Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza - Felföldi rejtélyek 1.
2022.11.01
ROMANTIKUS / KRIMI
Ez a kötet még a NewLine Kiadó gondozásából származik, viszont mára már egy újabb kivitelben is elérhető, és bár új borítót kapott a FairBooks Kiadónál, amikről most megosztom veletek a gondolataimat, biztos vagyok, hogy nem változtak a kötet 2. kiadásával sem.
Judittól pár Facebook-os posztjától eltekintve ezidáig még nem olvastam, de már az első fejezetek olvasása közben sem tudtam megállni, hogy ne csekkoljam a moly.hu-s adatlapját, hogy volt-e ennél korábban megjelent kötete. Ha jól láttam, ez az írónő 2. könyve az eddigi ötből, és már úton van a hatodik.
Ebből a lényeg számomra az, hogy még pályakezdő volt-e, mikor a Lowdeni boszorkányhajszát megírta, mert az írói stílusából, a megfogalmazából, és a hangulatteremtéséből nekem az jött le, hogy egy már cseppet sem amatőr írónő könyvét fogom a kezemben. Vagy csak kivételesen tehetséges? - Ebben az esetben, mivel a 2. megjelent kötetéről van szó, nem kétlem, hogy jócskán a tehetségének is köszönhető a történet élvezhetősége.
Bár ez a könyv leginkább kriminek vehető zsánerileg, szerintem közel annyira romantikusnak is, némi erotikus jelenettel megspékelve. Nagyon nagy csodálatomra mindegyik vonala tetszett, mert annak ellenére, hogy az egész sztori egy mára már klisés alapokra épült, a szerző tudta olyan ügyesen alakítani a szerepeket és a cselekményt, hogy általuk mégis eredetit és egyedülállót alkosson.
...és akkor már mesélek kicsit a történetről is (SPOILER veszély!):
Adott egy város, benne egy tehetséges írónő, Lottie Kelsey. A múltjából kifolyólag sokan elítélik, és egy törtető ribancnak titulálják, aki nem átalkodott viszonyba keveredni az amúgy már nős főnökével, csak hogy újra a bűnügyi rovatnál dolgozhasson. Bár a hiedelemmel ellentétben nem éppen ezen okból, de tényleg volt viszonya a főnökével - aminek rendesen issza a levét: egy számára érdektelen rovatnál kell továbbra is dolgoznia, miközben mindenki megveti mint nőt- és embert egyaránt.
Köztük a helyi rendőrség egyik legújabb nyomozója, Tristan Hunter is, aki meg a múltjából adódóan épp Lottie ellentéte, egy nagyon erkölcsös pasas, és épp ezáltal dupla feszültség izzik a két karakter között: a "hagyományos" nyomozó-firkász utálkozás, + ennek tetejébe még az erkölcsi ellentétek egy "ribi" - és az ezt elítélő "hűséges" személyiség között.
Viszont úgy hozza a sors, hogy az érdekeik tekintetében már-már szükségük lesz egymásra, ezért egymás agyánák húzásával, de voltaképp összedolgoznak a célért: elkapni a gyilkost, és felgöngyölíteni egy igen hosszúra nyúlt és több áldozattal járó ügyet.
Nagyon tetszettek a karakteri különbözősségek, és ezzel a mellékszereplőkre is gondolok, mert van azokból is bőven. Mindegyik emlékezetes, nincsenek egymásba mosódások, mindegyiknek megvan a maga szerepe, stílusa, gondolkozás- és látásmódja, lelkivilága. Gyakran tapasztalom a nagyobb szereplőgárdájú könyveknél, hogy ez nem minden szerzőnek jön össze, épp ezért Juditnál ezt mindenképp kiemelném, mert tökéletesen sikerült megugrania.
Így hát a mellékszereplők is érdekesek, de egyértelműen a 2 főszereplő van a központba helyezve - amit kivételesen most egyáltalán nem bántam. A konfliktusaik az ellentéteikből - vagy vélt ellentéteikből származtak, és nagyon érdekes volt figyelni, hogy ennek ellenére miként kezdték el egymást jobban megérteni, - s majd megszeretni.
A krimi vonal is szépen fel volt építve, az utolsó fejezetekig tévúton jártam, hogy ki lehet a gyilkosságok mögött, s pontosan miként. A gyilkos személyében is egy számomra teljesen újszerű karaktert alkotott meg a szerző, akiről csak azért nem osztok meg veletek többet, hogy a könyvet olvasva derüljön rá fény a ti számotokra is.
Izgalmas, érdekes, elgondolkodtató de mégis szórakoztató történettel gazdagodtam általa, aminek szívesen olvasnám a folytatásat is. Mert bizony Kelsey és Hunter története itt még nem ért véget, és a szerző nem is csak egy lezáratlan szálat hagyott ezzel a kötettel, hanem rengeteg kérdés maradt még a levegőben.
