Darvas Petra: Hópelyhek májusban 1. - Ikrek Mágiája

Emma amúgy Magyarországról "érkezett" Navatlonba, és kifejezetten örültem, hogy általa csempészett az írónő némi hungarycum-ot a történetbe. Az meg csak hab a tortán, hogy a kiscsaj milyen hatással van a növényekre... 
Lora pedig egy spanyol, igazi "tűzről pattant" lány, egyenesen Madridból. Laza, bátor, erős, kitatró, sportos, és nagydumás. A történet folyamán ő is rájön az ottani képességére, ami az állatokkal kapcsolatos. 
És Gary, egy New Orleans-i kedves srác, akinek voltaképp kapóra jön ez a kis "kiruccanás", ugyanis ihletet meríthet a regényéhez. Egy kissé zárkózott és önbizalomhiányos valaki, akinek talán a legnagyobb szüksége lenne az erejére, de a legnehezebben mégis ő boldogul vele. És nem, nem árulom el, hogy mi az! 
Továbbá Navatlon egyik sajátja az is, hogy annak ellenére, hogy mindhármuknak más az anyanyelve, ott mintha mégis egy nyelven beszélnének, értik egymást, és a navatloniakat is. 
Na szóval... e három "csemete" segédkezik az elrejtett gloxán felkutatásában. És ezidő alatt részesei lehetünk egy kisebb csatának, és Navatlon múltjába is betekintést nyerhetünk, pl abba, amikor Borraónak és családjának menekülniük kellett a saját otthonukból. 
No de, mik is ezek a mágikus kövek? (Mert hogy 2 van...) Azon kívül, hogy hasonlóan néznek ki, ki is egészítik egymást, együtt lehet őket használni, méghozzá a képességekkel rendelkező embereken! Amolyan körforgást fenntartó módon, az egyik kő elvenni tudja a mágiát, a másik pedig átadni-továbbítani. Így biztonsági okokból elaltatták és elrejtették őket, de Borrao húga, Tribulin nem tudja kordában tartani a nem kicsit veszélyes erejét, ezért úgy gondolják, hogy megkönnyítenék az életét azzal, ha használhatnák rajta. Ám de, a gloxán egy olyan helyen van elrejtve, ahová a navatloniak nem léphetnek be. Ezért van szükségük egy másik világ szülöttjeire, azaz Garyékre. 
A kastély/vár, ahová menniük kell keresni, telis-tele van elvarázsolt szobákkal, illúziókkal. A könyv ezen részét olvasva úgy éreztem, mintha a tizenéves (rém)álmaimat éltem volna újra. Volt egy erdei kuckó, benne csontvázzá aszott hullával, a plafonról csöpögő vérrel. Volt egy "édesség játszótér", nyalóka csúszdából, vattacukor felhőkkel, csokiszökőkúttal, és robbanóscukorkaligettel. Aztán egy szoba, amit indás növények leptek be... és még sorolhatnám, hogy írónőnk milyen körülményeket s milyen helyeket kreált a karaktereinek, de mindent azért mégsem árulhatok el...! 
Azt viszont igen, hogy a navatloni királyi család története tele volt/van titkokkal és rejtélyekkel. Kifejezetten tetszett, (mert újdonságként hatott rám) ahogy a szerelmi szálak keveredtek, és gyakorlatilag egyikőjüké sem teljesedhetett be. Nem, ez nem egy romantikus történet! De megtudhatjuk (SPOILER!), hogy Borraoék egy érdekházasság gyümölcseként születtek, úgy, hogy az apjuk egy tündérbe volt szerelmes, az anyjuk meg az apjuk öccsébe. És ezt igazából mindigis tudta mindenki, amolyan nyílt titokként van kezelve. 
Ami fura volt, hogy elvileg a tündérek egy életre választanak párt... de azért Borraónak jutott egy egyéjszakás kaland az egyik, még szűz tündérlánnyal... és ezt így frankón meg is beszélték, hogy "oké, most vágyok rád, de közös jövőt ne remélj, mert nem kapsz." (Nem szó szerint így, de ez volt a lényege), és ezt ráadásul a tündér kiscsaj mondta Borraónak! Ezen egy iciri-picirit meglepődtem, na. Leginkább, mert üti a tündérek alapelvét, miszerint ők nem igen csinálnak ilyet. Azaz az írónő beállította őket egy sokkal... hmm... nemesebb(?) lényeknek, erre kiderül, hogy szinte épp olyan közönségesek(?) (Oké, ez túlzás, de... értsétek rá...), mint az emberek. 
Pedig az a rész is szépen lett megírva, de emiatt mégis kicsit furcsa volt a számomra. Na meg azért, mert hogy ez egy ifjúsági regény.... igaz, hogy erotikus jelenetektől mentes, de érthető módon itt van ez a "párocska", akik tizenévesen beleugranak egy alkalmi szexbe, és tudom, hogy ez manapság már-már átlagos dolognak számít, de ha meg is köveztek érte, nem tartom követendő példának. A másik, hogy van egy jelenet, ahol Tribulint az elmebeteg nagybátyja kis híján megerőszakolja, legalábbis vannak rá utalások, hogy már volt rá példa. Lehet, hogy én képzeltem bele Petra soraiba, (és csak félreérthető volt a helyzet) de akkoris durvának tartanám az ilyen történetet egy 10-12 éves kezébe. Úgyhogy ezek miatt inkább az idősebb ifjúk korosztályának, és a kikapcsolódni vágyó felnőtteknek ajánlanám. 
Nekik viszont nagyon! 
Navatlon világa ugyanis elképesztően érdekes, egyedi. Az ottaniakat körbelengi a mágia, a rejtélyek és a titkok. A karaktereink pedig színesek, és szerethetőek, maga a történet pedig pörgős, és egy percig sem lehet unatkozni alatta. Ráadásul még rengeteg mindenről említést sem tettem, (pl a villonc nevű dologról, és a navatloniak hitvilágáról), úgyhogy van/lesz mit bőven benne olvasnotok! 

Köszönöm Petra, hogy részese lehetettem a navatloni történetednek, igazán jól esett elmélyülni ebben a gyönyörű "kékségben"!