Tormási Vyktória: Rólunk szólt
2022.06.20
ROMANTIKUS
Büszkén tudhatom magamat e gyönyörű történet első olvasói között, mivel Vyki felkért e könyvéhez előolvasónak, és mivel már meg is rendeltem, büszke tulajdonosa is leszek, hisz' a könyvtáram egyik ékességeként fogok rá tekinteni.
...és ezzel azt hiszem, a borítóról már el is mondtam, mennyire gyönyörűnek tartom.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy hajdani ismerettségünk (középsuli) végett nehogy bárki is azt gondolja, hogy elfogult voltam/vagyok/leszek Vyki könyveivel a véleményírásaim során! Mert hogy... emiatt valójában méginkább kritikusan állok hozzá (az a típus vagyok, akinek bőven vannak fenntartásai a barátok kapcsán). Úgyhogy elhihetitek, teljesen őszinte írásom lesz - ez is!
Viszont a dolgom annyival van nehezítve, hogy ez a könyve még nem jelent meg, így most még nem a végleges állapotában olvashattam, szóval nem térek ki az összes észrevételemre, hisz' Vyki kérésének eleget téve voltak dolgok, amikre felhívtam a figyelmét, és kíváncsian várom, fog-e változtatni rajtuk, s ha igen, miként... Ezeket meghagyom a mi titkunknak.
Viszont! Ha valaki olvasta írónőnk előző kötetét... kíváncsian várom, hogy mit fog szólni a mostanihoz!
Ugyanis én fejlődést tapasztaltam, szerintem ez a történet sokkal kiforrodtabb, összeszedettebb, kerekebb! Bár a "Szerethetetlen" is többek számára egy elképesztő sztori, nekem a "Rólunk szólt" mégjobban tetszett, számomra is meglepő módon nagyon-nagyon jól esett olvasni!
A szerző stílusilag hű maradt önmagához, azaz a könyvben:
Bár Anna szemén keresztül láthatjuk a történetet, a többi karakter kidolgozottságáról is kapunk bőven elég "infót" ahhoz, hogy ugyanannyira ismerhessük őket, ahogy Anna maga. Nekem sikerült éreznem mindent, amit- ahogy ő érzett velük kapcsolatban. És az összkép minden szereplő kapcsán pozitív, nagyon szerethetőek és szimpatikusak! Mindegyik komplex, a maguk ügyes-bajos hibáikkal és erényeikkel, így mindegyik érdekes és valósághű.
Ami még nagyon megdöbbentő volt a számomra: annak ellenére, hogy ez nem valami hosszú történet, egy csomó minden történik benne, ráadásul úgy, hogy telis-tele van "elmélkedéssel", és ennek ellenére egyáltalán nem unalmas!
Karaktereink a sztori folyamán mind-mind jókora fejlődésen mennek keresztül, és eddigi életük több szempontból hatalmas fordulatot vesz.
A romantika része nincs túlcukrozva, ahogy a "kínlódós" gondolatok sincsenek túlnyújtva, nincsen az a mély depresszió és szenvedés (na jó, van, de csak 1x, és pont csak a kellő mértékben - oda az tényleg kellett, és úgy, ahogy meglett írva!), ahogy egetrengető, tündérmesebeli boldogság sem. Ez most nem a végletek könyve, ez egy abszolút realisztikus, könnyedén "napjainkban is előfordulható" történet, de valahogy mégis azt mondhatom, hogy egészen egyedi!
Az én világomat ezáltal Vyki igencsak megrengette, ugyanis egyáltalán nem számítottam rá, hogy egy romantikus könyvtől kapom meg a nagy "Ó"-t. (Nem ő-t... ó-t.) Mert bár nagyon szerettem az eddigi könyveimet is, ezt a történetet most kifejezetten jól esett olvasni!
Vyki, nagyon köszönöm, és örülök, hogy töretlenül büszke lehetek rád!
- rengeteg a mélyen szántó gondolat, -elmélkedés
- gyönyörű az érzelmek megfogalmazása
- van romantika, humor, dráma, tragédia, keser-édes boldogság,
- na meg persze tanulság is.
Bár Anna szemén keresztül láthatjuk a történetet, a többi karakter kidolgozottságáról is kapunk bőven elég "infót" ahhoz, hogy ugyanannyira ismerhessük őket, ahogy Anna maga. Nekem sikerült éreznem mindent, amit- ahogy ő érzett velük kapcsolatban. És az összkép minden szereplő kapcsán pozitív, nagyon szerethetőek és szimpatikusak! Mindegyik komplex, a maguk ügyes-bajos hibáikkal és erényeikkel, így mindegyik érdekes és valósághű.
Ami még nagyon megdöbbentő volt a számomra: annak ellenére, hogy ez nem valami hosszú történet, egy csomó minden történik benne, ráadásul úgy, hogy telis-tele van "elmélkedéssel", és ennek ellenére egyáltalán nem unalmas!
Karaktereink a sztori folyamán mind-mind jókora fejlődésen mennek keresztül, és eddigi életük több szempontból hatalmas fordulatot vesz.
A romantika része nincs túlcukrozva, ahogy a "kínlódós" gondolatok sincsenek túlnyújtva, nincsen az a mély depresszió és szenvedés (na jó, van, de csak 1x, és pont csak a kellő mértékben - oda az tényleg kellett, és úgy, ahogy meglett írva!), ahogy egetrengető, tündérmesebeli boldogság sem. Ez most nem a végletek könyve, ez egy abszolút realisztikus, könnyedén "napjainkban is előfordulható" történet, de valahogy mégis azt mondhatom, hogy egészen egyedi!
Az én világomat ezáltal Vyki igencsak megrengette, ugyanis egyáltalán nem számítottam rá, hogy egy romantikus könyvtől kapom meg a nagy "Ó"-t. (Nem ő-t... ó-t.) Mert bár nagyon szerettem az eddigi könyveimet is, ezt a történetet most kifejezetten jól esett olvasni!
Vyki, nagyon köszönöm, és örülök, hogy töretlenül büszke lehetek rád!
Fotó: Pásztor Digi Gábor
Smink: Sóvári Dóra
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2021. márciusban íródott.)