Leda D'Rasi - Rítus
2023.03.07
MISZTIKUS / KRIMI / THRILLER
A borítóról:
Leda könyveinek szerintem a fantasy kedvelők nem igazán tudnak ellenálni - hisz' már a borítójuk gondoskodik az "ez kell nekem" érzésről, ami a fülszöveg által csak bizonyosságot kap pl. a Rítus esetében is.
Leda könyveinek szerintem a fantasy kedvelők nem igazán tudnak ellenálni - hisz' már a borítójuk gondoskodik az "ez kell nekem" érzésről, ami a fülszöveg által csak bizonyosságot kap pl. a Rítus esetében is.
Ez a 4. kötet, amit a szerzőtől olvastam, így a stílusa már egyáltalán nem volt újdonság számomra, attól eltekintve, hogy ezzel a történettel egy sokkal sötétebb világba kalauzolt, mint az eddig általam ismertekkel. Mondjuk... ez annyira nem ért meglepetésként, hisz' a borító ezt a vonalat nem is rejti véka alá - mert hát ki gondolna egy habos-babos romantikus szappanoperára egy ilyen borító láttán!? Na ugye...
De esetemben nem is csak a borító volt a közrejátszó abban, hogy mire számítsak... hanem az eddigi olvasói is, mivel mire nálam sorra került, a környezetemben már sokan olvasták, és ha fél füllel is, de hallottam róla ezt-azt. Ezek közül a leggyakrabban pl, hogy: "NAGGYON DURVA! IGEN VÉRES!"
...így felvértezve magamat egy "szinte horror" történetre álltam neki az olvasásának, mondhatni a "legrosszabbra" számítva... és azt kell mondjam, hogy vagy én edződtem meg az utóbbi időben a horror/thriller zsánerű könyvek terén, vagy az eddigi olvasói "dramatizálták" túl ezt a "véres" dolgot. Mert persze van itt vér... nem kevés... de azért olvastam már ennél durvábbat, na.
Szóval igen, nem gyermekkönyv, nem ajánlom kiskorúaknak, sem pedig nyámnyilább olvasóknak, viszont ha valaki attól fél, hogy ez a könyv csak a kaszabolásról és a vérben fürdésről szól, megnyugodhat, mert nem CSAK arról szól. Hanem mondjuk eleven emberek nyúzásáról, na de na, ez már csak részletkérdés...
Viccet félretéve: Tényleg nem egy cuki sztori, de annyian és annyira "ledurvázták" már, hogy sokkal durvábbra számítottam.
Így viszont egy misztikus, valamelyst lélektani, és jócskán thriller-krimi-ként éltem meg, azaz aként, ami.
A történet felépítése kezdetben egy kissé nehezen követhető volt számomra. Szinte fejezetenként ugráltunk az időben, és több karakter szemszögéből is beleleshettünk a jelenlegi, vagy épp a múlt történéseibe. Az első kb 80 oldal kellett ahhoz, hogy igazán ráhangolódjak a tematikájára, és eléggé ismerjem a történet főbb szálait ahhoz, hogy könnyebben követni is tudjam. És bár lehet, hogy kezdetben ez némi nehézséget okozott, ami azt illeti, nekem a tematikája ponthogy méginkább érdekessé tette az egész sztorit.
A kicsi Madi történetszálát követve újra gyereknek éreztem magamat,
Mateóét és a Mamáét pedig mindig kíváncsian vártam, hisz' a misztikus, és az igazán pszichés/pszichopata vonalat talán ők képviselték leginkább.
Aztán ott volt Nick, a nyomozó szál fő karaktere. Ő viszonylag adta az elvárt, de nem kifejezetten tipikus nyomozói arculatot a történethez...
Na meg a legfőbb főszereplőnk... (akiről csak a spoileresség elkerülése végett nem rántom le a leplet) az ő karaktere végképp újdonság volt számomra. Mindene adott volt egy főszerephez (vonzó külső, intelligencia, humorérzék, rejtélyesség), de a története az, ami kivételessé tette, s mérföldekre landolt a legtöbb olyan "formaságtól", ami általában egy ilyen könyv főszereplőjét kliséssé tesz.
A kedvencem viszont Madi nagyija volt. Egy erős és nagyon okos nő, igazi példakép, akinek jelenléte csak tovább színesítette az amúgy igencsak sötét sztorit.
Szóval, Leda lányom (mert hogy a #fogadjörökbeegyírót kihívás által az anyjává avanzsálódtam, még ha kissé megkésve is) ismét gondoskodott róla, hogy büszke lehessek rá, és ezúton is szívből gratulálok neki.
Pár szó a történetről (SPOILER VESZÉLY!):
Anno volt egy rituális gyilkosság, ahol mondhatni egy családot koncoltak fel elég brutál módon. Egy anyát, egy apát, és egy tizenéves kislányt. A gyilkosok megúszták, a nyomozás be lett fagyasztva... egészen 20 éven át, amikoris egy hasonló jegyeket mutató eset történik, és újra előveszik e család aktáit.
