedig ugyancsak minimálisan van kidolgozva. Annyi minden történik, olyan gyors iramban, hogy ha ezt mind egy komolyabb szintű író írta volna, 3 regényt, azaz 3x ennyi olvasnivalót kitehetett volna ez az egész sztori. Azaz sokminden nagyon-nagyon felületesen van "eljátszva".
A karakterek érzelmei meg nem éreztetve, hanem csak kimondva...
Mint általam vélt hibákat, ezeket emelném ki, mert ezek voltak azok, amiket nagyon nehezményeztem.
Viszont egy jó erős levendulateától lelazulva már eltudtam fogadni az ilyenbéli milyenségét a könyvnek, és miután nem vártam többet tőle, mint ami, kitudott kapcsolni.
...ami a kivételes történeti ötlet mellett az írónő könnyed, kedves stílusának köszönhető. Azt hiszem a "Lady Nairi" név igencsak jól kifejezi, hogy milyen is ő: egy lady, egy kedves, nőies, barátságos, finom személyiség, aki mindemellett különleges ötletekben gazdag, kivételes fantáziával rendelkezik.
Az általam olvasott köteteiből egy ilyen szerzőre ismerhettem - akinek viszont regényírás terén még hatalmas utat kell bejárni, és rengeteget tanúlnia, fejlődnie, ha szeretne a meglévő olvasói köréből kitörni... mert nem kétlem, hogy sokan így is nagyon szeretik, viszont biztosra veszem, hogy ahhoz, hogy mégtöbben tudják szeretni és értékelni, szintet kellene lépnie...
...a kellemes levendulás limonádén túlra.
Picit a történetről (SPOILER VESZÉLY!):
Szerzőnk két főszereplővel operál: egy fiatal patológus nővel, Katievel, és egy démon pasassal, Joshsal. Katie a munkája során találkozik Joshsal, aki gyakorlatilag tájékoztatja egy másik világról, ahol megannyi mágikus lény él. Démonok, vámpírok, vérfarkasok, tündérek, boszorkányok, stb., mind összhangban és békében.
E történet szerint ezek egyike sem gonosz... hanem csak a lidércek, ők viszont olyannyira, hogy a mi világunkat is tönkre akarják tenni, ahogy Joshét, Sixdirectdale-t is.
Nairi egy prófécia köré szőtte a történetet, mi szerint e 2 hanyatló világot a két főszereplő "csodababája" fogja megmenteni.
A cselekmény, mint mondtam, eléggé elkapkodott, és a karaktereken is még nagyon sokat kellett volna dolgozni, hogy igazán jól eljátszhassák a szerepüket, az viszont pozitívum, hogy az eddig ismert mágikus lények egészen új kontextust kaptak, a hagyományostól eltérőkké írta őket az írónő, + a történet alapjaihoz is egész jó ötletei adódtak.
Mindent összevetve:
Nairi fantáziája egy kincsesláda, regényírás terén pedig egy még nagyon nyers gyémánt.
Amondó vagyok, hogy ha e könyv fülszövege és borítója megfog valakit, adjon neki egy esélyt. Majd ossza meg velünk a véleményét!
Nairi másik általam olvasott regényéről, A teingák koráról itt találjátok a véleményemet:
Részben azért is döntöttem ezen olvasási sorrend mellett, hogy filózhassak rajta, mennyit fejlődött a két regény megjelenése közti időszak alatt.
Érzek némi fejlődést, pl. a történet felépítését tekintve sokkal átláthatóbbnak, érthetőbbnek, letisztultabbnak, és kigondoltabbnak vélem, mint A teingák korát. A történet alapjait képező ötletek ismét szuperek voltak, és sokkal kiforrodtabban is vezette végig a könyvben... VISZONT az írói tudását tekintve nem érezhető igazán nagy szintlépés. Valamicske igen, de... még mindig sok "gyerekbetegség" (kezdő írói hibák) jellemzi, ami miatt úgy érzem, hogy sok olvasó elvárásainak nem tudna megfelelni.
A karakterek igencsak egysíkúak, legalábbis a gondolkodásmódjuk (mert a szerző papírra veti a gondolkodolataikat is), és a beszédstílusuk... szinte teljesen egyformának véltem őket, csak minimális az eltérés közöttük.
A cselekmény pedig ugyancsak minimálisan van kidolgozva. Annyi minden történik, olyan gyors iramban, hogy ha ezt mind egy komolyabb szintű író írta volna, 3 regényt, azaz 3x ennyi olvasnivalót kitehetett volna ez az egész sztori. Azaz sokminden nagyon-nagyon felületesen van "eljátszva".
A karakterek érzelmei meg nem éreztetve, hanem csak kimondva...
Mint általam vélt hibákat, ezeket emelném ki, mert ezek voltak azok, amiket nagyon nehezményeztem.
Viszont egy jó erős levendulateától lelazulva már eltudtam fogadni az ilyenbéli milyenségét a könyvnek, és miután nem vártam többet tőle, mint ami, kitudott kapcsolni.
...ami a kivételes történeti ötlet mellett az írónő könnyed, kedves stílusának köszönhető. Azt hiszem a "Lady Nairi" név igencsak jól kifejezi, hogy milyen is ő: egy lady, egy kedves, nőies, barátságos, finom személyiség, aki mindemellett különleges ötletekben gazdag, kivételes fantáziával rendelkezik.
Az általam olvasott köteteiből egy ilyen szerzőre ismerhettem - akinek viszont regényírás terén még hatalmas utat kell bejárni, és rengeteget tanúlnia, fejlődnie, ha szeretne a meglévő olvasói köréből kitörni... mert nem kétlem, hogy sokan így is nagyon szeretik, viszont biztosra veszem, hogy ahhoz, hogy mégtöbben tudják szeretni és értékelni, szintet kellene lépnie...
...a kellemes levendulás limonádén túlra.
Picit a történetről (SPOILER VESZÉLY!):
Szerzőnk két főszereplővel operál: egy fiatal patológus nővel, Katievel, és egy démon pasassal, Joshsal. Katie a munkája során találkozik Joshsal, aki gyakorlatilag tájékoztatja egy másik világról, ahol megannyi mágikus lény él. Démonok, vámpírok, vérfarkasok, tündérek, boszorkányok, stb., mind összhangban és békében.
E történet szerint ezek egyike sem gonosz... hanem csak a lidércek, ők viszont olyannyira, hogy a mi világunkat is tönkre akarják tenni, ahogy Joshét, Sixdirectdale-t is.
Nairi egy prófécia köré szőtte a történetet, mi szerint e 2 hanyatló világot a két főszereplő "csodababája" fogja megmenteni.
A cselekmény, mint mondtam, eléggé elkapkodott, és a karaktereken is még nagyon sokat kellett volna dolgozni, hogy igazán jól eljátszhassák a szerepüket, az viszont pozitívum, hogy az eddig ismert mágikus lények egészen új kontextust kaptak, a hagyományostól eltérőkké írta őket az írónő, + a történet alapjaihoz is egész jó ötletei adódtak.
Mindent összevetve:
Nairi fantáziája egy kincsesláda, regényírás terén pedig egy még nagyon nyers gyémánt.
Amondó vagyok, hogy ha e könyv fülszövege és borítója megfog valakit, adjon neki egy esélyt. Majd ossza meg velünk a véleményét!
Nairi másik általam olvasott regényéről, A teingák koráról itt találjátok a véleményemet:
