Tolnai Viktor: Rémálomgyár
WEIRD FICTION NOVELLÁSKÖTET
A szerző előző két kötetének borítóját is imádtam, és Gondos Lea ismét nagyszerű munkát végzett. A borítói nagyon jól tükrözik Tolnai Viktor írói stílusát, amit a filmes világban "noir"-nak nevezhetnénk - azaz amolyan baljós, borongós, sötét hangulat jellemzi leginkább.
Már Az Örökmozgó és A Kraken visszatér c. regényeinél is amondó voltam, hogy akiket megtudnak fogni a borítói, valszeg épp ők lehetnek azok, akiknek a könyvei beltartalma is tetszhet.
Szóval ha nem fog meg valakit a borító, valószínűleg távol állnak tőle a borongós hangulatú könyvek, így jobb is, ha mást keres, mert sanszos, hogy nem tartozik Viktor célközönségébe.
Nekem nagyon tetszenek ezek a borítók, viszont e könyvek olvasása nálam nagyon hangulatfüggő, mert igen nagy hatással tudnak lenni rám. Ha több weird fiction, horror, vagy thriller zsánerű kötetet kell olvasnom, igyekszem nagyon szétosztani-elvegyíteni az olvasólistámon más egyéb zsánerű könyveimmel (ha tudom), nem pedig egyszerre/egymás után olvasni őket.
Azt hiszem, hogy így, ezt a kötetet is sikerült épp jókor beütemeznem, mert jól esett olvasni és tetszett.
A novellákról egy kis tömör összefoglaló:
- Vannak itt sci-fi jellegű történetek, amik az űrutazással és/vagy az idegen lényekkel kapcsolatosak.
- Van vámpíros témájú, de nem a megszokott felvezetésben.
- Több misztikus/démonos jellegű is helyet kapott, viszont ezek is egy egészen új megvilágításban lettek megírva.
- Nem egy novella az emberi kimerültség, túlhajszoltság témájára épül, ami hallucinációkban is megnyilvánul.
- És van, ami a függőségekre, vagy egyéb pszichés betegségekre, depresszióra világít rá.
- De helyet kapott egy fura hitvallásról szóló sztori is, ami remélem, hogy totál a szerző kreálmánya, mert nem esne jól a tudat, ha ilyen valóban lenne...
Az egyik kedvencem a Tau Hatás c. novella lett, ami számomra egy nagyon picit hajazott a Morbius c. filmre. Totál más a sztori, viszont voltak közös pontjai, de nekem tetszett, ahogy megvolt írva.
Viszont ez a kötet rám akkora benyomást nem tett, mint a szerző steampunk regényei. Talán volt némi fejlődés, kicsit kifinomultabbnak éreztem a stílusát, mint az előző köteteinél, de ennek ellenére, mint olvasási élmény, azokhoz képest nálam alul maradt.
És bár számomra sokkal emlékezetesebbre sikerült, és pozitívabb élményt nyújtott a korábbi köteteivel, ez nem azt jelenti, hogy ez rosszabb lenne náluk, csupán más. Aki pedig a weird novellákat jobban preferálja a steampunk-sci-fi-horror regényeknél, valószínűleg épp fordítva lesz ezzel, és nála ez a kötet lesz a befutó.
Mindent összevetve csak gratulálni tudok a szerzőnek, és sok olvasót, további sok sikert kívánok neki! És remélem, hogy még lesz módom olvasni tőle.
Két idézet a könyvből:
"A kandeláberek mesterséges fényei egymás után húnytak ki, s hagyták magára a napkorongot."
"Az ember csak só és salak. Se több, se kevesebb. Tudatában van saját korlátaival, mégis mohón igyekszik palástolni és ignorálni önnön semmirekellőségét. Egy gépezet apró, de fontos részének, vagy egy szeszélyes bábmester kiszolgáltatott játékszerének képzeli magát, pedig a lét sokkal inkább jelentéktelen véletlen, mintsem valamiféle fondorlatos terv megvalósulása."