Marysol K'Owes - Vanuatu bosszúja
2022.09.29
ROMANTIKUS / KRIMI / KALAND
Annak idején, mikor "nagybevásároltam" a kortárs magyar könyvekből, Marysol ezen könyve részben a borítója miatt került rá a bevásárlólistámra (borítóterv: Szabó Borka) , viszont nagyon későn... mire a listán eljuthattam volna odáig, már elfogyott a keret, - a szekrényemet teletankoltam, a pénztárcám (bankkártyám) kiürült... és vágyakozva néztem, mikor valaki-valahol megemlítette, vagy megjelent egy-egy poszt róla...
De aztán lett akkora szerencsém, hogy a Marysol könyvkiadó megtisztelt bizalmával, na meg nem egy könyvvel, köztük a Vanuatu bosszújával! Ezúton is nagyon köszönöm!
De aztán lett akkora szerencsém, hogy a Marysol könyvkiadó megtisztelt bizalmával, na meg nem egy könyvvel, köztük a Vanuatu bosszújával! Ezúton is nagyon köszönöm!
A fülszövege (amit a kommenteknél olvashattok) rendesen utal a "kalandos krimi" vonalra, sőt, még némi romantikára is. De talán a borító adott a könyvnek egyfajta "komolyabb" kisugárzást, ezért belekezdve az olvasásába valahogy másra számítottam, hiába utalt a fülszöveg teljesen korrektül a milyenségére... de ez legyen az én bajom.
Miután helyretettem magamat, hogy bele kell nyugodnom, ez nem az az igazán komoly krimi, amire számítottam, hanem inkább egy kikapcsolódósabb, könnyed limonádé, - már tudtam élvezni. Amolyan csajos könyv, ami szerintem első sorban leginkább szórakoztatni akar. :)
Viszont... ha én lettem volna a bétaolvasója, szana-szét bombáztam volna.
Ugyanis, pl több helyütt úgy érződik a sztoriban, hogy ez egy sorozat 2. része... pedig ha így is van (és igen, így van), se a borítón, se a könyvben nem találtam erre egyértelmű infót (feltételezhetőleg azért, mert önmagában is megállhatná a helyét, önálló olvasmányként). De a karakterek úgy tesznek említést az előzményekről, mintha nekem teljesen tisztában kellene lennem velük, hogy mi történt akkor és ott.
A-a, ez így nagyon nem jött be.
Meg van az az érzés, mikor egy pár fős asztalnál beszélgetnek egy olyan közös eseményről, amin te nem vettél részt, de úgy ám, hogy nem vonnak be, azaz nem avatnak be? Na, pont így éreztem magamat e könyv ezen részeinél... és ha nem lenne egyértelmű: nem esett jól.
Ha ilyen van, kedves írók, azaz ha van a könyvnek előzménysztorija (vagy (még) nincs megírva, de valahogy mégis belefűzitek a történetbe, még ha csak említés szintjén is), illene egy kicsit belevonni az olvasót! Ne csak annyit kapjunk, hogy "ami akkor, annál az esetnél történt", hanem ha már megemlítettétek, fejtsétek ki, hogy mi történt akkor, annál az esetnél! Legalább nagyvonalakban! Mert ha ti tudjátok is, hogy mire gondoltok... az olvasók egy részének biztosra veszem, hogy fogalma sincs. (Vagy még nem olvasták, vagy már nem emlékeznek rá.)
Továbbá így vagyok a karaktereinkkel is... leginkább a fő karakterrel Shirleyvel. Duzzog-duzzog, nagyon bánatos és csalódott, mert a szerelme elhagyta. De azt vontam le a sztoriból, hogy nem elhagyta, hanem csak dolgozni ment...! Nem igazán tudtam kitalálni, hogy mennyire volt jogos a részéről ez a sértettség emiatt (vagy csak túldramatizálja a dolgot), mert e tekintetben is az van, hogy alig lettem beavatva az előzményekbe. Pl ehhez szerintem jó lett volna egy visszaemlékezős, kifejtősebb fejezet, ahol tényleg a "tanúja lehettem volna", hogy mi történt. Mert amúgy... annyit tudok, hogy a pasival imádták egymást, csak mivel ő FBI ügynök, és épp egy beépülős melót kapott, így hosszú időre elszólította a munka a csaj mellől. Jöhettek nekem olyan klisékkel, hogy "a szerelem butít", de ettől eltekintve úgy fest, hogy Shirley karakterében nem egy buta csitrit akart írónőnk bemutatni, hanem egy okos nyomozót - viszont a viselkedésével, a gondolkodásával és a hozzáállásával nálam erre rácáfolt...
