Lione Stanislav: Csillagom
2023.05.20
FANTASY / SPIRITUÁLIS / ROMANTIKUS / KALAND
Ez az a kötet, aminek születését gyakorlatilag nyomon követtem, de teljes mértékben kívülállóként. Figyeltem Lion munkáját anélkül, hogy bármi tényleges befolyással lettem volna rá. Hogy ezt mégis miként...? Úgy, hogy példaértékű módon avatta be a kötet létrejövetelének fejleményeibe a lehetséges leendő olvasóit is. Öröm volt nézni a kifejezetten igényes, időt és energiát nem sajnáló posztjait, amikkel őszinte, és a lelke lenyomatát örző szavakkal mintegy magához vonzott pl. engem is, mint olvasót. Ám de, mire a könyve megjelent, mondjuk úgy, hogy "az én dolgomat is felvitte a jó Isten", és elvoltam árasztva recenziós felkérésekkel. Úgyhogy egyre kevésbé követtem nyomon a posztjait, beletörődve, hogy hiába is venném meg a könyvét, nem fogom tudni beiktatni ennyi "kötelező" olvasmány mellett.
Így persze, hogy valami elképesztő módon örültem, mikor felkeresett, és felkért a Csillagom recenziójára. Azt hiszem, még akkor sem igen fogtam fel, mikor már a kezemben tartottam... aztán már csak idő kérdése volt, hogy sort is kerítsek az olvasására.
Így persze, hogy valami elképesztő módon örültem, mikor felkeresett, és felkért a Csillagom recenziójára. Azt hiszem, még akkor sem igen fogtam fel, mikor már a kezemben tartottam... aztán már csak idő kérdése volt, hogy sort is kerítsek az olvasására.
A borító első látásra talán egyszerűnek tűnhet, ezért nem éppen az a típus, ami azonnal megragadná a figyelmemet egy könyvesbolt polcán. Viszont ha egészen véletlenül mégis feltűnt volna, teljesen biztos, hogy a borító elég lett volna ahhoz, hogy a kezembe vegyem. Számomra lerí róla, hogy fantasy, méghozzá a különleges fajtából, és kiolvasva már amondó vagyok, hogy trendi, csili-vili borítók ide vagy oda, ha ez a borító meg tud szólítani egy fantasy fant, engedjen a hívó hangjának!
Ugyanis Lion nagyon kifinomult szerzővé érett e könyv létrehozatala által. Szerintem kimaxolta az általa megálmodott világot és történetet minden szempontból. Ez a regény sok többkönyves szerző munkájának minőségét felülmúlja, és itt nem a történetet vagy annak hangulatát minősítem, hanem azt, ahogy az meg van írva. Profi módon megfogalmazott és szépen vezetett történet az elejétől a végéig, kellőképp kidolgozott és élethű karakterekkel, a világa pedig alaposan kigondolt, de oly módon bemutatva, hogy az ne menjen a cselekmény rovására.
Nem ámítok senkit, ez nem egy agyonizgulós, rohanós könyv. Szépen lassan, finoman bontakozik ki a sztori, amit ahhoz tudnék hasonlítani, mint amikor egy úriember udvarol a szíve hölgyének: egyértelműek a szándékai, de nem ront ajtóstul a házba, hanem addig kedveskedik, míg be nem engedik.
Ez a kötet számomra épp ilyen volt. Nem erőltette rám a nézeteit, mégis meghódított. A könyv egyharmadára már teljesen átszellemültnek éreztem magam. Hiába a mindennapi stressz, és a rengeteg probléma, egyszerűen lepergett rólam, miközben e könyv lapjaiba vetettem magam.
Ugyanis a történet szerint főszereplőnk táltos tanoncnak áll, így nyomon követhetjük a tanításának fázisait, fizikális-, mentális-, és szellemi változásainak és fejlődésének útján. Bármily' finomnak is tűnhetett olvasás közben a szerző a cselekmény ívét tekintve, visszagondolva azért rendesen megdolgoztatta a főszereplőt, mire a történet végére ért. És ezt így kell! Az élet egy küzdelem, és a Csillagom gyakorlatilag ezt (is) hivatott bemutatni. Félünk, bizonytalanak vagyunk. Vágyódunk és szégyenkezünk. Megbántódunk és sértegetünk. Gyűlölünk és szeretünk. És közben elveszítjük, majd megleljük önmagunkat.
E történet megannyi magas- és mélypontra húzza-vonja az olvasókat, miközben rengeteg bölcs gondolattal tágítja a tudatunkat. Olyan gondolatokkal, amik igazából alapvetőek, de a mai világ valahogy befeketítette, elnyomja őket. Ezeket Lionnak szépen a felszínre sikerült hoznia, és tisztára mosnia.
Beszélhetnék a sztoriról is a spirituális "süketelések" helyett, de a helyzet az, hogy azt csak a könyvet olvasva lehet igazán megismerni, és élvezni vagy nem élvezni. Egyet viszont bizton állíthatok: nagyonis megéri esélyt adni neki.
