Suifa - Angyalnak születtem
2022.06.27
FANTASY
Melyik angyal imádónak ne jönne be egy ilyen borító?
Szóval maga a borító igazán megkapó, gyönyörű! ( Németh Balázs készítette, Vasilina Holodilina digitális művész képének felhasználásával.)
Viszont! Megtévesztő is... Hisz' attól eltekintve, hogy angyal van rajta, na meg egy baba... alig van összefüggésben a könyv történetével. A benne szereplő angyalok egészen máshogy néznek ki, pedig kerestem, hogy melyikőjük van a borítón. Aztán a baba... ilyen "babamentő" szerű jelenet NINCS a történetben. Pedig ezt is kerestem, várva-vártam. Személy szerint azt gondolom, ha már ilyen jellegű képet kapott borítóként a könyv, illett volna jobban a történetre hajaznia. Mert... talán épp csak a háttér az, amiben némi hasonlóságot vélek a történet egy részével, tájleírásával.
De könyvborítók terén (is) ahányan vagyunk, annyi féle módon gondolkodunk. Vannak, akik szerint ez így teljesen jó... Nálam viszont most az van, hogy imádom a borítóját, de kiolvasva némi csalódottság is vegyül ebbe az imádatba, épp a fentebb említettek miatt.
Szóval maga a borító igazán megkapó, gyönyörű! ( Németh Balázs készítette, Vasilina Holodilina digitális művész képének felhasználásával.)
Viszont! Megtévesztő is... Hisz' attól eltekintve, hogy angyal van rajta, na meg egy baba... alig van összefüggésben a könyv történetével. A benne szereplő angyalok egészen máshogy néznek ki, pedig kerestem, hogy melyikőjük van a borítón. Aztán a baba... ilyen "babamentő" szerű jelenet NINCS a történetben. Pedig ezt is kerestem, várva-vártam. Személy szerint azt gondolom, ha már ilyen jellegű képet kapott borítóként a könyv, illett volna jobban a történetre hajaznia. Mert... talán épp csak a háttér az, amiben némi hasonlóságot vélek a történet egy részével, tájleírásával.
De könyvborítók terén (is) ahányan vagyunk, annyi féle módon gondolkodunk. Vannak, akik szerint ez így teljesen jó... Nálam viszont most az van, hogy imádom a borítóját, de kiolvasva némi csalódottság is vegyül ebbe az imádatba, épp a fentebb említettek miatt.
De nézzük a tartalmát!
Számomra naaaaagyon-nagyon lassan indult be a sztori. Ugyanis írónőnk úgy gondolta, hogy fontos az ismertei átadása, ezért elképesztő részletességgel írja le az angyalokat, és a mennyországot.
Azt gondolom, hogy az angyalok hiararchiája, hogy ki-hol helyezkedik el, meg kinek mi a dolga, fontos is lehet... valamelyst a külsejük és a környezetük leírása, azaz a "látványfestés" is.
De! Itt az van, hogy a könyv kb fele arról szól, hogy minden angyal kinézetét brutál részletezi. Azaz 1 oldal úgy néz ki, hogy itt van Misi arkangyal, lila az alkarvédője, piros az alsónacija, kék a szeme, sárga a pulcsija, rózsaszín a szárnya.
Egy bekezdéssel lejjebb másik angyal, másik szerkó, másik színek....
Még egy bekezdéssel lejjebb detto...
És akárhány angyal tűnik fel a porondon, ez így megy, s mivel végigjáratja velünk a mennyországot, ami nem tudom hány szintes, hát kismillió angyalt láttat velünk, na. És elképesztően színes... már a 2. angyalnál elveszítettem a fonalat. Oké, akkor ott, momentán, igyekeztem elképzelni a leírtakat. De annyira sok volt belőlük, az infókból, és annyira töményen, hogy szinte semmi nem ragadt meg.
Szóval, az én meglátásom szerint: nem. Ez tudtommal egy REGÉNY. Nem ismeretterjesztő az angyalfan ezotériásoknak... és csakis emiatt nem mondanám jónak a könyv ezen részét. ROSSZNAK SEM(!), mert kellenek a leíró részek, és értem, hogy hogyha valaki sok kutatómunkát végez, meg is akarja mutatni a regényében... de nem hiszem, hogy ez a legideálisabb módja ennek.
Igen, kellenek a leíró részek... de szerintem nem amolyan "ismeretterjesztő", tömény formában, amilyenre ebben a könyvben sikerültek. SZÁMOMRA legalábbis ez sajnos így esett... pedig amúgy érdekelnek az angyalok, és a sztori világa! Úgyhogy nem azért érzem így, mert ne érdekelnének...!
De hál' Isten, a könyv kb felénél beindul a sztori! Úgyhogy történetileg is van miről beszélni...
