Lis Ohtears - Zúzmara

2022.06.28

IFJÚSÁGI / FANTASY

Megszoktam említeni, hogy az ilyen jellegű, "rajzolt" borítóképeknek az a "veszélye", hogy - gyakran tévesen - az olvasók "alábecsülik" a beltartalmuk "komolyságát". Pedig ez a történet sem gyerekmese! Oké, ifjúsági, de abszolút az a kategória, amit felnőttek is élvezhetnek! (És megsúgom, hogy a "lelkizős" témáján túl van benne egy-két "véresebbecske" jelenet is.)
Mindenesetre szerintem gyönyörű, és ami a lényeg: tökéletesen tükrözi a történet hangulatát! És persze a főszereplőit is.  
Akiket nem mellesleg imádtam, a sztori elejétől a végéig! (SPOILER VESZÉLY!)
Rime, egy Jég Lady, aki félig ember, félig pedig a Jég birodalmának szülötte.
Egy faluban lakott édesanyjával, amíg egy tragikus baleset következtében el nem árvult teljesen.
Mivel a falu népe az ő különleges kinézete (fehér haj, eszményi kék szemek, holtsápadt bőr) és a különleges ereje (aminek teljes mértékben nem is volt tudatában - nem tudta, mikre képes) miatt félt tőle, kiközösítették és gyűlölködve kezelték. Emiatt, mikor már készen állt rá (nagykorúvá érett?) elküldték az "övéihez" (legalábbis a falusiak úgy vélték, hogy valami olyasmi hely lehet), egy palotába. Rime vegyes érzésekkel telve hagyta el a falut, hisz' mivel utálta mindenki, így nem is maradt volna ott szívesen, de közben elmenni is félt, mert persze tartott az ismeretlentől.

A palotába érve viszont találkozik Blaze-el, a Tűz birodalmának egyik leszármazottjával. S bár eleinte távolságtartó és hideg volt a fiúval, a közös tanulás és a történet során átélt kalandok alatt egyre közelebb engedte magához, míg nem Blaze tényleg megtörte a jeget, s egymásba szerettek.

Jó, jó... ez lehetne az írásom végszava is, de ez a történet többet érdemel!

Nos... érdekes ötlet, mi szerint e két elemnek (jég és tűz) saját birodalma-, népe van. Mindegyiknek megvan a maga sajátossága, nem csak az erejük-képességeik tekintetében, hanem a külsejük- és a természetükében is.

Míg a "Jég emberek" hóvihart tudnak támasztani, meg vizet fagyasztani, (meg a földből előidézett jégcsapokkal egyeseket felnyársalni...), addig a Tűz népének emberei képesek pl tűzgömböt, és tüzes főnixet idézni, stb...
A Jég emberei rendszerint fehér hajúak, kék szeműek, fehér bőrűek, és "fagyosan" viselkednek, érzéketlennek tűnnek.
A Tűz embereit pedig a picit bronzosabb bőr, fekete haj, és arany színű szemek jellemeznek, plusz sokkal közvetlenebb, barátságosabb, "tüzesebb" természetűek.

Bár igazából mindegy is, hogy milyenek, az erejük miatt okkal tartanak az emberek tőlük, hisz' a történelmük során nem egyszer ártottak nekik. Így mind Rime mind pedig Blaze előítéletek áldozata volt. Viszont szerető emberi kezek között nevelkedtek. De míg Rime az emberi édesanyja, Blaze pedig egy kedves emberi pár (örökbefogadták) mellett nőtt fel, a falusiak csak nem békéltek meg a jelenlétükkel. És ennek levét Rime és Blaze szerettei itták meg...

Családjukat elvesztve érkeztek a palotába, nagyon sajnálatraméltó múltal, megtörten, magányosan. Aztán a palotában elkezdődik a kiképzésük, elkezdik megtanulni használni az erejüket. S bár nem állnak még készen, mikor használniuk kell, ketten, közösen sikerül túlélniük megannyi veszélyt, amiken az "igazsághoz" vezető úton mennek keresztül.

(A veszély forrásairól annyit mondok, hogy igencsak különleges, mágikus lények, amikkel más történetekben eddig még nem is találkoztam!)

Nem mondom el, hogy miért, s miként indulnak, és hogy hová is tartanak... mert amúgy egy hazugság az egész. Egy sebesült lány hazugsága.
De az útjuk végére érve kiderül, hogy kik is ők valójában, hogy honnan is származnak, és hogy mi is történt igazából a családjukkal.

Lis története nem csak érdekes és egészen egyedi, hanem csavaros, és szívmelengető is.
Két fiatalról szól, akikre szörnyetegként tekintettek, olyannyira, hogy a családjuk elvesztéséért magukat okolták és önmagukat is szörnyetegnek hitték. S e két fiatal egymás által nyert "megváltást", egymás segítségével nyerhettek feloldozást az önvádaikkal - önmagukkal szemben. Mert segítettek rámutatni egymás jószívűségére, önzetlenségére és szerethetőségére.

Nagyon szőrszálhasogató szemmel nézve viszont azt tudom mondani, hogy a történet lényege - azaz főhőseink fejlődése, múltjuk tisztázódása, és kettőjük összeboronálódása - bár nagyszerűen lett megírva ("megérintő", mégsem "csöpögős"), a "körítést" hiányosnak érzem. Ott volt pl Rime "költözése". Az írónő soraiból azt vettem ki, hogy mintegy "elküldték", de ezt nem tudom biztosra venni. Valahogy nem tudnám megmondani, hogy pontosan miért és hogyan volt a történet azon része. Persze ez rejtélyessé is tette a sztorit, de számomra picit zavaró is volt...
Aztán az, hogy a tanítók maszkot viseltek. Az kiderült, hogy fontos, és mikor azt gondoltam volna, hogy az is kiderült, hogy miért, tévedtem. Ugyanis a történet végén a tanító megint felvette a maszkot, ezért fogalmam sincs, hogy miután gyakorlatilag kitudódott az illető kiléte, miért volt fontos továbbra is a maszkviselés...? Ennek okán úgy selytem, hogy funkcionális oka volt (mint pl a gázmaszk a gáz ellen véd...), de hogy mire föl, arról fogalmam sincs. Így nézve vannak hiányosságai a történetnek (vagy csak én siklottam el ezen sorok felett - bár nem hiszem), viszont azt mondom, hogy Rime és Blaze karakterei vannak olyan alaposan és szépen kidolgozva, hogy ezen hiányosságok eltörpüljenek.

És mellettük még valamelyst megismerhettük a tanítóikat is, de mivel tényleg csak valamelyst, erősen olyan érzésem van, hogy ez a könyv egy előzménytörténetért (is) kiált!
Rime és Blaze története azonban teljesen elvarázsolt... viszont még annyi minden van, amire nem kaptam választ! És olyan szívesen kalandoznék még a világukban...!
Nem hittem volna, hogy ettől a kis könyvtől ilyen nagy, és számomra ilyen jóleső élményt kapok... de nagyon örülök, hogy rátaláltam, és várva-várom, hogy olvashassak még az írónőtől!

Köszönöm Lis, ezt a különleges történetet! Szívből gratulálok, és további sok sikert kívánok!

(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. májusban íródott.) 

Smink: Sóvári Dóra
Fotó: Pásztor Digi Gábor
Grafika: Szakter Eszter / CellArt Creations


Smink: Sóvári Dóra
Fotó: Pásztor Digi Gábor