Simondán-Szabó Edit: Egy romantikus történet két kötete

- Debiéből, aki egy kisvárosi fiatal nő. Írói és/vagy szerkesztői pályáról álmodozik, de mivel nem akarja szeretett- és már idős nagyanyját magára hagyni, így csak nagyvártatva indul a nagyvárosba szerencsét próbálni.

- és Danéből, aki egy jól menő kiadó egyik főnöke (az ikertestvére pedig a másik...). 

Végülis a történet lényege, hogy mindamellett, hogy nagyszerűen helyt állnak a munkahelyükön, össze is boronálódnak - méghozzá elég hamar. 

Ám de, természetesen nincs jó történet némi konfliktus és dráma nélkül.

A konfliktust Dan hibbant exe okozza...

A legszomorúbb helyzetet pedig a drága mama egyre romló, s már nem visszafordítható állapota. 

A happy end viszont nem maradt el! Bár keser-édes hangulatút kaptunk, KAPTUNK, és az a "lényeg".

Az első kötet története a másodikban szinte minden átmenet nélkül folytatódik, úgyhogy ajánlott az elsőt nem kihagyni, mielőtt olvasná valaki! 

Ebben a kötetben viszont már kismillió dolog történik:

- itt osztja meg velünk az írónő, hogy Debit miként viselte meg a nagyi halála, és miként élte meg mindemellett a várandósságot és a kislánya születését, na meg persze Dan is mesél, hogy ő miként látta/élte meg ezeket.

- több karakterrel is megismerkedhetünk

- Dan exe "mellett" a képbe kerül Debi exe is.

- több dolgot is ünnepeltek (ballagás, babaváró buli, eljegyzés, esküvő...)

- kiderül pár dolog Debi anyjáról, és a valódi apjáról

- de volt egy emberrablásos szitu is...

- és írónőnk, ha úgy vesszük, megoszt velünk pár novella szerű írását is, méghozzá Debin keresztül, hiszen mindamellett, hogy megtalálja és olvassa az anyja naplóit, a szerkesztői munkája által az íróik írásaiba is belekóstolhatunk... 

Hogy hogyan fér bele ennyi minden egy ilyen iciri-piciri (és óriási betűmérettel írt...) könyvbe?

Úgy, hogy írónőnk egészen lényegretörően fogalmaz. Semmi sincs igazán részletezve, semmi sincs igazán kidolgozva. És... leginkább rövid tőmondatokban van az egész történet elmesélve. S bár én egyáltalán nem ehhez vagyok szokva, mégis tetszett! Voltak dolgok, amiket sajnálok, hogy nem voltak jobban "kibontva". (Pl a kutyák - Debinek és Dannek is volt kutyája - mindig épp csak említés szintjén voltak, Dan kutyájának pl még a nevét sem tudom, mert talán még megírva sem volt, pedig 1x-2x esett róla szó, mint pl hogy dokihoz vitte, de pl az sem derült ki, hogy pontosan miért + pl azt sem tudhattuk meg, hogy Debi szülei miként is haltak meg...) DE ennek ellenére is, összességében mégiscsak egy egész jó, érdekes és élvezhető sztorit kaptam. 

Edit tele van jó ötletekkel, viszont mint írót, ezen könyveinél még amolyan "csiszolatlan gyémánt"-nak éreztem. De nagyon örülök, hogy elindult az igazi gyémánttá válás útján! 

Ehhez pedig gratulálok, plusz kitartást és sok sikert kívánok a továbbiakhoz!