Mason Murray: Visszatérő végzet

Ezt a borítót pedig maga a szerző tervezte, amihez csak gratulálni tudok! 

Egy érdekes, izgalmas, akciójelenetekkel fűszerezett, és néhol megható történetet kapunk e kötettel, méghozzá mindezt egészen különleges és egyedi karakterekkel "eljátszva". 

Ez az általam olvasott darab egy 2016-ban megjelent kötet. Mondhatjuk, hogy már nem mai, ugye? Nálam viszont lepipálta a maiak stílusát/minőségét, ami pl a szerkesztést/korrektúrát/tördelést illeti, mert szerintem nagyon igényes minden tekintetben! Bár a manapság kiadottak között is sok igényes van, valahogy a mostani trendekkel nem feltétlen értek egyet... pl hogy mára már nem számít nyelvtani hibának ha nincsenek bekezdések!? Oké, de nem sokkal rendezettebb a szöveg, ha vannak? Ebben a könyvben vannak, és imádtam, hogy vannak...!

A napokban volt egy beszélgetésem egy épp a nyomdába kerülés előtt álló könyv kapcsán. Megemlítettem, hogy az üres oldalakat én nagyon-nagyon nem komálom. Persze ezeknek sok oka lehet, hallottam pl olyat, hogy úgy szabályos a dolog, ha a fejezetek mindig új oldalon, és a könyv jobb oldali lapján kezdődnek. + ez alkalommal most azt hallottam, hogy pl a végső oldalszámnak 16-al oszthatónak kell lennie, és ha nem jön ki, akkor van, hogy a nyomda ad hozzá (üres oldalakat). A "jobb" nyomdák ilyenkor szólnak, hogy kéne még ez-az, pl reklámanyag, vagy valami... de nem minden nyomda veszi erre a fáradtságot. 

Bárhogy is van, mint olvasó, engem bosszantanak a kihasználatlan, üres oldalak. És újabban olvastam olyanokat, amiben volt 10-15 üres oldal is! Micsoda pazarlás... 

Hogy miért hoztam ezt fel e könyv kapcsán? 

Mert ezen kötet olvasása folyamán egyáltalán nem kellett ilyen miatt bosszankodnom! Teljesen ki van használva minden egyes oldal, de mégis szépen, érthetően, nyomonkövethetően. Nem volt szükség üres oldalra a fejezetek között ahhoz, hogy tetszen, és hogy pl mikor egy múltba visszatekintő fejezet jött, anélkül is "át tudtam váltani", hogy új oldalon kezdődött volna. Biztosan megvan ennek a stílusnak/módszernek a szakmai elnevezése is, de mint olvasó, nem szükséges tudnom ahhoz, hogy elmondjam: nekem ez így nagyon bejött! Egy üres oldal sincs! Sőt... még csak fél üres olda se. 

Úgyhogy ezáltal méginkább a kivételes könyvek közé került nálam ez a kötet, köszönöm, és gratulálok a szerzőnek és a csapatának! 

(Szerkesztés: Turai Angéla 

Korrektúra: Mező Krisztina 

Tipográfia és tördelés: Hantos Eszter Katalin) 

Nos... Most, hogy ezt is kiveséztem, nézzük a könyv leglényegesebb részét: a történetet! 

Az egész könyv tematikája nagyon érdekes, mert több karakter szemszögéből betekintést nyerhetünk nem csak a jelen történéseibe, hanem a múltjukba is. Ráadásul a rendőrök nyomozása által egyes karakterek múltjába még oly módon is beavat a szerző, ahogy azt más karakterek mesélik el. Ezzel nem csak rengeteg információt tudunk meg a főbb karakterek múltjáról, hanem több szemszögből is "láthatjuk" őket. 

Nos... próbálom kiszedni a lényeget, de ezeket a szerző csodaszépen csepegteti az olvasóknak, szóval aki nem bírja, hagyja ki ezt a bekezdést, mert brutál spoileres leszek! 

SPOILER-es sorok következnek! 

A történet gyilkosa egy nehéz sorsú kisgyerekként kezdte "pályafutását": korán elveszített anyuka, alkoholista, bántalmazó apuka, és persze szegénység. Egy sorsdöntő napon elvitte az apja magával ördögöt űzni. És lényegében valami olyasmi történt, hogy őt szállta meg az ördög - de igazából nem is, csak valami olyasmi. A lényeg az, hogy az eset után megszűntek a kissrác érzelmei, egy érzelmek nélküli ember lett, és ha úgy vesszük, még halhatatlan is... Vagy valami olyasmi... Nem nem értettem a sztorit, hanem nagyon nehéz úgy kifejtenem, hogy érthessétek is, de ne mondjam el töviről-hegyire az egészet. Szóval, a srác egy érzelemmentes, intelligens, szuperegészséges sorozatgyilkossá vált. Az energiáját pedig voltaképp a halottak lelkéből nyerte... 

