Santone: Isteni novellák - Útikalauz a lélek boldogságához
2023.05.18
VALLÁSOS / ÖNSEGÍTŐ / KÉZIKÖNYV / NOVELLA GYŰJTEMÉNY
Kezdjük azzal, hogy szerintem a 2022-es megjelenésű kortárs magyar könyvek egyik legszebb borítóját kapta ez a kötet. Én legalábbis odáig meg vissza vagyok érte, úgyhogy jár a nagy taps Szabó Borkának a borítótervezésért!
A fülszövege is igen jól sikerült, a tekintetben legalábbis, hogy nagyon olvasócsalogató.
A fülszövege is igen jól sikerült, a tekintetben legalábbis, hogy nagyon olvasócsalogató.
Ami azt illeti, csak a könyv borítóját-címét-fülszövegét nézve állok neki egy-egy kötet olvasásának. És ebből adódóan e könyv esetében arra számítottam, hogy ez egy novelláskötet, aminek történetei a nyugalom, boldogság, szeretet, béke, és ehhez hasonló témákon fognak alapulni.
Ééés ez némileg igaz is... viszont más novelláskötetektől eltérően az első 35 oldalával egy vallásos-önsegítő kézikönyvként nyitja a szerző a könyvet. Méghozzá a vallásos jelleget eléggé "hard" üzemmódba kapcsolva, úgyhogy aki nem kifejezetten tervezi a nagy átlagnál magasabb szinten gyakorolni a keresztény vallást, nagy valószínűséggel nem fog jól esni számára, hogy így, rögtön a kötet elején az arcába dörgölik. Aztán csak ezután jönnek a novellák, amik többsége úgyszint vallásos érintettségű, viszont már emészthetőbb módon...
Sajnos cseppet sem felhőtlen a boldogságom ezen olvasási élményemet illetőleg, mert összességébe véve olyan érzést keltett bennem a kötet, hogy a szerző az olvasóira erőltetné a vallását, és annak gyakorlását, már-már térítőt játszva - holott amúgy én is keresztény vagyok (azaz nem a vallásával volt bajom!), viszont mint mondtam, egy könnyed és kellemes novelláskötetre számítottam.
Nos, a kötet ilyen jellegű beállítottsága nálam nem igazán ért célba, de a vallásos útmutatásokon átrágva magamat végre csak elérkeztem a novellákhoz is - azaz a könyv azon részéhez, amiért gyakorlatilag a kezembe vettem.
A novellái többnyire amolyan tanmese jellegűek, amik közül történetileg 1 fogott meg igazán:
A Varázsbolt című, mely egy nagyon megható, tanulságos történet egy kisgyerek szemszögéből elmesélve. Hogy miről szól? Talán a legegyszerűbben úgy foglalhatnám össze, hogy egy neveletlen gyerek neveléséről.
Meglátásom szerint a szerző írásmódja/megfogalmazása viszont még igencsak fejletlen, legalábbis erősen úgy éreztem olvasás közben, hogy a történetek alapjául szolgáló ötletei bár jók, de hiányzott az "elmesélésükből" az a plusz, az a "rafinéria", ami élvezhetővé tehette volna őket számomra. A történeteibe viszont vannak érdekes gondolatok csomagolva, azaz kifejezetten a tartalmát tekintve sokaknak érdemes lehet elolvasni.
De a célközönségét szerintem nem kifejezett a szórakoztatóirodalom berkeiben találhatná meg, hanem inkább a vallásos témájú kézikönyvek és a spirituális önfejlesztő kötetek olvasóinak színpadán.
Hát-hát-hát... a könyv alcíme szerint most, hogy kiolvastam, elkéne hogy legyek kalauzolva a boldogsághoz, viszont ezt illetően mégis vannak kétségeim - pedig Isten lássa lelkemet, igyekeztem nyitottan állni a kaller látás- és írásmódjához.
Viszont amondó vagyok, ha érdekel a keresztény vallásos téma, olvasd el, és oszd meg velünk a véleményedet róla! :)
Az olvasását illetőleg talán a könyvből vett idézetek jobban a segítségére lehetnek a hezitáló molyoknak, mint a véleményem:
"Ha rövidre fognám, azt is mondhatnám: kedves Olvasó, te élsz, de ha ezzel nem éred be, igazad lenne, hiszen nekem sem volt elég."