3 újonc angyalt követhetünk nyomon, méghozzá a születésüktől kezdve az első komolyabb, gonosz elleni csatájukig.
E hármas a "hagyományos" angyalléttől eltérően igencsak összekovácsolódott, egymást kiegészítve és erősítve:
- Amolen, akit Isten mérhetetlen tudással és bölcsességgel ruházott fel, és egy nagyon kíváncsi, mégtöbb tudásra éhes angyal,
- Kerun, a mennyei seregek egyik legígéretesebb démonvadásza, aki erőtől duzzadó, igazi harcos,
- és Suifa, aki azért született őrangyalnak, hogy védelmet nyújtson, és a segítségére legyen annak, aki hozzá fordul. Ő egy érzelgősebb, óvatos, aranyosan vicces, és igazán barátságos angyal.
3 teljesen különböző beállítottságú és habitusú karakter, akik ha a saját területükre összpontosítva, "átlagos" angyalokként viselkedtek s cselekedtek volna, kb soha nem váltak volna barátokká, társakká. De Istennek más terve volt velük. Már a születésüktől fogva úgy alakult, hogy egymásra találtak, és gondoskodtak is róla, hogy ha fizikálisan távol is vannak egymástól (mivel a munkájuk más területekre szólította őket), akkor is kapcsolatban maradhassanak.
(SPOILER VESZÉLY!)
Így alakult, hogy belekeveredtek egy a Földön munkálkodó démon banda tervébe. Angyalaink rájöttek, hogy Jaldabaoth, a Földön tartózkodó démonok vezére, aki amolyan elfajzott félisten, azt tervezi, hogy hatalomra tör, méghozzá a mennyországban. E tervének részleteire a mi kis triónk együtt jött rá, s a maguk módján próbálták is megakadályozni, nem kevés galibával, és nem kicsit veszélybe sodorva nem csak magukat és egymást, hanem a mennyben és a Földön levő lelkek sorsát egyaránt.
Az egész történetet átjárja a bajtársiasság, a hűség, az elhivatottság, a szeretet, és egyfajta bájos humor.
Suifa írói stílusát leginkább a "léleksimogató" szóval tudnám jellemezni.
Úgy vélem, hogy egy komoly sztori kezdete ez a könyv, kellemes ibolya illatba és szivárványszínekbe burkolva, itt-ott angyali nevetéssel, és a tisztító tűz erejével.
De érezhető, hogy még igen az elején tartunk egy vélhetőleg "nagy sztori"-nak, aminek első kötetében egyenlőre csak ismerkedhetünk Suifa világával és karaktereivel...
Szóval, lehet, hogy még kezdetleges maga a történet, és lehet, hogy számomra a könyv első fele "angyal tanoda"-ként funkcionált, mégis azt mondhatom, hogy nagyon-nagyon megszerettem Suifa könyvét, és az ő egyéni stílusát. Azt pedig külön megemlíteném, hogy úgy gondolom, hogy ez egy egészen igényesen szerkesztett-összerakott mű lett, amit sajnos manapság nem sok könyvre mondhatnánk. (Szerkesztő, korrektor: Mosolygó-Marján Erzsébet)
Ha jól tudom, 3 (vagy több) részes sorozat lesz belőle, és vagyok olyan szerencsés, hogy a 2. részt is már a magaménak tudhatom!
Nagyon szépen köszönöm Suifa a bizalmadat és eme könyvcsodákat!
Már az első rész emlékezetes élményt nyújtott, úgyhogy nemsoká a 2. -ra is biztosan sort fogok keríteni!
Számomra naaaaagyon-nagyon lassan indult be a sztori. Ugyanis írónőnk úgy gondolta, hogy fontos az ismertei átadása, ezért elképesztő részletességgel írja le az angyalokat, és a mennyországot.
Azt gondolom, hogy az angyalok hiararchiája, hogy ki-hol helyezkedik el, meg kinek mi a dolga, fontos is lehet... valamelyst a külsejük és a környezetük leírása, azaz a "látványfestés" is.
De! Itt az van, hogy a könyv kb fele arról szól, hogy minden angyal kinézetét brutál részletezi. Azaz 1 oldal úgy néz ki, hogy itt van Misi arkangyal, lila az alkarvédője, piros az alsónacija, kék a szeme, sárga a pulcsija, rózsaszín a szárnya.
Egy bekezdéssel lejjebb másik angyal, másik szerkó, másik színek....
Még egy bekezdéssel lejjebb detto...
És akárhány angyal tűnik fel a porondon, ez így megy, s mivel végigjáratja velünk a mennyországot, ami nem tudom hány szintes, hát kismillió angyalt láttat velünk, na. És elképesztően színes... már a 2. angyalnál elveszítettem a fonalat. Oké, akkor ott, momentán, igyekeztem elképzelni a leírtakat. De annyira sok volt belőlük, az infókból, és annyira töményen, hogy szinte semmi nem ragadt meg.
