Leda D'Rasi: Boszorkánydinasztia 1. - Utolsó kívánság

Csodaszépek! Imádom az ilyen igényes, ízléses, szép, egyedi képeket, a betűtípust, és úgy eleve, a hangulatukat..! A modell (Ballok Dézi) eszméletlen gyönyörű, és persze mindenki szuper munkát végzett, aki a borítók megálmodásában- és létrejöttében közreműködött! 

Nézzük pl. a sorozat címét szolgáltató boszorkányokat:

E történetben a boszorkányok "jók", legalábbis a társadalmuk (a Dinasztia) szigorú szabályai gyakorlatilag nem hagyják, hogy "rosszak" (ártó szándéktól vezéreltek...) legyenek. Egyik érdekességük, hogy mindegyikőjük saját, egyedi, különleges erővel bír, amit a születésüktől birtokolnak, de sokáig nincsenek tudatában. Másik, hogy ezt az erőt csakis egyetlen személy ellen képtelenek bevetni (egyszerűen hatástalan az illetővel szemben), mégpedig azzal a férfival, akit az égiek párjukul rendelnek.

Aztán ott van az az apróság is, hogy ők halhatatlanok... de csak miután az erejük teljesen kiteljesedik - egészen addig viszont halandó emberek. 

E kötet másik fontosabb lényei az alakváltók (Lykae-k). Ők is az immortálok (halhatatlanok) egyik faja, és röviden-tömören egy picirit a farkasemberekhez tudnám hasonlítani őket, de valahogy mégsem... olyasmi, mintha az "Alkonyat" c. film (és könyv...) vérfarkasait összegyúrnánk némileg az Underworld-iekkel, és talán még egy picit aaaaa.... 2004-es Van Helsing-ivel, de leginkább mégis az Alkonyat-os vérfarkasokra hajaznak, legalábbis abban a tekintetben, hogy ők is "jók", és ami ott a "bevésődés" volt, az itt a lykae-k ösztönének párválasztása. Azaz ők is az első pillanattól, ahogy meglátják/megérzik-, s egy életre választanak párt, s miután ez megtörténik, képtelenek nélkülük létezni.

És amúgy az általam felhozottak történeteihez képest az Leda lykae-i magasan viszik a prímet, pár pontban hasonlítanak az eddig általam ismert vérfarkasokhoz, de amúgy szinte teljesen mások! 

És vannak itt még démonok, lidércek, meg mások is, de az írónő ebben a kötetben nem igen tért még ki rájuk...

Szóval, nézzük magát a sztorit (SPOILER VESZÉLY!): 

Így hát Angel elkezdte tanulni a boszorkányok, és egyéb immortálok történelmét és a tudnivalókat róluk, hogy beilleszkedhessen a társadalmukba, plusz fejleszteni az erejét, hogy ténylegesen a társadalom részévé, azaz halhatatlanná váljon. Különleges erejét nem árulom el, de naggggyon tuti! És csúcs, ahogy használja, élvezet volt olvasni!

No de, Una egy valamit nem árult el neki, hogy nyugodtan tudjon készülni és tanulni: ő a lykae-k királyának, Lazarusnak a mintegy 400 éve elveszített párjának, Liliennek a napjainkba reinkarnálódott, szinte teljes mása. 

Ez a helyzet több aggodalomra adott okot, így Una tényleg igyekezett gondoskodni afelől, hogy Angelt ne érje bántódás, de a Liliennel és Lazarussal történtek tudatában biztosra vehető volt, hogy nem véletlen reinkarnálódott Angel ereje ebbe a testbe. 

Az immortálok ciklusváltásán (ami az Unió, azaz a halhatatlan fajok szövetségének 100évente megejtett ünnepségsorozata) be is következett Angel és Lazarus találkozója, ami... nos, elég érdekesen (mondhatni - pocsékul...) alakult, és beletelt pár idegtépő fejezetbe, mire a "gondok" megoldódni látszódtak, és eljutottam egy bimbódzó szerelem, azaz a könyv romantikusabb, s majd erotikusabb fejezeteihez is. (Igen, erotikus!) 

Ám de, mindamellett, hogy Angel emberi mivolta lévén túlagyal és rágörcsöl pár dologra a párkapcsolat kapcsán (tipikus nő....), Lilien gyilkosa(i), azaz az inkvizíció a háttérben megbújva csaknem 100 éve hangtalanul, de továbbra is aktívan "boszorkányüldöz", s mit ad Isten, a lehető legrosszabbkor meg is mutatkozik, a mi újdonsült gerlepárunk közös jövőjét fenyegetve. 

Hát hmm....

Számomra egy kicsit elnagyolt volt az inkvizíció kontra boszorkányok közti konfliktus, én hiányoltam a köztük levő, azaz valójában az inkvizíció irányából a boszik felé érzett gyűlölet okának "komolyabb", mélyebb leírását, de bízok benne, hogy a többi kötetben majd pótolva lesz, mert itt, így, kifejezetten irritáló volt a gyakorlatilag semmi alap, csak a hitre és Istenre hivatkozó, egetrengető gyűlőletcunami, ami a vezetőjükből jött. Oké, álítólag tényleg csak ennyi volt akkoriban is az indok, na de na.... én bízok benne, hogy lesz még fűszerezve. 

Karakterek kapcsán Angel anyukáját imádtam, mert... anyukának én is olyannak képzelem el magamat - szeretnék majd lenni.

Luna pedig (Una testvére) a sztori dinka, mókamiki, pszichiátriai eset boszink, aki igazán megszínezte karakterével a történetet.

És persze Lazarus, aki álompasi számba megy, külső-belső értékek tekintetében egyaránt. Persze ő sem tökéletes, de sokunk adná a fél karját, ha valós személy lenne, és csak értünk élne! 

És isssszonyatosan kíváncsian várom, hogy hogyan alakul Lazarus öccse, Ruehl, és Fairy, egy nagyonis magánakvaló boszorkány kapcsolata, mivel (SPOILER) Fairy kishíján pasigyűlölő mivolta eléggé komplikálttá teszi, hogy a herceg lykae ösztöne érvényesülhessen, azaz ők valóban egy pár lehessenek. Nagyon izgi sztorinak ígérkezik!