"Ha csak a véletlennek köszönhetnénk létünket, akkor az felhatalmazna minket arra, hogy bármit megtehessünk a másikkal, amit csak akarunk, függetlenül attól, hogy ezzel fájdalmat okozunk-e neki. Ez azt jelenti, ha Isten nem létezik, nem beszélhetünk az abszolút erkölcsről, ami független a földrajzi elhelyezkedéstől."
"A tudomány megmagyarázhatja az egyes dolgok működését, vagyis azt, hogyan jött létre a Föld, de a "mi célból, miért" kérdésre sosem fog tudni válaszolni."
"Az élet nem azért van, hogy szenvedjünk. Valójában egyáltalán nem kell szenvednünk. Ne panaszkodj, ha esik az eső, vagy fúj a szél! A rajtunk kívülálló dolgokon kár bosszankodni. Az élet apró dolgaiban láthatsz nehézségeket is, melyeket megoldva több és több leszel, ráadásul van, hogy a legnagyobb mélységek juttatnak a legmagasabbra."
"A lustaság olykor a céltalanság szüleménye és a depresszió előszobája."
"Ne félj a hibáktól, hiszen azok igazából nem is léteznek, csak sok próbálkozás van, ami közelebb visz a valódi énedhez."
"Isten nem biztos, hogy azt adja, amit szeretnénk, abban viszont biztosak lehetünk, Ő megadja mindazt, amire valóban szükségünk van."
"Ő mindig megadja mindazt, amire valóvan szüksége van az embernek. Talán nem úgy, ahogy mi gondoljuk, talán nem is akkor, amikor mi szeretnénk, de mindig megcselekszi."
"Emberi létünk értelme az, hogy legyőzzük saját magunkat, mert nincs ennél nehezebb feladat."
"Az ősi erőt el lehet rejteni egy darabig, de előbb-utóbb utat tör magának. Úgy bukkan elő, mint láva a vulkánból, megégetve és elpusztítva mindent és mindenkit."
"Jól tudom, a szegénység mocsarába születtél, mégis a jellemed királyi palásttal fedi a sanyarú életed sebeit."
"Milyen jó lenne az irodalmi alkotást mondatonként ízlelgetni, mintha csak bort kortyolgatnánk!"
"A TALÁN az a sokunk által megtűrt rejtekhely, ahová a gyengeségeinket rejtjük, nemcsak a világ, hanem magunk elől is."
Ééés ez némileg igaz is... viszont más novelláskötetektől eltérően az első 35 oldalával egy vallásos-önsegítő kézikönyvként nyitja a szerző a könyvet. Méghozzá a vallásos jelleget eléggé "hard" üzemmódba kapcsolva, úgyhogy aki nem kifejezetten tervezi a nagy átlagnál magasabb szinten gyakorolni a keresztény vallást, nagy valószínűséggel nem fog jól esni számára, hogy így, rögtön a kötet elején az arcába dörgölik. Aztán csak ezután jönnek a novellák, amik többsége úgyszint vallásos érintettségű, viszont már emészthetőbb módon...
Sajnos cseppet sem felhőtlen a boldogságom ezen olvasási élményemet illetőleg, mert összességébe véve olyan érzést keltett bennem a kötet, hogy a szerző az olvasóira erőltetné a vallását, és annak gyakorlását, már-már térítőt játszva - holott amúgy én is keresztény vagyok (azaz nem a vallásával volt bajom!), viszont mint mondtam, egy könnyed és kellemes novelláskötetre számítottam.
Nos, a kötet ilyen jellegű beállítottsága nálam nem igazán ért célba, de a vallásos útmutatásokon átrágva magamat végre csak elérkeztem a novellákhoz is - azaz a könyv azon részéhez, amiért gyakorlatilag a kezembe vettem.
