Suifa - Az őrangyalok apokalipszise
2022.06.28
FANTASY
Suifa előző kötetéből kiindulva a borító képének ezúttal nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. És hát... jól is tettem. Ahogy az 1. résznél, úgy bár itt is csodaszép a borító, de azon kívül, hogy egy angyalt ábrázol, semmi összefüggést nem látok rajta a történettel. A képen szereplő angyal egyik történetbeli angyalra sem hasonlít (egy kicsit sem) és a kép jelenete sincs jelen benne sehol. Hát-hát... hiába imádom ezt a borítót is, mivel azt vallom, hogy az a jó, ha a borító a beltartalmat tükrözi, ezt így megtévesztőnek tartom, és emiatt nem teljesen felhőtlen az "imádatom".
Történetileg viszont valamivel gördülékenyebb, mint az előző rész, és ebben több időt töltünk a Földön, mint a mennyben, méghozzá épp az utóbbi évek környezetében (koronavírus, pandémia, karantén, stb), megspékelve jókora természeti katasztrófákkal. Talán az volt számomra az egyetlen piciri negatívum, hogy írónőnk ezeket csak úgy "közölte" mintegy tényszerűen, és nem használta ki, nem épített igazán jeleneteket rájuk, azaz komolyabban nem mutatta meg, nem éreztette őket. Volt 1 kisebb jelenet a kijárási tilalom kapcsán, +1 "kórházi látogatás" is (bár ott sem igazán volt részletezve maga a vírus által kialakult helyzet, mert az őrangyalok léte/nemléte volt csak előtérbe helyezve), de pl a természeti katasztrófákról teljesen "lemaradtam". Pedig ezek a témák szerintem jó felületet biztosíthattak volna néhány plusz jelenethez. Azt tanácsolnám minden írónak, hogy ha a történetében adottak ilyen krízishelyzetek, akkor vigyen bele minket, olvasókat. Ne csak "halljunk róla", hogy mi zajlik, hanem tegyetek róla, hogy "éljük is át"!
Érdekes amúgy, hogy helyileg nem igazán tudnám behatárolni a sztorit, már persze a sivatagi résztől eltekintve (na jó, pontosan azt sem, mert sivatag több is van). De hogy Suifa pl melyik országban őrangyalkodik, csak sejtésem lehet, hogy valahol Amerikában. Az ember karakterek neveiből leginkább erre merek következtetni.
Mindenesetre nagyon tetszett, ahogyan a szerző az utóbbi éveink történéseit belefűzte és összefüggésbe hozta az angyalok világával, eseményeivel, azaz hát... a gonosz elleni háborújukkal.
A fülszöveg épp eleget elárul a sztoriról, ezért jobbnak látom nem igazán részletezni.
Azt viszont elmondom, hogy írónőnk maradt az előző kötetben megismert stílusánál. Az egész könyvnek olyan "angyal illata" van, kedves, bájos humorú, és még a borzalmakat leíró részek ellenére is úgy éreztem magamat, mintha az Atya szeretetében fűrdőznék, vagy mintha egy bárányfelhőn lebegnék... nehéz ezt igazán leírni-megfogalmazni, de talán a leginkább a "kellemes" szó a legkifejezőbb rá számomra, ahogyan ő ír. Ennél a kötetnél kifejezetten azt éreztem, hogy pihentető volt olvasni. Persze, vannak benne izgi, és elgondolkodtató, de még humoros jelenetek is! De valahogy... egészen másfajta feltöltődést nyújtott a számomra, mint más könyvek.
Karakterekben továbbra is nagyon szerettem az angyal triót: Suifát, Kerunt, és Amolent.
De ami igazán nagy löketet adott ennek a könyvnek, szerintem Daniel karaktere volt, aki egy nagyon jóindulatú, gazdag, habókos parfümkészítő, "illatművész". Nagyon megszerettem, s mint végül kiderült, nem is véletlen...
