Andrási Adél: Itt a varázs, hol a varázs - Többet szívvel, mint (varázs)erővel!
2022.06.27
MESEREGÉNY / FANTASY
A borítójáért teljesen odáig vagyok. Még ha gyerekeknek is szól, felnőttként is megfogott, és mint fantasy kedvelő, a varázslatos, boszorkányos dolgok naná, hogy érdekelnek! A cím aranyos, emlékezetes, a kép pedig úgyszint, de az aranyosság mellett van benne némi rejtélyésség és komolyság - épp, ahogy a történetben is, azaz a borító szerintem szuperül el lett találva! (Double A Design)
Adél olyan szépen indította ezt a mesét, mintha már rutinos lenne a gyerekek körében... dallamos a megfogalmazása, és amolyan kedves, vidám hangulatot teremt, még annak ellenére is, hogy maga a történet épp egy nagyon feszült, aggasztó helyzetről szól. Ugyanis főszereplőnk (Ruby) egy varázstalan kislány a boszorkányok és más varázslények falujában, ahol törvény mondja ki: "Varázstalan lényeknek kívül tágasabb!"
Khm... na igen, elég diszkriminatív felfogásra vall, de Ruby és szerettei ahelyett, hogy ezen fennakadnának, inkább a megoldáson tanakodnak, hogy mitévők legyenek a "varázslatok éjszakáján", hogy a mindent eldöntő vizsgán átjuttassák Rubyt, azaz megőrizhessék varázstalan mivoltának titkát, hogy ne kelljen tőle megválniuk. Mert a vizsga pont erről szól: itt bizonyíthatják a kis boszorkányok a tudásukat, és hogy rendelkeznek a maradáshoz szükséges varázserővel - aminek ha nincsenek birtokában, száműzve lesznek. Az emlékeik törlődnek, és múlt nélküli árvákként kell új életet kezdeniük a falut körbevevő láthatatlan falon túl, az emberek között.
Igen ridegül és gonoszan hangzik. És bár a törvény lehet, hogy az is, a történet és a benne levő boszorkányok nem azok. Persze ahogy az emberek között, úgy itt sem mindenki kedves és barátságos, de lényegében ne egy a "Jancsi és Juliska" történetben levő gonosz boszorkányra hajaznak Mitsehol lakói, hanem inkább a Harry Potter szerű boszikhoz tudnám őket hasonlítani. Azaz... akadnak köztük bőven jóságosak, de pár kevésbé jóságos is.
(SPOILER VESZÉLY!)
A történet izgalmait leginkább az adja, hogy Ruby szüleivel, és 3 barátjával egy kupaktanács alkalmával kiötlik, hogy a vizsga tételeit miként tudná valódi varázslat és lebukás nélkül teljesíteni. Érdekes módszereket találnak ki ezekre, és mindegyikhez különleges dolgokat kell beszerezniük, vagy megtenniük.
Pl az egyik vizsgatétel az elemek uralása. Erre azt találták a legjobbnak, ha beszereznek egy sárkánypikkelyt, ugyanis a sárkányok uralni tudják az elemeket. Minél több fejű egy sárkány, annál több elemet képes uralni. Ezért, hogy Ruby mind a 4 elemet (tűz, víz, föld, levegő) tudja uralni, egy 4 fejű sárkány pikkelyére volt szükségük, hogy emiatt a tétel miatt ne kelljen aggódniuk.
Mondanom se kell: naná, hogy beszerezték a pikkelyt, és minden veszély ellenére mondhatni - még jól is mulattak közben.
És ez csak 1 tétel a 10-ből. A kis csapat szinte mindre talált megoldást... arra viszont nem, hogy hiába álltak sokan Ruby mellett, hiába volt kedves és aranyos, barátságos kislány, neki is akadtak rosszakarói, irigyei, akik persze azon mesterkéltek, hogy lebuktassák...
Egy nagyon kedves, aranyos mese, tele elgondolkodtatni valóval. Ami végső soron leginkább a szeretetre, a közösség erejére világít rá, + hogy soha ne adjuk fel a reményt. Jelentős üzenetek, nagyon aranyosan tálalva, ami varázslatosan varázstalan, és imádnivalóan szeretetteljes. Milyennek kell lennie egy mesének, ha nem ilyennek? Adél regénye méltán nyerte el a ,,Jelen vagyok" Tehetséggondozó Egyesület 2021-es meseregény pályázatának 1. helyét! És szívből gratulálok hozzá!