A #ZsánerTúra könyvkihívás krimi útszakaszára tökéletes választás volt ez a könyv. Bátran ajánlom e zsáner kedvelőinek, ha nem bánják, hogy a romantikus szálak alaposan átfűzik a történetet!
Ebből a lényeg számomra az, hogy még pályakezdő volt-e, mikor a Lowdeni boszorkányhajszát megírta, mert az írói stílusából, a megfogalmazából, és a hangulatteremtéséből nekem az jött le, hogy egy már cseppet sem amatőr írónő könyvét fogom a kezemben. Vagy csak kivételesen tehetséges? - Ebben az esetben, mivel a 2. megjelent kötetéről van szó, nem kétlem, hogy jócskán a tehetségének is köszönhető a történet élvezhetősége.
Bár ez a könyv leginkább kriminek vehető zsánerileg, szerintem közel annyira romantikusnak is, némi erotikus jelenettel megspékelve. Nagyon nagy csodálatomra mindegyik vonala tetszett, mert annak ellenére, hogy az egész sztori egy mára már klisés alapokra épült, a szerző tudta olyan ügyesen alakítani a szerepeket és a cselekményt, hogy általuk mégis eredetit és egyedülállót alkosson.
...és akkor már mesélek kicsit a történetről is (SPOILER veszély!):
Adott egy város, benne egy tehetséges írónő, Lottie Kelsey. A múltjából kifolyólag sokan elítélik, és egy törtető ribancnak titulálják, aki nem átalkodott viszonyba keveredni az amúgy már nős főnökével, csak hogy újra a bűnügyi rovatnál dolgozhasson. Bár a hiedelemmel ellentétben nem éppen ezen okból, de tényleg volt viszonya a főnökével - aminek rendesen issza a levét: egy számára érdektelen rovatnál kell továbbra is dolgoznia, miközben mindenki megveti mint nőt- és embert egyaránt.
Köztük a helyi rendőrség egyik legújabb nyomozója, Tristan Hunter is, aki meg a múltjából adódóan épp Lottie ellentéte, egy nagyon erkölcsös pasas, és épp ezáltal dupla feszültség izzik a két karakter között: a "hagyományos" nyomozó-firkász utálkozás, + ennek tetejébe még az erkölcsi ellentétek egy "ribi" - és az ezt elítélő "hűséges" személyiség között.
Viszont úgy hozza a sors, hogy az érdekeik tekintetében már-már szükségük lesz egymásra, ezért egymás agyánák húzásával, de voltaképp összedolgoznak a célért: elkapni a gyilkost, és felgöngyölíteni egy igen hosszúra nyúlt és több áldozattal járó ügyet.
Nagyon tetszettek a karakteri különbözősségek, és ezzel a mellékszereplőkre is gondolok, mert van azokból is bőven. Mindegyik emlékezetes, nincsenek egymásba mosódások, mindegyiknek megvan a maga szerepe, stílusa, gondolkozás- és látásmódja, lelkivilága. Gyakran tapasztalom a nagyobb szereplőgárdájú könyveknél, hogy ez nem minden szerzőnek jön össze, épp ezért Juditnál ezt mindenképp kiemelném, mert tökéletesen sikerült megugrania.
Így hát a mellékszereplők is érdekesek, de egyértelműen a 2 főszereplő van a központba helyezve - amit kivételesen most egyáltalán nem bántam. A konfliktusaik az ellentéteikből - vagy vélt ellentéteikből származtak, és nagyon érdekes volt figyelni, hogy ennek ellenére miként kezdték el egymást jobban megérteni, - s majd megszeretni.
A krimi vonal is szépen fel volt építve, az utolsó fejezetekig tévúton jártam, hogy ki lehet a gyilkosságok mögött, s pontosan miként. A gyilkos személyében is egy számomra teljesen újszerű karaktert alkotott meg a szerző, akiről csak azért nem osztok meg veletek többet, hogy a könyvet olvasva derüljön rá fény a ti számotokra is.
Izgalmas, érdekes, elgondolkodtató de mégis szórakoztató történettel gazdagodtam általa, aminek szívesen olvasnám a folytatásat is. Mert bizony Kelsey és Hunter története itt még nem ért véget, és a szerző nem is csak egy lezáratlan szálat hagyott ezzel a kötettel, hanem rengeteg kérdés maradt még a levegőben.
A #ZsánerTúra könyvkihívás krimi útszakaszára tökéletes választás volt ez a könyv. Bátran ajánlom e zsáner kedvelőinek, ha nem bánják, hogy a romantikus szálak alaposan átfűzik a történetet!
