Naszvadi Judith - Rejtélyes vakáció

E könyv olvasása folyamán elgondolkodtam azon, hogy hogyha nem kapnék gyerekkönyveket recenziós példánykét, biztos, hogy nem olvasnám őket. Hát nem vagyok már gyerek...! És mégis... majdnem minden alkalommal - ahogy Judith kötete olvasása közben is - elcsodálkozom, hogy felnőtt létemre csakugyan jól esik olvasni őket, hiába gyerekeknek íródtak. És szerintem ez az, ami egy igazán jó gyerekkönyv ismérve: ha van egyfajta "felnőttes" pikantéria is csempészve a történetbe és a szerző kifejezéseibe, amik által a gyerkőcök észrevétlenül és élvezettel tanulhatnak, a felnőttek pedig úgyszint örömmel osztozhatnak ebben a folyomatban.

Judith ezzel a kötettel nagyszerűen teljesítette ezt az "elvárásomat", mi több, túl is tett rajta. 

Boti, Nándi, és Kata vakációjával több hazai vidéket mutat be az olvasóknak, tele rengeteg helytörténeti és természeti tudnivalóval, mindezt izgalmasan és emberközeli, laza stílusban tálalva.

Én pl ebből a könyvből tudtam meg, hogy a piros-fehér pöttyös gomba a légyölő galóca, a gyilkosgalócának viszont zöldesfehér színe van. Voltam gombászni anno a nagybáttyámmal, a nagyszüleimmel, és a szüleimmel is, de csak az őzlábgombát, a csiperkét, és a pöffeteget ismerem fel, na meg a taplót (mert hogy nem csak az emberek között vannak "taplók", hanem van egy ilyen gombafajta is).
Oké, elkanyarodtam... de egy ilyen könyv kapcsán nem is csoda, hisz' oly' sok gyerekkori emléket idéznek fel bennem is a sorai, hogy nehéz megállni, hogy ne nosztalgiázzak.

Emlékszem, az én szüleim barátainak gyerekeivel is hasonló barátság alakult ki köztünk, mint e könyv főszereplői között, s volt nem egy, aki ugyancsak az ország távolabbi pontján lakott. Annak idején a mi szüleink is "osztoztak" a nyáriszüneten, és 1-1 heteket egymásnál töltöttünk. Jó buli volt! Megismerkedni egy másik hellyel, s látni azt a barátaimmal karöltve, és az ő szavaikkal bemutatva...
Boti, Kata, és Nándi 3 teljesen eltérő személyiségű karakter (Boti matekzseni, Kata sportoló, Nándi pedig egy muzikális művészlélek), mégis nagyszerűen kijönnek egymással, figyelnek egymásra és tisztelik egymást. Persze vannak közöttük baráti ugratások-csipkelődések, de a különbözőségük ellenére mégis példaértékű barátság az övüké. E 3 barát pedig először Soltiszentimrét járja be egy rejtély megfejtésén tanakodva: mire utalhatott Boti apja az üzenetében? Mik lehetnek Szent Imre angyalai? A megfejtéshez vezető úton pedig megismerkedtek a Csonka-torony legendájával, aztán a Kolon-tó csodáival, végül pedig a Madárvárta kutatópontnál közel is jutottak a megoldáshoz.

A vakaciójuk 2. állomása Vác volt, Kata otthona. A lány őszinte büszkeséggel és hazaszeretettel vezette körbe és mutatta be a fiúknak a helyi látványosságokat-tudnivalókat. Egy beszélgetés folyamán az is kiderül, hogy miért is szeret ennyi mindent tudni az otthonáról. Például egy ott fellelhető rabtemetőről... és a Vác környéki erdők egyik boszorkányköréről!

3. állomásként pedig Szombathelyet és környékét vették gorcső alá. Az ott tartózkodásuk alatt látogattak el pl a csodaszép Kámoni Arborétumba is.

De részük volt még bringázásban, lovaskocsikázásban, kajakozásban, gombászásban, a geochaning nevű kincskereső játékban, és még megannyi klassz dologban. Mindezek mellett pedig igazi barátságot kötöttek Lukács bá'-val, egy lovasemberrel, és egy német nyugdíjas csoporttal is. Aztán még egy nagyon durva környezetszennyező bűntényt is sikerül leleplezniük. (Tényleg durva, most nem ironizálok!)

E gyerekek vakációja egy igazán izgalamas és kedves történet, ami által ráadásul több magyarországi helytörténeti- és természeti információival is gazdagodhatnak az olvasói.

Biztosra veszem, hogy pl az általános iskolák tanulóinak kedvencévé válhat! Bennem pl az is felmerült, hogy ezt a saját kötetemet felajánlom a volt sulimnak, vagy ajándékként a sulis versenyek egyik nyertesének, esetleg a sulikönyvtárnak. Majd kitalálok valamit, mert biztosra veszem, hogy sokan örülnének egy ilyen kötetnek.

...ahogy én is örülök, hogy olvashattam, és kezdem úgy érezni, hogy Judith bármiben is fog írni, engem mindig érdekelni fog... mivel ez bár egy gyerekregény, legalább annyira tetszett, mint a Mélyről c. irodalmi elbeszélés/szociográfia novelláskötete, amiről itt olvashatjátok a véleményemet: 

Gratulálok Judith, és további sok sikert kívánok! 

Smink: Sóvári Dóra

Fotó: Pásztor Digi Gábor