Aztán, vannak rajta kívül más különleges képességekkel rendelkező karakterek, akik mintegy miatta, a gyilkos ellenpólusaként "jöttek" világra. Egy pasi, aki nem csak mindenki érzését érzi, magába fogadja, mint egyfajta adóvevő, hanem pár pillanattal előre a jövőt is látja. Ez utóbbi eképp kifejezve enyhe túlzás, mert nem egészen így van, hanem amolyan "deja vu" szerűen, azaz úgy érzi, mintha már megélte volna az adott pillanatot, s emiatt hamarabb képes cselekedni, mint hogy az már megtörtént volna. Ennek segítségével menti meg a másik főbb karaktert (Laurát), akinek pedig különös álmai vannak, és akinek voltaképp megjövendölték a sorsát. 

Hármojuk történetét a nyomozók profi módon derítik fel, megannyi felfoghatatlan dolgot megtudva a múltjukról, és a lehetséges jelenükről. 

Az akciójelenetekért pedig a város kartelljének nehézfiúi és a "jövőbelátó" fazon (Russel) felel leginkább, ugyanis egy véletlen folytán találkozik a sorozatgyilkossal, aki kapcsolatai révén akarja Russelt eltakarítani az útból... 

A thriller vonalért persze leginkább ő felel, hisz' több gyilkosságába is beavat a szerző. Furcsa ilyet mondanom, de gyönyörűen vannak azon jelenetek is megírva, szinte éreztem a levegő hőmérsékletét, a szagokat, a feszültséget, a... mindent! Ha valamihez, hát ehhez Mason nagyon ért. Na meg az akciójelenetek és a nyomozás sem volt semmi, nem csodálkoznék, ha a szerző rendelkezne némi rendőr múlttal is... 

Egyetlen dolog, ami kevésbé tetszett, az pedig egy aprócska romantikus jelenet/megnyilvánulás Russel és Laura között. Bár voltak az ilyen jelenetek között jók is, főleg a sztori közepe felé... de a legvégén, a "döntő pillanatban" nekem az túl sok volt, karakteridegennek tűnt a jelenet romantikus vonala. Ha én lettem volna a bétaolvasója ennek a könyvnek, jól felháborodtam volna, hogy olyanokat mondat a szerző a karakterekkel. Főleg ha azt vesszük számításba, hogy Russel konkrétan pontosan érzi, mit érez a másik - nincs szükség szavakra. Szerintem erre építve jobb lett volna a jelenet ezen része is, még ha az adott pillanatban bizonyos okok miatt pont nem működhetett volna. Viszont bárhogy is nézem e jelenet körülményeit, akkoris túlzásnak éreztem az elhangzottakat. Persze lehet, hogy ez csak ízlés kérdése... 

Ennek ellenére is azt tudom mondani, hogy ez egy ritka jó könyv! Nagyon szépen, okosan megírt történet, nagyon érdekes karakterekkel és izgalmas cselekménnyel. Aki szereti, vagy csak ismerkedne a thriller zsánerrel, nagyon-nagyon ajánlom, hogy olvassa el, mert tényleg érdemes!  

Örülök, hogy olvashattam, és további sok sikert kívánok a szerzőnek! 

(További két könyve várja a sorát az olvasólistámon... )

Idézetek a könyvből: 

"A hadnagy eközben körszakállát simogatta, mint mindig, ha serkenteni akarta az agyműködését." 

"Sármja előtt nincs akadály, alighanem feltartóztathatatlan hódító lenne akkor is, ha egy csóró senki, de ő jómódban élt, megengedhette magának a fényűzést. A sikerek épp úgy hozzátartoztak, mint a nyárhoz a napsütés, vagy a karácsonyhoz a kereskedelmi akció." 

"Úgy gondolta, Gloria a legszebb nő, akit valaha is látott, a részegítő szerelem hatására a nevéhez méltó dicsfényt is látni vélte körülötte. De nyugodtan képzelhetett volna hozzá magas, kúpos kalapot, és bizarr mintákkal hímzett fekete köpenyt is, a kezébe meg egy pálcát, ugyanis a lány teljesen elvarázsolta." 

"Szeretetből font háló védte a világtól." 

"- Még az sem kizárt, hogy valaki most akar bosszút állni, mert Russel egykor a tökére lépett."