A jelenlegi nyomozás történetével párhuzamosan pedig betekintünk a 20 évvel ezelőtti eseményekbe is a kis Madi által megéltekbe, plusz egy tőle jóval távolabbi helyen Mateó "kiképzésébe".
Gyász, fájdalom, és az őrület határa.
Félelem, túlélés, küzdelem, és a halál isteneivel való játszma.
Korrupció(?), megtévesztés, bosszú(?).
...és a "RÍTUS. Vér, csont, hús. Ősi istenségek eledele."
Vallás? Hit? Hol húzódik a józan ész és a tébolyultság közti határ? - létezik egyáltalán ez a határ...?
A sok vér, és az annál is több nyomozás közbeni elgondolkodtató fejleményt pedig egy szép, már-már idilli fejezettel zárta VOLNA a szerző... ha nem csap még egy adag meglepetést egy bazi nagy csavar formájában az olvasók arcába. Egy igen kellemetlen, cseppet sem happy end szerű csavarral.
Ha szeretnétek egy misztikus-krimi-thriller regényt olvasni, ami az ismertebb ilyen jellegű kötetektől egészen eltérő, ezzel a könyvvel nem nyúlhattok mellé.
Pár idézettel pedig megmutatnám, hogy milyen míves, gyönyörű mondatok is fellelhetőek egy ilyen "hű de durva" könyvben:
"Nemrég még azt mondta, nem szereti ezeket az utazásokat, de legalább nincs oka félni, most azonban elbizakodottságának súlya rémülten dobogó szívének ütemére röhögte ki."
"Úgy bukkant a felszínre, mint szabadtüdős búvár a tenger mélyéről."
"Az utolsó szó úgy halt el, ahogy az éneket viszi tova a szél."
"A főnök nemes egyszerűséggel "kibebaszott hírzárlatot" hirdetett ki, "aki egy kurva szót is kiszivárogtat, fél évig fog gumibotot szarni" fenyegetés terhe mellett."
"Pech és mázli egyszerre. Ezúttal a szőnyegen esett össze, ami akár tompíthatta volna a zuhanást. Viszont a szőnyeg mit sem ér, ha az útból nagylelkűen nem lép odébb a dohányzóasztal."
"És ott volt még az ismeretlen holttest, az első számú "bizonyíték", ami úgy piszkálta Nick agyát, mint egy húsevő amőba."
"Erőszakkal készül a meghívó, amelyre a halál lehelete nyomja rá a pecsétet."
Drága Leda... gratulálok, és csak így tovább!
De esetemben nem is csak a borító volt a közrejátszó abban, hogy mire számítsak... hanem az eddigi olvasói is, mivel mire nálam sorra került, a környezetemben már sokan olvasták, és ha fél füllel is, de hallottam róla ezt-azt. Ezek közül a leggyakrabban pl, hogy: "NAGGYON DURVA! IGEN VÉRES!"
...így felvértezve magamat egy "szinte horror" történetre álltam neki az olvasásának, mondhatni a "legrosszabbra" számítva... és azt kell mondjam, hogy vagy én edződtem meg az utóbbi időben a horror/thriller zsánerű könyvek terén, vagy az eddigi olvasói "dramatizálták" túl ezt a "véres" dolgot. Mert persze van itt vér... nem kevés... de azért olvastam már ennél durvábbat, na.
Szóval igen, nem gyermekkönyv, nem ajánlom kiskorúaknak, sem pedig nyámnyilább olvasóknak, viszont ha valaki attól fél, hogy ez a könyv csak a kaszabolásról és a vérben fürdésről szól, megnyugodhat, mert nem CSAK arról szól. Hanem mondjuk eleven emberek nyúzásáról, na de na, ez már csak részletkérdés...
Viccet félretéve: Tényleg nem egy cuki sztori, de annyian és annyira "ledurvázták" már, hogy sokkal durvábbra számítottam.
Így viszont egy misztikus, valamelyst lélektani, és jócskán thriller-krimi-ként éltem meg, azaz aként, ami.
A történet felépítése kezdetben egy kissé nehezen követhető volt számomra. Szinte fejezetenként ugráltunk az időben, és több karakter szemszögéből is beleleshettünk a jelenlegi, vagy épp a múlt történéseibe. Az első kb 80 oldal kellett ahhoz, hogy igazán ráhangolódjak a tematikájára, és eléggé ismerjem a történet főbb szálait ahhoz, hogy könnyebben követni is tudjam. És bár lehet, hogy kezdetben ez némi nehézséget okozott, ami azt illeti, nekem a tematikája ponthogy méginkább érdekessé tette az egész sztorit.
A kicsi Madi történetszálát követve újra gyereknek éreztem magamat,
Mateóét és a Mamáét pedig mindig kíváncsian vártam, hisz' a misztikus, és az igazán pszichés/pszichopata vonalat talán ők képviselték leginkább.
