Zsíros-Takács Mária: Préda
2022.06.28
ROMANTIKUS / KALAND / THRILLER
Bár ez egy kisebb regény (178 oldal), rengeteg minden van benne:
Romantika, erotika, kaland, és SZERINTEM pont a főbb vonalat maga a THRILLERsége adja.
Romantika, erotika, kaland, és SZERINTEM pont a főbb vonalat maga a THRILLERsége adja.
Főszereplőnk már a kezdetektől gyanítja, érzi, hogy valami nem kóser a megvalósulni látszó álmaival. Furcsa is lenne, ha nem érezné, mert szinte minden egyes jel erre utal. Mégis, mint egy tizenéves naív fruska, önként veti magát az oroszlán barlangjába. És ezzel tisztában is van! Azzal is, hogy nem kéne! Ennek ellenére nem tud parancsolni a hormonjainak, és emiatt persze iszonyat durva dolgok történnek vele.
Mária írói stílusa egyszerű, könnyed, gördülékeny. Csak úgy szaladunk át a történéseken, egyik pillanatban még egy ékszerüzletben vagyunk, a másikban egy étterembe. Aztán a főszereplő lakásán, aztán elköltözik, aztán megint, és megint, és megint, - szerencsétlen nem találja a helyét... Mind a jelenetek, mind a párbeszédek, mind a leíró részeket kapkodónak érzem. Eddigi tapasztalataim szerint ez megesik azokkal az írókkal, akiknek terjedelemkorlátot állítanak fel, vagy van egy jó ötletük, aminek köszönhetően valahogy túl izgatottá válnak, és képtelenek lassítani, átgondolni, részletezni, jobban kifejteni dolgokat...
És neeeem, itt nem a hosszú leíró részeket hiányolom, hisz' témájában nem igazán igényli, hogy sokkal jobban részletezve legyen pl a "látványvilág". Viszont mondjuk, ha már a könyv nagyrészét a párbeszédek uralják, jól esett volna, ha mélyebb, okosabb beszélgetések is megesnek, mert alkalmuk az lett volna rá bőven a karaktereknek, de csak felszínes monológokat kaptam.
Pedig aztán, témájában... lett volna mit kibontani.
Ismerkedés, romantika.
Keserű múlt, mély érzelmek, félelem, védtelenség.
Kételyek, megtévesztés, csalódás, bántalmazás, erőszak.
Szabadulás. Bosszú (?).
De talán a legfőképp az, hogy manapság SENKIBEN nem bízhatunk.
...de ezeket mind-mind éppen hogy csak érintjük a történet során.
Vannak szép, de nagyon durva, megrázó jelenetek is. Amik jól megvannak írva! De a jelenetek után hiányoltam azokat a részeket, amikor ezeket a karakternek mintegy "fel kellett volna dolgoznia".
Mindenesetre ha egy nővel olyan dolgok történnek, mint a Préda főbb karakterével, kötve hiszem, hogy ki tudná sírni magából egy-két nap vagy hét alatt, mert ezek ahhoz túl komoly és durva dolgok. Amikbe lehet, hogy jobb bele nem gondolni... de úgy vélem, ha valaki ilyenekről ír, a hiteles ábrázolásmód velejárója, hogy igenis bele kell gondolni, azaz "bele kell gondoltatni" az olvasókat is!
Mindenesetre, ez egy gyorsan olvasható, csavaros történetű könyv, egy érdekes sztorival, egy fontos mondanivalóval, témával.
Olvasva a véleményemet úgy festhet, hogy nagyon elégedetlen vagyok. Pedig igazából... ezt nem mondanám, mert tetszett! Csak... valakinek pont így az ideálisak a könyvek, ilyen rohamtempóban, s nem túl mélyenszántóan megírva. Van, amelyiknél nekem is jól esik ez a szisztéma. Viszont itt most többet igényeltem volna...
De akik szeretik a könnyed és gyors történetvezetést, az akciót, a borzongást (erotikus és félelmetes vonatkozásban egyaránt - de nem együtt!), azoknak nagyon-nagyon jó szívvel ajánlom! Mert amúgy ha ilyen módon igényli valaki a történetet, akkor számára a Préda egy tökéletes választás!
Ilyen tekintetből, az általam vélt hibák NEM feltétlenül számítanak hibának! Csak számomra ezt a benyomást keltették...
Úgyhogy további sok sikert kívánok az írónőnek, és reménykedek, hogy még olvashatok majd tőle egy kevésbé "átszaladok a történeten" könyvet is!
Mária írói stílusa egyszerű, könnyed, gördülékeny. Csak úgy szaladunk át a történéseken, egyik pillanatban még egy ékszerüzletben vagyunk, a másikban egy étterembe. Aztán a főszereplő lakásán, aztán elköltözik, aztán megint, és megint, és megint, - szerencsétlen nem találja a helyét... Mind a jelenetek, mind a párbeszédek, mind a leíró részeket kapkodónak érzem. Eddigi tapasztalataim szerint ez megesik azokkal az írókkal, akiknek terjedelemkorlátot állítanak fel, vagy van egy jó ötletük, aminek köszönhetően valahogy túl izgatottá válnak, és képtelenek lassítani, átgondolni, részletezni, jobban kifejteni dolgokat...
És neeeem, itt nem a hosszú leíró részeket hiányolom, hisz' témájában nem igazán igényli, hogy sokkal jobban részletezve legyen pl a "látványvilág". Viszont mondjuk, ha már a könyv nagyrészét a párbeszédek uralják, jól esett volna, ha mélyebb, okosabb beszélgetések is megesnek, mert alkalmuk az lett volna rá bőven a karaktereknek, de csak felszínes monológokat kaptam.
Pedig aztán, témájában... lett volna mit kibontani.
Ismerkedés, romantika.
Keserű múlt, mély érzelmek, félelem, védtelenség.
Kételyek, megtévesztés, csalódás, bántalmazás, erőszak.
Szabadulás. Bosszú (?).
De talán a legfőképp az, hogy manapság SENKIBEN nem bízhatunk.
...de ezeket mind-mind éppen hogy csak érintjük a történet során.
Vannak szép, de nagyon durva, megrázó jelenetek is. Amik jól megvannak írva! De a jelenetek után hiányoltam azokat a részeket, amikor ezeket a karakternek mintegy "fel kellett volna dolgoznia".
Mindenesetre ha egy nővel olyan dolgok történnek, mint a Préda főbb karakterével, kötve hiszem, hogy ki tudná sírni magából egy-két nap vagy hét alatt, mert ezek ahhoz túl komoly és durva dolgok. Amikbe lehet, hogy jobb bele nem gondolni... de úgy vélem, ha valaki ilyenekről ír, a hiteles ábrázolásmód velejárója, hogy igenis bele kell gondolni, azaz "bele kell gondoltatni" az olvasókat is!
Mindenesetre, ez egy gyorsan olvasható, csavaros történetű könyv, egy érdekes sztorival, egy fontos mondanivalóval, témával.
Olvasva a véleményemet úgy festhet, hogy nagyon elégedetlen vagyok. Pedig igazából... ezt nem mondanám, mert tetszett! Csak... valakinek pont így az ideálisak a könyvek, ilyen rohamtempóban, s nem túl mélyenszántóan megírva. Van, amelyiknél nekem is jól esik ez a szisztéma. Viszont itt most többet igényeltem volna...
De akik szeretik a könnyed és gyors történetvezetést, az akciót, a borzongást (erotikus és félelmetes vonatkozásban egyaránt - de nem együtt!), azoknak nagyon-nagyon jó szívvel ajánlom! Mert amúgy ha ilyen módon igényli valaki a történetet, akkor számára a Préda egy tökéletes választás!
Ilyen tekintetből, az általam vélt hibák NEM feltétlenül számítanak hibának! Csak számomra ezt a benyomást keltették...
Úgyhogy további sok sikert kívánok az írónőnek, és reménykedek, hogy még olvashatok majd tőle egy kevésbé "átszaladok a történeten" könyvet is!
(Az eredeti bejegyzés e könyvről 2022. áprilisban íródott.)
Smink: Sóvári DóraFotó: Pásztor Digi Gábor
