Robin O' Wrightly: #WeToo - Kettős kereszt

Ha jól értettem, ihletként a zaklatási botrányok és a 2017-es #MeToo-mozgalom szolgált.

A könyv 3 sztorit foglal magába.

Egy lélektani krimi kisregénnyel kezdődik, amiben egy mészárlást elkövető, megerőszakolt nő után nyomoznak. Itt nem csak az elkövető tetteiről olvashatunk, hanem az előzményekről, ami erre a tettre késztette, és az előzetes-, közbeni-, és utána levő érzéseiről, gondolatairól. Továbbá az ügyén dolgozó nyomozónő múltjáról, plusz a kollégájával való kapcsolatának fejlődéséről. Mondanom se kell, mindegyikben nagy hangsúlyt kap a nemi erőszak. És mindegyik úgy, hogy próbálhatnánk nyugtatni magunkat: "ó, ilyenek csak a könyvekben/filmekben van!"- de nem. Hiába ámítjuk önmagunk, ezek sajnos nagyonis reális dolgok, és egyikőnk sem tudhatja, hogy az épp velünk szembe sétálóval, vagy a kasszánál előttünk sorba állóval, vagy a kereszteződésben elsőbbséget adóval, vagy ne adj' ég pont egy barátunkkal/rokonunkkal előfordult már hasonló, csak úgy eltemette magában, hogy még maga sem emlékszik rá.
És itt jövünk rá, hogy milyen határozottan ráillő címet kapott a könyv: "WeToo", azaz "mi is". Mert bármelyikőnkkel előfordulhatott/fordulhat ilyesmi.

Aztán következik a "TINNITUSZ" c. novella. Bevallom, ez nekem picit zavaros volt. Lehet, hogy kimerültem (agyilag-lelkileg) az előtte olvasott kisregény olvasásában, és talán amiatt ezt itt most nem igen értettem. (SPOILER!) Egy párról szól, akik házibulit tartottak, és miután a vendégek leléptek, feltehetőleg az alkohol hatásának köszönhetően nyitvafelejtették az ajtót, és a kimerültségnek köszönhetően a nappaliban(?) elbóbiskoltak, majd arra ébredtek, hogy "betörtek" hozzájuk, és épp kifosztják őket. Aztán még el is foglalják a házukat, a betörők maguk tartanak ott egy bulit, aztán utána meg kiderül, hogy... mégsem. Ez a sztori, ha jól értettem, valami metafora(?) akart lenni az "incepció"-ra. De... szerintem még vissza kell térnem rá, hogy igazán megértsem, mert pihent aggyal, kisimult lélekkel tutira jobban átjönne, amit az írónő mondani szeretne ezzel.