(SPOILER VESZÉLY!) Jelenetek közül kifejezetten tetszett,
- ahogy Tulku Rinpocse (a történet buddhista szerzeteseinek vezetője) kapcsolatot létesített az égiekkel, figyelmeztetve őket a veszélyre, és ahogy segítséget kért tőlük.
- Aztán ahogy elragadták Suifát a védencétől.
- ...és ahogy utána magához tért.
- Az Atya és Jézus közti beszélgetés.
- És persze a nagy összecsapás a Földön.
De a legjobban továbbra is az tetszett, ahogy a könyv lapjairól átérezhető volt, hogy mennyire szeretik egymást Suifa, Kerun, és Amolen. Szívmelengető érezni a barátságukat - mert úgy van megírva, hogy nem lehet nem érezni. És talán a leginkább ez teszi szerethetővé ezt a könyvet.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam! Remélem lesz lehetőségem a folytatást is, hisz' e történet karaktereit már barátaimnak tekintem, a szívemhez nőttek!
Köszönöm Suifa, és további sok sikert kívánok!
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. június 16-án íródott.)
Érdekes amúgy, hogy helyileg nem igazán tudnám behatárolni a sztorit, már persze a sivatagi résztől eltekintve (na jó, pontosan azt sem, mert sivatag több is van). De hogy Suifa pl melyik országban őrangyalkodik, csak sejtésem lehet, hogy valahol Amerikában. Az ember karakterek neveiből leginkább erre merek következtetni.
Mindenesetre nagyon tetszett, ahogyan a szerző az utóbbi éveink történéseit belefűzte és összefüggésbe hozta az angyalok világával, eseményeivel, azaz hát... a gonosz elleni háborújukkal.
A fülszöveg épp eleget elárul a sztoriról, ezért jobbnak látom nem igazán részletezni.
Azt viszont elmondom, hogy írónőnk maradt az előző kötetben megismert stílusánál. Az egész könyvnek olyan "angyal illata" van, kedves, bájos humorú, és még a borzalmakat leíró részek ellenére is úgy éreztem magamat, mintha az Atya szeretetében fűrdőznék, vagy mintha egy bárányfelhőn lebegnék... nehéz ezt igazán leírni-megfogalmazni, de talán a leginkább a "kellemes" szó a legkifejezőbb rá számomra, ahogyan ő ír. Ennél a kötetnél kifejezetten azt éreztem, hogy pihentető volt olvasni. Persze, vannak benne izgi, és elgondolkodtató, de még humoros jelenetek is! De valahogy... egészen másfajta feltöltődést nyújtott a számomra, mint más könyvek.
Karakterekben továbbra is nagyon szerettem az angyal triót: Suifát, Kerunt, és Amolent.
De ami igazán nagy löketet adott ennek a könyvnek, szerintem Daniel karaktere volt, aki egy nagyon jóindulatú, gazdag, habókos parfümkészítő, "illatművész". Nagyon megszerettem, s mint végül kiderült, nem is véletlen...
(SPOILER VESZÉLY!) Jelenetek közül kifejezetten tetszett,
- ahogy Tulku Rinpocse (a történet buddhista szerzeteseinek vezetője) kapcsolatot létesített az égiekkel, figyelmeztetve őket a veszélyre, és ahogy segítséget kért tőlük.
- Aztán ahogy elragadták Suifát a védencétől.
- ...és ahogy utána magához tért.
- Az Atya és Jézus közti beszélgetés.
- És persze a nagy összecsapás a Földön.
De a legjobban továbbra is az tetszett, ahogy a könyv lapjairól átérezhető volt, hogy mennyire szeretik egymást Suifa, Kerun, és Amolen. Szívmelengető érezni a barátságukat - mert úgy van megírva, hogy nem lehet nem érezni. És talán a leginkább ez teszi szerethetővé ezt a könyvet.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam! Remélem lesz lehetőségem a folytatást is, hisz' e történet karaktereit már barátaimnak tekintem, a szívemhez nőttek!
Köszönöm Suifa, és további sok sikert kívánok!
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. június 16-án íródott.)