Gabriella Eld - Legendák a Bagolyvárosból 1-3.
2022.06.27
YOUNG ADULT / FANTASY
A borítókat imádom, nagyon jól tükrözik a sztori világát és amolyan jólesően figyelemfelkeltőek. 10 pont a Bagolyváros borítóinak!
Gabriella Eld - Talpig feketében
(Legendák a Bagolyvárosból 1.)
Bagolyváros légkörét/"látványvilágát" olyasminek tudnám leírni, mint a "Palackba zárt szellem" c. film városát. Talán nincs annyira modern, de hasonlóan sötét, tele neonlámpákkal, hatalmas épületekkel, szűk utcákkal, sikátorokkal stb...
Szóval adott egy ilyen, kb minden természetességtől mentes város, benne a lakóit súlytó konfliktussal: az Impérium, azaz a város vezetősége igyekszik minden Adottsággal rendelkezőt eltávolítani, és adottságuktól mentesíteni és/vagy teljesen kiiktatni, mivel a társadalomra veszélyesnek tekintik őket.
Így a megmaradt, "későn beért" Adottsággal rendelkezők kénytelenek kilétüket titkolni, és képességeiket rejtegetni (úgy mint jövőbe látás, telekinézis, stb).
Persze az Impérium így is sokukat elcsípte, és a nyilvánosság elől eltitkolt módszerekkel, kíméletlen lobotómiával próbálják őket az adottságuktól megfosztani, ami által kb agyhalottat csinálnak belőlük.
E pontjában eszembe jutott "Az arany iránytű" c. film, amiben a gyerekeken kísérleteket végeznek. Ahogy e történetben az Adottsághasználókat megfosztják adottságaiktól, felderengett bennem a filmből, ahogy ott a gyerekeket fosztják meg a "daimonjaiktól". Csak hogy... Gabi történetében a lobotómiának sokkal súlyosabb következményei vannak.
Bár leginkább "A beavatott" c. film, amivel párhuzamot tudnék vonni, ha nagyon akarnék. (Azért mondom így, mert az általam felhozott filmek egyes pontjaival vannak hasonlóságok, de maga a története amúgy teljesen különbözik mindegyiktől! Kicsit olyan, mintha 3 nőt néznénk: a háromból 2 szőke, másik kettő sportcipőt visel, másik kettőnek kék a szeme - de minden más tekintetben teljesen mások...!) "A beavatott" film onnan jutott eszembe, hogy itt is kb "vadásztak" az Adottsághasználókra, ahogy abban a filmben az "Elfajzottakra".
Ééés talán a Bagolyváros főgonosza hasonlít a Beavatott film főgonoszára...
De rá még visszatérek!
(SPOILERes sorok következnek!)
A történet két főhősünk találkozásával kezdődik, méghozzá oly módon, hogy Igor (aki csak 1mp-el lát előre a jövőben) menekül az Impérium katonái elől, s miután jól megagyabugyálják, sikerül kislisszannia a kezük közül, menekülés közben pedig pár emeletet zuhanva Alaska lakásán köt ki - azaz gyakorlatilag betört az ablakon át.
Alaska egy kifejezetten introvertált fazon, akinek amúgy "élő" tükörképe van: Adorian. Elég egy tükröződő felület, és máris ömlenek belőle a rosszindulatú megjegyzések, úgyhogy Alaska átokként éli meg a képességét, és igyekszik még akkor is elnyomni magában, mikor csak egymaga van, s nem látja senki.
Viszont, a csavar az egészben, hogy ő a város elnökasszonyának (Elisa Jonesnak), azaz az Impérium fejének a fia!
De mivel rossz viszonyban van vele - főleg, mert ő Adottsággal rendelkező -, na meg mivel Igor gyakorlatilag túszul ejti, és úgy menekül meg a katonák elől - mondhatni: "társulnak". Ami erős túlzás, mert Alaska nem egészen önszántából tart Igorral...
Na de mindegy is. Lényeg, hogy miközben azon gondolkodnak, hogy miért szálltak ennyire rá Igorra a katonák (mert kiderül, hogy nem is tudnak a képességéről), egy terrorista felakarja robbantani az Impériumot.