Nem. Hiába voltak meg ebben a karakterben azok a jegyek, ami által tényleg jó nyomozó lehetett volna, ez a szerelmi bánatos-csalódós vonal számomra totál lebutította. Igen, a szerelmi témát illetőleg megértem a karakter végleges döntésének miértjét (bár szerintem a legtöbbek számára nagyon meglepő lehet a könyv végi párkapcsolati fordulat), de ahogy ezt kezelte, és ahogy emiatt viselkedett, azzal nem tudtam kiegyezni. Hiába vagyok hasonlóan karakán, talpraesett (és sok esetben "nagyszájú"), azaz hiába érezhettem volna pár vonása miatt vele rokonszenvet, számomra nem volt szimpatikus.
Richard és Faye karakterével alakult ki bennem némi szimpátia, mert ők voltak azok, akikből sütött némi érett gondolkodás, de nekik meg alig jutott szerep.
A látványvilág nincs túlzottan kiépítve, de ez köszönhető annak is, hogy a sztori nagyrészt egy jachton történik. Viszont rengeteg a párbeszéd, így aki a gördülékenyen olvasható, rövid leíró részeket tartalmazó regényeket pártolja, örülhet, mert ez tökéletes lehet számára.
Egy picit a történetről:
Nyomozónőnk a fentebb említett lelki állapotban, egy véletlen folyamán kap meghívást barátnőitől egy luxushajós utazásra, egyfajta búfelejtés gyanánt. Ám de, ezzel egy régiségkereskedős-csempészős régi ügybe is belecsöppen, megtarkítva gyilkosságokkal, megoldandó rejtélyekkel. Nyomozó lévén naná, hogy a "főnök" szerepet magára vállalva, a barátai segítségével máris belevág, hogy kiderítse a fedélzeten történt halálesetek okát. És bár ez lenne elvileg a fő cselekmény, valamilyen formában folyamatosan átszövi a romantikus szál, ami jóval több irányból fakad, mint az általam már említett nyomozónős csalódásos szituból. Itt szinte minden karakternek jutott valami szerelmi vonal (úgyhogy ezért is kategorizálom nem csak KRIMI-ként, hanem ROMANTIKUS-könyvként IS).
...ami egy egész jó kombó, megfejelve Marysol humorával - és épp a humoros stílusa, és a romantikus-krimisége miatt emlékeztethetett engem a Sandra Bullock-os Beépített szépség c. 2000-es filmre. Nagyon hasonló feelinget idézett számomra, pedig amúgy a sztori totál más.
Összességében egy kikapcsolós, strandolós könyvnek mondanám, amit bátran ajánlok romantikus-krimis beállítottságú csajoknak!
Örülök, hogy olvashattam, mégegyszer nagyon köszönöm!
...és szeretném a figyelmetekbe ajánlani egyik blogger társam, Könyvszenvedély bejegyzését is róla. Ő kissé másképp élte meg ezen könyv olvasását, de épp ezért IS érdekes a mi munkánk: bár gyakran lehetünk hasonló véleményen, nem vagyunk egyformák, így nem is csoda, ha valamit másképp látunk.
Olvassátok el Inci véleményét is:
Miután helyretettem magamat, hogy bele kell nyugodnom, ez nem az az igazán komoly krimi, amire számítottam, hanem inkább egy kikapcsolódósabb, könnyed limonádé, - már tudtam élvezni. Amolyan csajos könyv, ami szerintem első sorban leginkább szórakoztatni akar. :)
Viszont... ha én lettem volna a bétaolvasója, szana-szét bombáztam volna.
Ugyanis, pl több helyütt úgy érződik a sztoriban, hogy ez egy sorozat 2. része... pedig ha így is van (és igen, így van), se a borítón, se a könyvben nem találtam erre egyértelmű infót (feltételezhetőleg azért, mert önmagában is megállhatná a helyét, önálló olvasmányként). De a karakterek úgy tesznek említést az előzményekről, mintha nekem teljesen tisztában kellene lennem velük, hogy mi történt akkor és ott.
A-a, ez így nagyon nem jött be.
Meg van az az érzés, mikor egy pár fős asztalnál beszélgetnek egy olyan közös eseményről, amin te nem vettél részt, de úgy ám, hogy nem vonnak be, azaz nem avatnak be? Na, pont így éreztem magamat e könyv ezen részeinél... és ha nem lenne egyértelmű: nem esett jól.
Ha ilyen van, kedves írók, azaz ha van a könyvnek előzménysztorija (vagy (még) nincs megírva, de valahogy mégis belefűzitek a történetbe, még ha csak említés szintjén is), illene egy kicsit belevonni az olvasót! Ne csak annyit kapjunk, hogy "ami akkor, annál az esetnél történt", hanem ha már megemlítettétek, fejtsétek ki, hogy mi történt akkor, annál az esetnél! Legalább nagyvonalakban! Mert ha ti tudjátok is, hogy mire gondoltok... az olvasók egy részének biztosra veszem, hogy fogalma sincs. (Vagy még nem olvasták, vagy már nem emlékeznek rá.)