Végül a "TESTCSERÉS SZÁMADÁS" c. erotikus-misztikus lélektani thriller regényelőzetesét olvashatjuk. Itteni főszereplőnk (Sarah) "spirituális testszállító"-ként tevékenykedik, ami annyit tesz, hogy gyakorlatilag alvás közben a lelke testet cserél egy másik lélekkel, és míg a másik lélek az ő testében szunnyad, addig ő az "elfoglalt" testet elviszi "A"-ból "B"-be. Ennek valami olyan oka van, mármint azért van szükség egyeseknek ilyen jellegű szolgáltatásra, hogy olyanokat is megtegyenek, amit ők, önmaguktól nem tennének/nem mernének megtenni. Értsétek úgy, mint pl szakítani egy pasival/nővel, akivel amúgy a "kuncsaft" nem tud/nem mer, vagy pl felülni egy repülőre és elutazni valahová, holott az illető amúgy retteg a repüléstől. Azaz alapjába véve jó célokra használja eme képességét, csak hogy... a most következő "küldetésen" valami balul sül el, és beleesik egy anomáliába (is), és... ebből adódóan elég durva lelki megrázkódtatások részesévé válik. Megtapasztalja, hogy milyen, mikor a szabad akaratának gátat szabnak, mikor bezárják egy idegen testbe, és olyanokat "csináltatnak" vele, amihez igencsak nem fűlne foga. Eme lelki megrázkódtatásoknál van egy pont, amikor kicsapódnak testivé is, és a stressz, a pánik, a félelem, az erőszak megélte lelki trauma hatására szegény el is hányja magát. Na, nálam itt tört el a mécses, mert pont előtte 2 sorral kezdtem én is émelyegni. Ahogy mondtam, nagyon beletudom élni magamat az olvasottakba, pláne ha az úgy is van megírva, hogy már-már nem is lehet másképp olvasni. De ahogy főhősünk is tovább haladt a történetben, haladtam vele én is... És ez csak egy regényelőzetes volt az írónőtől, és minden "rossz érzésem" ellenére se tudnám nem elolvasni a folytatását. A téma, ha megrázó is, érdekes, és... hát tanulságos is, ha úgy vesszük. Olvasás közben felmerült bennem, hogy e könyv végeztével tartok egy szünetet, és olvasok valami "lightosabbat", mielőtt belevágnék a következő részbe... de egy olyan befejezést kapott, hogy nem tudom nem folytatni rögtön, ha már módomban áll. 
Visszakanyarodva a könyv eredeti témájához, megosztanék veletek pár sort az index.hu-ról: "Habár a #metoo (#énis) hashtaghez tartozó eredeti felhívás egyértelműen a kéretlen és erőszakos közeledésekkel kapcsolatos tapasztalatokra épít, nagyon, akár egyénenként is eltérő lehet, hogy egy adott cselekményt ki hogyan ítél meg."
"A fizikai nemi erőszak melletti, talán még rejtettebb és kevésbé tudatosított, így már-már elfogadott jelenségekkel szemben sokkal elfogadóbb a magyar társadalom, mint a manipuláció, a nyaggatás, a szexre való rábeszélés, az érzelmi zsarolás, amik nagyon sokak szerint az udvarlás részei, mások szerint pedig távolról sem azok."
Itt merül fel a kérdés: Kinek-mit jelent az erőszak/nemi erőszak? Nagyon sokáig magam sem voltam tisztában vele, hogy nekem mit jelent, pedig ennyi idős fejjel (28) visszatekintve nekem is vannak hasonló jellegű emlékeim (leginkább az érzelmi zsaroláson belül, bár közel sem kell olyan hű de durvára gondolni), és... kicsit a könyvben szereplő nyomozóhoz hasonlóan, akár eltemetett emlékeim is. Ha valakinek van olyan korszak az életében, amire visszagondolva konkrét emléket nem tud felidézni, viszont nagy (lelki) fájdalmat érez és sírhatnékja van, az tudja miről beszélek. Úgyhogy igen. #MeToo
Tabu téma? Igen. Érdemes róla beszélni? Ezt mindenki maga döntse el. Egy biztos, ROW írt róla, és csak annak ajánlom elolvasni, akinek van ideje és ereje helyén kezelni az olvasottakat. Mert ha pl egy régi emléket hoz fel a felszínre, nem árt, ha épp szabadságon vagy, és eltudsz menni egy agykurkászhoz...
Én ennek nem érzem szükségét, bár itt megemlíteném a "13 okom volt" (13 Reasons Why) c. filmsorozatot. Mert nagyonis eszembe jutott e könyv-, e téma kapcsán. Engem pl hiába nagyon durván depresszív állapotba taszított, örülök, hogy megnéztem, és csak ajánlani tudom, főleg tini gyerekek szüleinek, és tanároknak! Ha valaki látta már, az biztosan érti, hogy miért...
Most pedig fogok egy nagy tábla csokit, és nekiállok a #WETOO2-nek. 

 

Ui.: A regényelőzetesben elég sok a francia szóhasználat! Én ennek csak örültem, hisz' épp franciául tanulok, és kevés alkalmam van gyakorolni, viszont akik cseppet sem konyítanak e nyelvhez, azoknak bosszantó lehet, hogy semmi módon nincsenek kifejtve/elmagyarázva/lefordítva. Aláírom, nagyban hozzájárulnak a történet feelingjéhez, és tényleg szuper, hogy bele lettek csempészve, VISZONT szerintem nem ártott volna azok számára is teljes olvasói élményt nyújtani, akik cseppet sem konyítanak a francia nyelvhez - azaz pl megszámozva ezen szavakat, az oldal alján kifejthették volna... Bár e történet így is érthető, úgy gondolom, minél érthetőbb maga a szöveg, annál élvezhetőbb a történet, szóval adott volna némi pluszt...S bár itt elmaradt, de a következő részben viszont megkapjuk függelékben ezen szavakat (is), úgyhogy no para!