(SPOILER!) És idővel az is kiderül, hogy ez a terrorista ügyes-bajos módszerekkel szépen Igorra terelte a gyanút, s azért vannak az átlagnál is jobban rászállva a katonák.
Szóval, míg tisztázni igyekeznek Igort, és közben a terroristát is próbálják megállítani, több karakterrel is van szerencsénk megismerkedni, és kicsit jobban elmerülni a világukban...
Van itt pl egy német faszi, meg egy kínai, meg pl Igor és a nővére oroszok, szóval egész színes a paletta (remélem valamelyik részben magyarra is sor kerül...). A terrorista karakterről kiderül, hogy bár szegény egy pszichopata, valahogy mégsem teljesen "rossz ember". Aztán... Alaska tükörképe kicsit olyan, aki buzgó mód igyekszik "rossz" lenni, de valahol mélyen belül lehet, hogy mégsem az. Egyenlőre nem sokat volt jelen a történetben, úgyhogy az ő megfejtése még várat magára...
No de, visszatérve az általam vélt "főgonoszra", Alaska anyjára: Elisa Jons, aki, még ebben a részben nem derült ki, hogy miért, de észveszejtően gyűlöli az Adottsághasználókat. S bár míg ki nem derült a fiáról, hogy az, addig is kb "díszként" funkcionált számára, akinek a dolga csak annyi volt, hogy szerepeljen a róla készült fotókon... szóval a politikai kampányok során előrángatta, aztán utána le se sz*rta. S miután kiderült róla, hogy képessége van... végérvényesen is megutálta, viszont a politikai helyzete miatt nem verhette nagy dobra, így nem küldte lobotómiára. Alaska pedig amint tehette, különköltözött tőle, s ha nem "ugrik" be hozzá Igor, valószínűleg nem is találkozott volna vele még hosszú-hosszú ideig.
Nos... ez ismét egy rövidke (140 oldal) könyv, úgyhogy most befogom a lepénylesőm! És bár sokat elárultam, tudnotok kell, hogy közel sem mindent!
Az elnökasszony karaktere a történetbeli állását és habitusát tekintve emlékeztetett más főgonosz karakterére, mégis azt tudom mondani, hogy Gabi karakterei azok, akik amúgy szinte kivétel nélkül teljesen egyediek a számomra!
Nagyon változatosak, és nagyon érdekesek, és mondom - hozzájuk hasonlóval (Elisán kívül) még nem igazán találkoztam más történetekben!
És egytől-egyig nagyon tetszettek!
A könyvből pedig írtam is ki pár idézetet:
" - Én... - a hangom elcsuklott, ahogy a saját szemembe néztem. - Én nem ölöm meg! Te tiszta hülye vagy. Lecsuknak érte.
- Dehogy csuknak! - bíztatott. - Látod azt a bilincset? Te is ugyanolyan jól ismered, mint én, nem de bár? Ha rólad és az Impériumról van szó, Alaskám, minket sose kapnak el. Szurkáld már meg egy kicsit! "
" - Azt akarod mondani - kezdtem rémülten -,hogy te voltál az a maszkos alak a tévéből? Te fenyegetted meg anyámékat? Te csináltad mindezt?
Nem akartam hinni a fülemnek. Olyan érzésem támadt, mintha egy gyereknek szóló feladvány előtt ülnék, ahol össze kell kötni a gyümölcs nevét a képével, és valaki behúzta volna a kivihez a banánt."
" Úgy törtek fel belőle a szavak, mint a kóla, ha mentolos cukrot dobsz bele. "
Gabriella Eld - Játékok unatkozó felnőtteknek (Legendák a Bagolyvárosból 2.)
Írónőnk maradt az első részben megismert, az átlagtól teljesen eltérő stílusánál, és jó pár olyan szóhasználata és mondata akadt, amiket győztem magamba szívni, mint valami szivacs...
"Alaska kapucnis pulóvert viselt, melegítőnadrágot, és egy régi papucsot lyukas zoknival. Szinte a fülemben hallottam a stílusrendőrség szirénáinak eszeveszett vijjogását."