Továbbá így vagyok a karaktereinkkel is... leginkább a fő karakterrel Shirleyvel. Duzzog-duzzog, nagyon bánatos és csalódott, mert a szerelme elhagyta. De azt vontam le a sztoriból, hogy nem elhagyta, hanem csak dolgozni ment...! Nem igazán tudtam kitalálni, hogy mennyire volt jogos a részéről ez a sértettség emiatt (vagy csak túldramatizálja a dolgot), mert e tekintetben is az van, hogy alig lettem beavatva az előzményekbe. Pl ehhez szerintem jó lett volna egy visszaemlékezős, kifejtősebb fejezet, ahol tényleg a "tanúja lehettem volna", hogy mi történt. Mert amúgy... annyit tudok, hogy a pasival imádták egymást, csak mivel ő FBI ügynök, és épp egy beépülős melót kapott, így hosszú időre elszólította a munka a csaj mellől. Jöhettek nekem olyan klisékkel, hogy "a szerelem butít", de ettől eltekintve úgy fest, hogy Shirley karakterében nem egy buta csitrit akart írónőnk bemutatni, hanem egy okos nyomozót - viszont a viselkedésével, a gondolkodásával és a hozzáállásával nálam erre rácáfolt...
Nem. Hiába voltak meg ebben a karakterben azok a jegyek, ami által tényleg jó nyomozó lehetett volna, ez a szerelmi bánatos-csalódós vonal számomra totál lebutította. Igen, a szerelmi témát illetőleg megértem a karakter végleges döntésének miértjét (bár szerintem a legtöbbek számára nagyon meglepő lehet a könyv végi párkapcsolati fordulat), de ahogy ezt kezelte, és ahogy emiatt viselkedett, azzal nem tudtam kiegyezni. Hiába vagyok hasonlóan karakán, talpraesett (és sok esetben "nagyszájú"), azaz hiába érezhettem volna pár vonása miatt vele rokonszenvet, számomra nem volt szimpatikus.
Richard és Faye karakterével alakult ki bennem némi szimpátia, mert ők voltak azok, akikből sütött némi érett gondolkodás, de nekik meg alig jutott szerep.
A látványvilág nincs túlzottan kiépítve, de ez köszönhető annak is, hogy a sztori nagyrészt egy jachton történik. Viszont rengeteg a párbeszéd, így aki a gördülékenyen olvasható, rövid leíró részeket tartalmazó regényeket pártolja, örülhet, mert ez tökéletes lehet számára.
Egy picit a történetről:
Nyomozónőnk a fentebb említett lelki állapotban, egy véletlen folyamán kap meghívást barátnőitől egy luxushajós utazásra, egyfajta búfelejtés gyanánt. Ám de, ezzel egy régiségkereskedős-csempészős régi ügybe is belecsöppen, megtarkítva gyilkosságokkal, megoldandó rejtélyekkel. Nyomozó lévén naná, hogy a "főnök" szerepet magára vállalva, a barátai segítségével máris belevág, hogy kiderítse a fedélzeten történt halálesetek okát. És bár ez lenne elvileg a fő cselekmény, valamilyen formában folyamatosan átszövi a romantikus szál, ami jóval több irányból fakad, mint az általam már említett nyomozónős csalódásos szituból. Itt szinte minden karakternek jutott valami szerelmi vonal (úgyhogy ezért is kategorizálom nem csak KRIMI-ként, hanem ROMANTIKUS-könyvként IS).
...ami egy egész jó kombó, megfejelve Marysol humorával - és épp a humoros stílusa, és a romantikus-krimisége miatt emlékeztethetett engem a Sandra Bullock-os Beépített szépség c. 2000-es filmre. Nagyon hasonló feelinget idézett számomra, pedig amúgy a sztori totál más.
Összességében egy kikapcsolós, strandolós könyvnek mondanám, amit bátran ajánlok romantikus-krimis beállítottságú csajoknak!
Örülök, hogy olvashattam, mégegyszer nagyon köszönöm!
...és szeretném a figyelmetekbe ajánlani egyik blogger társam, Könyvszenvedély bejegyzését is róla. Ő kissé másképp élte meg ezen könyv olvasását, de épp ezért IS érdekes a mi munkánk: bár gyakran lehetünk hasonló véleményen, nem vagyunk egyformák, így nem is csoda, ha valamit másképp látunk.
Olvassátok el Inci véleményét is:
Smink: Sóvári Dóra
Fotó: Pásztor Digi Gábor