A szöveggondozás ritka igényes, az írói stílus leginkább kedves, aranyos, szép, de olykor meglepően durva is. A történet kellőképp izgalmas, kalandos, és mindemellett igencsak lélektani, elgondolkodtató, a karakterek pedig árnyaltak, mindenkibe van rejtve némi sötétség és fény is. A történetvezetésben és annak megfogalmazásában pedig jó adag értelmi és érzelmi intelligencia is megbújik, ami részben a gazdag szókincsben is megmutatkozik. Annyi meg annyi könyv íródik manapság, ami olyan rém egyszerűen van megfogalmazva, mintha egy kisiskolás írta volna, ugye? Na, ez a regény igencsak kitűnik etéren (is) a nagy átlagból.
A lezárása pedig folytatásért kiált! Nagyon remélem, hogy egy ilyen szépen kidolgozott világ nem áll meg egy kötetnél, hanem lesz még rá írva több is. Megérdemelné.
Köszönöm az élményt, Lion! Nagyon sok olvasót, és további sok sikert kívánok! Figyelni foglak, Csillagom...!
Ugyanis Lion nagyon kifinomult szerzővé érett e könyv létrehozatala által. Szerintem kimaxolta az általa megálmodott világot és történetet minden szempontból. Ez a regény sok többkönyves szerző munkájának minőségét felülmúlja, és itt nem a történetet vagy annak hangulatát minősítem, hanem azt, ahogy az meg van írva. Profi módon megfogalmazott és szépen vezetett történet az elejétől a végéig, kellőképp kidolgozott és élethű karakterekkel, a világa pedig alaposan kigondolt, de oly módon bemutatva, hogy az ne menjen a cselekmény rovására.
Nem ámítok senkit, ez nem egy agyonizgulós, rohanós könyv. Szépen lassan, finoman bontakozik ki a sztori, amit ahhoz tudnék hasonlítani, mint amikor egy úriember udvarol a szíve hölgyének: egyértelműek a szándékai, de nem ront ajtóstul a házba, hanem addig kedveskedik, míg be nem engedik.
Ez a kötet számomra épp ilyen volt. Nem erőltette rám a nézeteit, mégis meghódított. A könyv egyharmadára már teljesen átszellemültnek éreztem magam. Hiába a mindennapi stressz, és a rengeteg probléma, egyszerűen lepergett rólam, miközben e könyv lapjaiba vetettem magam.
Ugyanis a történet szerint főszereplőnk táltos tanoncnak áll, így nyomon követhetjük a tanításának fázisait, fizikális-, mentális-, és szellemi változásainak és fejlődésének útján. Bármily' finomnak is tűnhetett olvasás közben a szerző a cselekmény ívét tekintve, visszagondolva azért rendesen megdolgoztatta a főszereplőt, mire a történet végére ért. És ezt így kell! Az élet egy küzdelem, és a Csillagom gyakorlatilag ezt (is) hivatott bemutatni. Félünk, bizonytalanak vagyunk. Vágyódunk és szégyenkezünk. Megbántódunk és sértegetünk. Gyűlölünk és szeretünk. És közben elveszítjük, majd megleljük önmagunkat.
E történet megannyi magas- és mélypontra húzza-vonja az olvasókat, miközben rengeteg bölcs gondolattal tágítja a tudatunkat. Olyan gondolatokkal, amik igazából alapvetőek, de a mai világ valahogy befeketítette, elnyomja őket. Ezeket Lionnak szépen a felszínre sikerült hoznia, és tisztára mosnia.
Beszélhetnék a sztoriról is a spirituális "süketelések" helyett, de a helyzet az, hogy azt csak a könyvet olvasva lehet igazán megismerni, és élvezni vagy nem élvezni. Egyet viszont bizton állíthatok: nagyonis megéri esélyt adni neki.
A szöveggondozás ritka igényes, az írói stílus leginkább kedves, aranyos, szép, de olykor meglepően durva is. A történet kellőképp izgalmas, kalandos, és mindemellett igencsak lélektani, elgondolkodtató, a karakterek pedig árnyaltak, mindenkibe van rejtve némi sötétség és fény is. A történetvezetésben és annak megfogalmazásában pedig jó adag értelmi és érzelmi intelligencia is megbújik, ami részben a gazdag szókincsben is megmutatkozik. Annyi meg annyi könyv íródik manapság, ami olyan rém egyszerűen van megfogalmazva, mintha egy kisiskolás írta volna, ugye? Na, ez a regény igencsak kitűnik etéren (is) a nagy átlagból.
A lezárása pedig folytatásért kiált! Nagyon remélem, hogy egy ilyen szépen kidolgozott világ nem áll meg egy kötetnél, hanem lesz még rá írva több is. Megérdemelné.
Köszönöm az élményt, Lion! Nagyon sok olvasót, és további sok sikert kívánok! Figyelni foglak, Csillagom...!