"Nem kellett semmit mondanom, Igor kiugrott a szobámból, és elzúgott mellettem, én meg szorosan a nyomában kirohantam a folyosóra. A hangsúly a szoroson volt; rám jött a frász, de ha az ember valaki mással együtt fél, akkor máris bátrabbnak érzi magát."
"- Egy városi legenda szerint a hullócsillagok parázsló cigarettacsikkek, amiket az angyalok pöccintettek el odafentről, amikor dohányzáson kapták őket."
...De nem csak stílusában, hanem ötleteiben is ugyancsak színes és kivételes - továbbra is.
(Ééés a következő soraim helyenként SPOILERREL hintettek lesznek!)
A Talpig feketében szereplőgárdájából "viszontláthatjuk" Igort, Alaskát + Adoriant, és Herr Wulfot is.
Plusz szereplőként lép be Herr Wulf unokagyereke, Cadie, aki a makrancos 16 évén, a rózsaszín séróján, és az igencsak unisex ábrázatán kívül a rendkívül veszélyes adottságával is felforgatja főhőseink életét.
De mintha ez még nem lenne elég, valami, vagy valaki(?) miatt Alaska lakásának háztömbjében több emelet lakóit is rémálmok kínozzák - amik igencsak megelevenedni látszanak.
Igor és Alaska az őrület határán állva próbálják egybentartani magukat és önnön méltóságukat - nehogy már ne tudjanak egy 16 éves kölyökre 2 napig gond nélkül figyelni és gondoskodni...
Nos, nem tudtak.
A történet érdekes, izgalmas, néhol vicces, néhol pedig kissé horrorisztikus - már ha a megelevenedő rémálmos részeket nézzük, de nem mondom, hogy nem lehetett volna még fokozni a morbiditást, viszont a könyv műfaját tekintve még belefért a keretbe, és épp annyira volt durva, amennyire a sztori megkívánta.
Karakterek tekintetében is nagyon tudtam örülni mindenkinek, még azoknak is, akikre nem térek ki.
A kedvencem pedig továbbra is Alaska, talán mert vele tudok némileg azonosulni.
Van egy rész a könyvben, ahol Igor elmeséli, hogy volt egy hangárklubbos állása, ahol minden pénteken és szombaton DJ-skedett, és ingyen piálhatott... ennél a résznél esett pár szó Alaskáról is, ahol teljesen átjárt a rokonszev érzete:
"Szerettem benne, hogy meg sem próbálta azt hazudni, dolgoznia kellett, azért nem tudott soha eljönni, hanem kerek perec közölte velem, hogyha majd nagyon unatkozni fog, egyszer, talán... Azt hiszem, Alaska sosem unatkozott igazán, neki az evés és az alvás is királyi programot jelentett; az ilyen emberek általában mindig elfoglalják magukat valami molyolással. Alaska Adorjan Jones a komfortzóna koronázatlan királya volt."
Jelenetek tekintetében, bár az összes tetszett, számomra a könyv legvége vitte a prímet, - mikor Cadie Elderberryvel beszélgetett. Valahogy... ez volt a sztori legjelentőségteljesebb momentuma.
Amúgy itt megemlíteném, hogy Elderberry karakterét Gabi nagyon szépen, titokzatosan vezette fel. Mert hogy... úgy kapott kisebb részeket (ez egy váltott szemszögből írt sztori), hogy elég sokáig lövésünk sem lehet, hogy ki és mi is ő.
Szóval, összességében az elégedettségem nem hagyott alább a 2. részt olvasva sem!
Gabriella Eld - Húsevők ketrece (Legendák a Bagolyvárosból 3.)
Ezt a részt kiolvasva viszont elégedett vagyok - meg nem is.
A három könyvet együtt nézve úgy érzem, hogy csak a felszínt tapogathattam, igazán el még mindig nem merülhettem benne. Hát igen... a vaskos, több-száz oldalas könyvek az ideáljaim, talán ezért érzek így most, Gabi kisregényeivel.
De! Amit 168 oldalból kilehet hozni, azt minden bizonnyal kimaxolta!
Számomra ez, azaz a 3. rész volt az eddigi legizgalmasabb ebben a soriban.