Szóval, az én meglátásom szerint: nem. Ez tudtommal egy REGÉNY. Nem ismeretterjesztő az angyalfan ezotériásoknak... és csakis emiatt nem mondanám jónak a könyv ezen részét. ROSSZNAK SEM(!), mert kellenek a leíró részek, és értem, hogy hogyha valaki sok kutatómunkát végez, meg is akarja mutatni a regényében... de nem hiszem, hogy ez a legideálisabb módja ennek.
Igen, kellenek a leíró részek... de szerintem nem amolyan "ismeretterjesztő", tömény formában, amilyenre ebben a könyvben sikerültek. SZÁMOMRA legalábbis ez sajnos így esett... pedig amúgy érdekelnek az angyalok, és a sztori világa! Úgyhogy nem azért érzem így, mert ne érdekelnének...!
De hál' Isten, a könyv kb felénél beindul a sztori! Úgyhogy történetileg is van miről beszélni...
3 újonc angyalt követhetünk nyomon, méghozzá a születésüktől kezdve az első komolyabb, gonosz elleni csatájukig.
E hármas a "hagyományos" angyalléttől eltérően igencsak összekovácsolódott, egymást kiegészítve és erősítve:
- Amolen, akit Isten mérhetetlen tudással és bölcsességgel ruházott fel, és egy nagyon kíváncsi, mégtöbb tudásra éhes angyal,
- Kerun, a mennyei seregek egyik legígéretesebb démonvadásza, aki erőtől duzzadó, igazi harcos,
- és Suifa, aki azért született őrangyalnak, hogy védelmet nyújtson, és a segítségére legyen annak, aki hozzá fordul. Ő egy érzelgősebb, óvatos, aranyosan vicces, és igazán barátságos angyal.
3 teljesen különböző beállítottságú és habitusú karakter, akik ha a saját területükre összpontosítva, "átlagos" angyalokként viselkedtek s cselekedtek volna, kb soha nem váltak volna barátokká, társakká. De Istennek más terve volt velük. Már a születésüktől fogva úgy alakult, hogy egymásra találtak, és gondoskodtak is róla, hogy ha fizikálisan távol is vannak egymástól (mivel a munkájuk más területekre szólította őket), akkor is kapcsolatban maradhassanak.
(SPOILER VESZÉLY!)
Így alakult, hogy belekeveredtek egy a Földön munkálkodó démon banda tervébe. Angyalaink rájöttek, hogy Jaldabaoth, a Földön tartózkodó démonok vezére, aki amolyan elfajzott félisten, azt tervezi, hogy hatalomra tör, méghozzá a mennyországban. E tervének részleteire a mi kis triónk együtt jött rá, s a maguk módján próbálták is megakadályozni, nem kevés galibával, és nem kicsit veszélybe sodorva nem csak magukat és egymást, hanem a mennyben és a Földön levő lelkek sorsát egyaránt.
Az egész történetet átjárja a bajtársiasság, a hűség, az elhivatottság, a szeretet, és egyfajta bájos humor.
Suifa írói stílusát leginkább a "léleksimogató" szóval tudnám jellemezni.
Úgy vélem, hogy egy komoly sztori kezdete ez a könyv, kellemes ibolya illatba és szivárványszínekbe burkolva, itt-ott angyali nevetéssel, és a tisztító tűz erejével.
De érezhető, hogy még igen az elején tartunk egy vélhetőleg "nagy sztori"-nak, aminek első kötetében egyenlőre csak ismerkedhetünk Suifa világával és karaktereivel...
Szóval, lehet, hogy még kezdetleges maga a történet, és lehet, hogy számomra a könyv első fele "angyal tanoda"-ként funkcionált, mégis azt mondhatom, hogy nagyon-nagyon megszerettem Suifa könyvét, és az ő egyéni stílusát. Azt pedig külön megemlíteném, hogy úgy gondolom, hogy ez egy egészen igényesen szerkesztett-összerakott mű lett, amit sajnos manapság nem sok könyvre mondhatnánk. (Szerkesztő, korrektor: Mosolygó-Marján Erzsébet)
Ha jól tudom, 3 (vagy több) részes sorozat lesz belőle, és vagyok olyan szerencsés, hogy a 2. részt is már a magaménak tudhatom!
Nagyon szépen köszönöm Suifa a bizalmadat és eme könyvcsodákat!
Már az első rész emlékezetes élményt nyújtott, úgyhogy nemsoká a 2. -ra is biztosan sort fogok keríteni!
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. márciusban íródott.)