Örülök, hogy olvashattam, és további sok sikert, még több hasonlóan szuper történetet kívánok, Adél!
(Ezt a könyvet 7-8 éves kortól ajánlanám, de szerintem még bőven a kedvencévé válhat minden kisiskolás, azaz akár a tizenéves korosztály számára is!)
Köszönöm a Mogul Kiadó -nak, hogy küldött egy példányt a számomra!
Khm... na igen, elég diszkriminatív felfogásra vall, de Ruby és szerettei ahelyett, hogy ezen fennakadnának, inkább a megoldáson tanakodnak, hogy mitévők legyenek a "varázslatok éjszakáján", hogy a mindent eldöntő vizsgán átjuttassák Rubyt, azaz megőrizhessék varázstalan mivoltának titkát, hogy ne kelljen tőle megválniuk. Mert a vizsga pont erről szól: itt bizonyíthatják a kis boszorkányok a tudásukat, és hogy rendelkeznek a maradáshoz szükséges varázserővel - aminek ha nincsenek birtokában, száműzve lesznek. Az emlékeik törlődnek, és múlt nélküli árvákként kell új életet kezdeniük a falut körbevevő láthatatlan falon túl, az emberek között.
Igen ridegül és gonoszan hangzik. És bár a törvény lehet, hogy az is, a történet és a benne levő boszorkányok nem azok. Persze ahogy az emberek között, úgy itt sem mindenki kedves és barátságos, de lényegében ne egy a "Jancsi és Juliska" történetben levő gonosz boszorkányra hajaznak Mitsehol lakói, hanem inkább a Harry Potter szerű boszikhoz tudnám őket hasonlítani. Azaz... akadnak köztük bőven jóságosak, de pár kevésbé jóságos is.
(SPOILER VESZÉLY!)
A történet izgalmait leginkább az adja, hogy Ruby szüleivel, és 3 barátjával egy kupaktanács alkalmával kiötlik, hogy a vizsga tételeit miként tudná valódi varázslat és lebukás nélkül teljesíteni. Érdekes módszereket találnak ki ezekre, és mindegyikhez különleges dolgokat kell beszerezniük, vagy megtenniük.
Pl az egyik vizsgatétel az elemek uralása. Erre azt találták a legjobbnak, ha beszereznek egy sárkánypikkelyt, ugyanis a sárkányok uralni tudják az elemeket. Minél több fejű egy sárkány, annál több elemet képes uralni. Ezért, hogy Ruby mind a 4 elemet (tűz, víz, föld, levegő) tudja uralni, egy 4 fejű sárkány pikkelyére volt szükségük, hogy emiatt a tétel miatt ne kelljen aggódniuk.
Mondanom se kell: naná, hogy beszerezték a pikkelyt, és minden veszély ellenére mondhatni - még jól is mulattak közben.
És ez csak 1 tétel a 10-ből. A kis csapat szinte mindre talált megoldást... arra viszont nem, hogy hiába álltak sokan Ruby mellett, hiába volt kedves és aranyos, barátságos kislány, neki is akadtak rosszakarói, irigyei, akik persze azon mesterkéltek, hogy lebuktassák...
Egy nagyon kedves, aranyos mese, tele elgondolkodtatni valóval. Ami végső soron leginkább a szeretetre, a közösség erejére világít rá, + hogy soha ne adjuk fel a reményt. Jelentős üzenetek, nagyon aranyosan tálalva, ami varázslatosan varázstalan, és imádnivalóan szeretetteljes. Milyennek kell lennie egy mesének, ha nem ilyennek? Adél regénye méltán nyerte el a ,,Jelen vagyok" Tehetséggondozó Egyesület 2021-es meseregény pályázatának 1. helyét! És szívből gratulálok hozzá!
Örülök, hogy olvashattam, és további sok sikert, még több hasonlóan szuper történetet kívánok, Adél!
(Ezt a könyvet 7-8 éves kortól ajánlanám, de szerintem még bőven a kedvencévé válhat minden kisiskolás, azaz akár a tizenéves korosztály számára is!)
Köszönöm a Mogul Kiadó -nak, hogy küldött egy példányt a számomra!
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. áprilisban íródott.)
Smink: Sóvári DóraFotó: Pásztor Digi Gábor