( SPOILER VESZÉLY! )
Az előző részekből megismert főbb karaktereink egy kisebb összeröffenést tartanak Kasya tetoválószalonjában. Egy egyszerű pizzázást... de hirtelen egészen másként alakul az estéjük, mikor beállítanak kedvenc orosz testvérpárunk exei: a Green ikrek! Ugyancsak különleges megjelenésű és stílusú srácok, akik ugyancsak adottsággal rendelkezők, és akik... mély sebeket hagyva Igor és Kasja szívén távoztak anno az életükből, csaknem 3 éve. És persze, hogy ők a történetünk rosszfiúi. Mert hát, akik adottságokkal kereskednek (amolyan embercsempészet szerűen), nyilván nem éppen pozitív karakternek minősíthetőek, hiába a csodaszép "hajzat", meg a sármos kisugárzás...
Na szóval...
Ismét olyan karaktereket alkotott meg Gabi, akik megérnének külön-külön is egy misét. És nagyon örülök neki, hogy többnyire meg is kapták, ugyanis egész jó kilátásból tekinthetünk vissza a múltjukba, azaz sokminden kiderült róluk - s általuk Igorról és Kasjáról.
Részben emiatt is ez a kedvenc részem a háromból...
Részben pedig a jelenetek miatt. Mindegyik lényeges volt a sztori szempontjából, még a csihi-puhi akciójelenetek is, mindamellett, hogy egész kidolgozottak és látványosak. Ez a könyv már tényleg totál letudott kötni!
Viszont... 2 dolog van, amit nagyon sajnálok:
- Adorian csak keveset szerepel benne, pedig rá az első rész óta igazán kíváncsi vagyok. Kiaknázatlan lehetőségnek vélem a meglétét. Oké, volt vele fontos jelenet, de örültem volna, ha többet kap.
- Aztán, ez az "Adottságkereskedő"-s dolog. Egy nagyon sötét, rossz valaminek hangzik, amolyan maffia-szerűnek, ami az emberkereskedelemre hajaz...
De amúgy ezt is csak sejthetem, ugyanis gyakorlatilag SEMMI nem derült ki róla, hogy mi ez, és egész pontosan mit is csinálnak az Adottsághasználókkal...? Csak annyit tudtam meg, hogy ez egy naaaagyon csúnya-rossz-gonosz dolog. De mégis hogyan tudja felhasználni 1 vevő a megvett adottsághasználó adottságát?
Na, talán 1x ez is kiderül valamikor...
Szó ami szó, írónőnk ebben a kötetben az érzelmekre helyezte a hangsúlyt. Több traumás esetről szó esik visszaemlékezések formájában, de mindemellett nem ült el a történet, kellő mennyiségű izgalmat is kapunk.
S bár számomra akadtak hiányosságok benne, de attól még igenis büszke vagyok Gabira, és kifejezetten megszerettem Bagolyváros világát. Ahogyan még sokan mások - és nem véletlen!
Különleges, és egészen egyedi, amit a mai világban talán az egyik legnehezebb létrehozni.
Gratulálok Gabi, és további sok sikert kívánok!
...+hagyok itt még pár idézetet ebből a könyvből is:
"Szeme bevérzett, sötétszürke olajfoltoktól szurtos arcára pedig ráfért volna egy nagymosás. Fekete sapkája, melyet a fejére húzott, teljesen lelapította göndörödő tincseit, úgy festett, mint egy instant tésztaleves, amit tálastul felborítottak."
"Hirtelen egy túlkoros óvóbácsinak tűnt közöttünk. Persze ezért senki mást nem lehetett okolni, csak azt az egyet, aki úgy nézett ki, mintha lehányta volna egy unikornisokon táplált beauty vlogger."
"A szemembe nézett, én meg az övébe. Ember nem élt még olyan szép, kék szempárral a földön, mint London Green. Legszívesebben két ujjal böktem volna ki mindkettőt. Méreg még nem volt soha olyan édes, mint ő."
A fotókról:
A kedvenc karaktereimet igyekeztünk megeleveníteni, Alaskát és tükörképét, Adoriant.
...és a sorozat 4.része azért nem került a fotókra, mert sajnos hiába vártam, hogy megérkezzen a fotózás időpontjára, lecsúszott róla...
( Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. januárban íródott. )