Aztán ott volt Nick, a nyomozó szál fő karaktere. Ő viszonylag adta az elvárt, de nem kifejezetten tipikus nyomozói arculatot a történethez...
Na meg a legfőbb főszereplőnk... (akiről csak a spoileresség elkerülése végett nem rántom le a leplet) az ő karaktere végképp újdonság volt számomra. Mindene adott volt egy főszerephez (vonzó külső, intelligencia, humorérzék, rejtélyesség), de a története az, ami kivételessé tette, s mérföldekre landolt a legtöbb olyan "formaságtól", ami általában egy ilyen könyv főszereplőjét kliséssé tesz.
A kedvencem viszont Madi nagyija volt. Egy erős és nagyon okos nő, igazi példakép, akinek jelenléte csak tovább színesítette az amúgy igencsak sötét sztorit.
Szóval, Leda lányom (mert hogy a #fogadjörökbeegyírót kihívás által az anyjává avanzsálódtam, még ha kissé megkésve is) ismét gondoskodott róla, hogy büszke lehessek rá, és ezúton is szívből gratulálok neki.
Pár szó a történetről (SPOILER VESZÉLY!):
Anno volt egy rituális gyilkosság, ahol mondhatni egy családot koncoltak fel elég brutál módon. Egy anyát, egy apát, és egy tizenéves kislányt. A gyilkosok megúszták, a nyomozás be lett fagyasztva... egészen 20 éven át, amikoris egy hasonló jegyeket mutató eset történik, és újra előveszik e család aktáit.
A jelenlegi nyomozás történetével párhuzamosan pedig betekintünk a 20 évvel ezelőtti eseményekbe is a kis Madi által megéltekbe, plusz egy tőle jóval távolabbi helyen Mateó "kiképzésébe".
Gyász, fájdalom, és az őrület határa.
Félelem, túlélés, küzdelem, és a halál isteneivel való játszma.
Korrupció(?), megtévesztés, bosszú(?).
...és a "RÍTUS. Vér, csont, hús. Ősi istenségek eledele."
Vallás? Hit? Hol húzódik a józan ész és a tébolyultság közti határ? - létezik egyáltalán ez a határ...?
A sok vér, és az annál is több nyomozás közbeni elgondolkodtató fejleményt pedig egy szép, már-már idilli fejezettel zárta VOLNA a szerző... ha nem csap még egy adag meglepetést egy bazi nagy csavar formájában az olvasók arcába. Egy igen kellemetlen, cseppet sem happy end szerű csavarral.
Ha szeretnétek egy misztikus-krimi-thriller regényt olvasni, ami az ismertebb ilyen jellegű kötetektől egészen eltérő, ezzel a könyvvel nem nyúlhattok mellé.
Pár idézettel pedig megmutatnám, hogy milyen míves, gyönyörű mondatok is fellelhetőek egy ilyen "hű de durva" könyvben:
"Nemrég még azt mondta, nem szereti ezeket az utazásokat, de legalább nincs oka félni, most azonban elbizakodottságának súlya rémülten dobogó szívének ütemére röhögte ki."
"Úgy bukkant a felszínre, mint szabadtüdős búvár a tenger mélyéről."
"Az utolsó szó úgy halt el, ahogy az éneket viszi tova a szél."
"A főnök nemes egyszerűséggel "kibebaszott hírzárlatot" hirdetett ki, "aki egy kurva szót is kiszivárogtat, fél évig fog gumibotot szarni" fenyegetés terhe mellett."
"Pech és mázli egyszerre. Ezúttal a szőnyegen esett össze, ami akár tompíthatta volna a zuhanást. Viszont a szőnyeg mit sem ér, ha az útból nagylelkűen nem lép odébb a dohányzóasztal."
"És ott volt még az ismeretlen holttest, az első számú "bizonyíték", ami úgy piszkálta Nick agyát, mint egy húsevő amőba."
"Erőszakkal készül a meghívó, amelyre a halál lehelete nyomja rá a pecsétet."
Drága Leda... gratulálok, és csak így tovább!
❗Ha beszereznéd a könyvet:
➡️ shop.konyvmogul.hu - A magyar szerzők webáruháza ➡️ 10%-os kuponkód: MINDALETH 😉
Fotó:
Kaposvári Gréta / @GretaMedia
Kellékek és asszisztencia:
Vadnai Ágnes / @Senga
Frizura:
Forgács Hajnalka / @Fodrász Hajni
Smink:Kardos Kitti / @Kardos Kitti Makeup & SFX Artis
Helyszín:
Senga műterem
Kaposvári Gréta / @GretaMedia
Vadnai Ágnes / @Senga
Frizura:
Forgács Hajnalka / @Fodrász Hajni
Kardos Kitti / @Kardos Kitti Makeup & SFX Artis
Senga műterem
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2023. februárban íródott.)