A novellái többnyire amolyan tanmese jellegűek, amik közül történetileg 1 fogott meg igazán:
A Varázsbolt című, mely egy nagyon megható, tanulságos történet egy kisgyerek szemszögéből elmesélve. Hogy miről szól? Talán a legegyszerűbben úgy foglalhatnám össze, hogy egy neveletlen gyerek neveléséről.
Meglátásom szerint a szerző írásmódja/megfogalmazása viszont még igencsak fejletlen, legalábbis erősen úgy éreztem olvasás közben, hogy a történetek alapjául szolgáló ötletei bár jók, de hiányzott az "elmesélésükből" az a plusz, az a "rafinéria", ami élvezhetővé tehette volna őket számomra. A történeteibe viszont vannak érdekes gondolatok csomagolva, azaz kifejezetten a tartalmát tekintve sokaknak érdemes lehet elolvasni.
De a célközönségét szerintem nem kifejezett a szórakoztatóirodalom berkeiben találhatná meg, hanem inkább a vallásos témájú kézikönyvek és a spirituális önfejlesztő kötetek olvasóinak színpadán.
Hát-hát-hát... a könyv alcíme szerint most, hogy kiolvastam, elkéne hogy legyek kalauzolva a boldogsághoz, viszont ezt illetően mégis vannak kétségeim - pedig Isten lássa lelkemet, igyekeztem nyitottan állni a kaller látás- és írásmódjához.
Viszont amondó vagyok, ha érdekel a keresztény vallásos téma, olvasd el, és oszd meg velünk a véleményedet róla! :)
Az olvasását illetőleg talán a könyvből vett idézetek jobban a segítségére lehetnek a hezitáló molyoknak, mint a véleményem:
"Ha rövidre fognám, azt is mondhatnám: kedves Olvasó, te élsz, de ha ezzel nem éred be, igazad lenne, hiszen nekem sem volt elég."
"Ha csak a véletlennek köszönhetnénk létünket, akkor az felhatalmazna minket arra, hogy bármit megtehessünk a másikkal, amit csak akarunk, függetlenül attól, hogy ezzel fájdalmat okozunk-e neki. Ez azt jelenti, ha Isten nem létezik, nem beszélhetünk az abszolút erkölcsről, ami független a földrajzi elhelyezkedéstől."
"A tudomány megmagyarázhatja az egyes dolgok működését, vagyis azt, hogyan jött létre a Föld, de a "mi célból, miért" kérdésre sosem fog tudni válaszolni."
"Az élet nem azért van, hogy szenvedjünk. Valójában egyáltalán nem kell szenvednünk. Ne panaszkodj, ha esik az eső, vagy fúj a szél! A rajtunk kívülálló dolgokon kár bosszankodni. Az élet apró dolgaiban láthatsz nehézségeket is, melyeket megoldva több és több leszel, ráadásul van, hogy a legnagyobb mélységek juttatnak a legmagasabbra."
"A lustaság olykor a céltalanság szüleménye és a depresszió előszobája."
"Ne félj a hibáktól, hiszen azok igazából nem is léteznek, csak sok próbálkozás van, ami közelebb visz a valódi énedhez."
"Isten nem biztos, hogy azt adja, amit szeretnénk, abban viszont biztosak lehetünk, Ő megadja mindazt, amire valóban szükségünk van."
"Ő mindig megadja mindazt, amire valóvan szüksége van az embernek. Talán nem úgy, ahogy mi gondoljuk, talán nem is akkor, amikor mi szeretnénk, de mindig megcselekszi."
"Emberi létünk értelme az, hogy legyőzzük saját magunkat, mert nincs ennél nehezebb feladat."
"Az ősi erőt el lehet rejteni egy darabig, de előbb-utóbb utat tör magának. Úgy bukkan elő, mint láva a vulkánból, megégetve és elpusztítva mindent és mindenkit."
"Jól tudom, a szegénység mocsarába születtél, mégis a jellemed királyi palásttal fedi a sanyarú életed sebeit."
"Milyen jó lenne az irodalmi alkotást mondatonként ízlelgetni, mintha csak bort kortyolgatnánk!"
"A TALÁN az a sokunk által megtűrt rejtekhely, ahová a gyengeségeinket rejtjük, nemcsak a világ, hanem magunk elől is."
Ha beszereznéd:
