Adam J. Clarke - A Lehetetlen
2022.08.06
SCI-FI
Bevallom, tüzetesebben nem néztem meg a borítót olvasás előtt... Első pillantásra lerítt róla, hogy sci-fi könyv, a női és férfi alak pedig arra utalt, hogy némi romantika is lehet benne. Aztán, ott van az a piros valami, amit - mivel az olvasás végeztéig ugye nem néztem meg igazán - bevallom, egy szívnek gondoltam. "Hohó, egy nő a szívét nyújtja egy pasinak, lesznek itt drámák!?"
Nos, ha valaki (velem ellentétben) jobban szemügyre vette a borítót, az láthatta, hogy az a piros valami nem szív, hanem egy ALMA!
Ami ráadásul a könyv történetének szempontjából egy igencsak lényeges utalást jelenít meg a borítón, és az ilyet én kifejezetten szeretem! (Grafikai szerkesztő: Szabó Alexa)
Nos, ha valaki (velem ellentétben) jobban szemügyre vette a borítót, az láthatta, hogy az a piros valami nem szív, hanem egy ALMA!
Ami ráadásul a könyv történetének szempontjából egy igencsak lényeges utalást jelenít meg a borítón, és az ilyet én kifejezetten szeretem! (Grafikai szerkesztő: Szabó Alexa)
Egy egész könnyed stílusban íródott sci-fi, némi pikáns jelenettel, és igazi elgondolkodtatni való történettel.
Az író pár 100 évvel későbbre repíti az olvasót, mikor már mindent s mindenkit a mesterséges intelligencia tart fennt- és irányít, már amennyire szükségesnek véli. Ám de, írónk az emberiség eredetétől visszamenőleg el is magyarázza, hogy miként és miért "fajultak el" odáig a dolgok, hogy voltaképp olyan szinten visszafejlődött/leépült az emberiség, hogy képtelenné vált az önálló életre, gondolkodásra, cselekvésre. Mindent a gépek tesznek meg helyettük. Olyan szinten mindent, hogy tanulásra, sőt, még olvasásra sincs szüksége senkinek, mivel az "információs felhőből" bármit megtudhatnak és megkaphatnak egy pillanat alatt. Ami azt illeti, még az emlékeket is ott tárolják, azaz az agyuk azon része sincs igazán használatban. A személyes érintkezések teljesen megszűnnek, még a testiség is csak virtuális közegben elképzelhető a számukra, de szükség sincs rá, mivel ekkorra már természetes módon senki sem születik, mindenkit a gépek "alkotnak" meg a kis petricsészéikben-lombikjaikban. Aztán a "születést" követően máris egy csippet ültetnek beléjük, amin keresztül állandó kapcsolatban lehetnek velük, és ezen csipp segítségével csatlakozhatnak az információs felhőhöz is. A lakásukat pedig még csak el sem hagyják, leszámítva egy-két kb "kettyósnak" titulált embert, akik kvázi vloggerként tevékenykednek, hisz' minden kintlétüket feltöltik az információs felhőbe, megosztva másokkal. Így már-már extrém tevékenységnek számít, ha valaki elhagyja a lakását, annak ellenére, hogy valójában semmilyen veszély nem fenyegeti őket odakint.
No de, elkalandoztam... ahogy fenntebb említettem, az író teljesen az emberiség eredetétől visszamenőleg vázolja fel a helyzetet, ok-okozati dolgokra kitérve.
Ebben stílusilag kissé hasonlóan, mint a Lucy c. (2014-es) filmnél, legalábbis felderengett bennem, hogy az is valami hasonló tematikával operál a történetvezetését tekintve.
Bár az a film egészen másról szól, mégis hasonlóan képzeljétek el Adam J. Clarke könyvét is. Azaz bizonyos időközönként, ahogy haladunk a történetben, azzal összekapcsolódva-belefonva, s azzal párhuzamosan, mintha egy evolúciós előadáson is részt vennénk, ezáltal méginkább megértve a történet jelenét.
Ez számomra kifejezetten jól esett! Így sokkal befogadhatóbb és érthetőbb volt az egész sztori, méghozzá élvezhető, s nem fárasztó módon. Szépen-lassan adagolja az információkat, (egymásra logikusan építve), miközben a sztorival is haladunk, és nyomon követhetjük karaktereink, Ádám és Éva ismerkedését és fejlődését.
Ééés igen... nem véletlen a bibliai vonatkoztatás, nagyon nagy jelentősége van.
Aztán, azért is jár a piros pont, hogy magyar helyszínek említésével és leírásával van tűzdelve a történet, de oly' módon, hogy hogyha nem tudnám, hogy Makó és Szeged magyar település, simán bevenném, hogy valami flancos külföldi helyen "járunk". Vagy mondjuk egy teljesen kitalált, képzeletbeli faluban... Ez ismét egy szuper ötlet volt, nagyszerűen megírva!
A karakterek kissé elvontak, bár az őket körülvevő világban ez nem is igazán lehetne másképp... hisz'
"A gépek által megszűrt információk szörnyen korlátozottak. Valami miatt sötét tudatlanságban tartanak bennünket, bármennyire is dédelgetnek és kényeztetnek."
Viszont Ádám és Éva kapcsolata egészen különleges. Erről nem akarok sokat beszélni, mert így is sokmindent elárultam már, viszont annyit elmondok, hogy rengeteg utalást, mély, rejtett tartalmat véltem a karaktereikben és a kapcsolatukban felfedezni. Aztán párat ki is mond maga a szerző is, ami nem valószínű, hogy mindenki számára befogadható lesz. Nem kétlem, hogy sok olvasó abszolút nem ért majd egyet azzal az aspektussal, amit az író e karakterek által próbál bemutatni. Pedig... van benne ráció. De ezek megértése/belátása/elfogadása függ olyan dolgoktól, mint pl a büszkeség. Legalábbis szerintem...
SPOILER! E könyv története lényegében arról szól, hogy a mesterséges intelligencia (Szuperagy) túl akar nőni saját magán, és ehhez szükségesnek véli, hogy kiderítse a létezés értelmét. Ádám és Éva pedig mintegy "tesztalany"-ként funkcionálnak eme tervéhez.
"Szuperagy olykor az emberre mint istenre gondolt. Végső soron az ember volt minden eredeti tárgy és tudás megalkotója.
Jóllehet, az emberi agy kapacitása annyi volt a sajátjához képest, mint egyetlen homokszem a Szahara sivatagban, mégsem tudta megfejteni az élet távlati céljait. Ahhoz már túl intelligens volt, hogy értelmetlennek tartsa az egészet. Ahhoz pedig túl buta, hogy a rejtélyt megoldja. Szüksége volt tehát néhány emberre, akiket szabadjára enged."
"Talán ezer Évához hasonló ember lehetett, akik társakat is találtak maguknak - az információk rengetegében ugyanis kirajzolódott, hogy párosan a leghatékonyabbak: egy nő és egy férfi. Szuperagy tudta, hogy hagynia kell őket szabadon gondolkodni, ha tovább akar lépni a létezés jelenlegi szintjéről."
Egy nagyon okosan megírt, érdekes történet, ami könnyed és élvezhető, de mindemellett komolyan elgondolkodtató. Egy könyv, ami igazán megérdemelne egy sokkal de sokkal nagyobb olvasóközönséget. Szívből ajánlom MINDENKINEK, nem csak sci-fi rajongóknak!
Az írónak pedig nagyon köszönöm a bizalmát és a támogatását, da annál is inkább a történetei által kapott élményt!
Ugyanis Németh Ervin és Adam J. Clarke egyazon író, így a "Te + Én" c. könyvet is neki köszönhetjük! Arról írt véleményemet itt olvashatjátok:
Az író pár 100 évvel későbbre repíti az olvasót, mikor már mindent s mindenkit a mesterséges intelligencia tart fennt- és irányít, már amennyire szükségesnek véli. Ám de, írónk az emberiség eredetétől visszamenőleg el is magyarázza, hogy miként és miért "fajultak el" odáig a dolgok, hogy voltaképp olyan szinten visszafejlődött/leépült az emberiség, hogy képtelenné vált az önálló életre, gondolkodásra, cselekvésre. Mindent a gépek tesznek meg helyettük. Olyan szinten mindent, hogy tanulásra, sőt, még olvasásra sincs szüksége senkinek, mivel az "információs felhőből" bármit megtudhatnak és megkaphatnak egy pillanat alatt. Ami azt illeti, még az emlékeket is ott tárolják, azaz az agyuk azon része sincs igazán használatban. A személyes érintkezések teljesen megszűnnek, még a testiség is csak virtuális közegben elképzelhető a számukra, de szükség sincs rá, mivel ekkorra már természetes módon senki sem születik, mindenkit a gépek "alkotnak" meg a kis petricsészéikben-lombikjaikban. Aztán a "születést" követően máris egy csippet ültetnek beléjük, amin keresztül állandó kapcsolatban lehetnek velük, és ezen csipp segítségével csatlakozhatnak az információs felhőhöz is. A lakásukat pedig még csak el sem hagyják, leszámítva egy-két kb "kettyósnak" titulált embert, akik kvázi vloggerként tevékenykednek, hisz' minden kintlétüket feltöltik az információs felhőbe, megosztva másokkal. Így már-már extrém tevékenységnek számít, ha valaki elhagyja a lakását, annak ellenére, hogy valójában semmilyen veszély nem fenyegeti őket odakint.
No de, elkalandoztam... ahogy fenntebb említettem, az író teljesen az emberiség eredetétől visszamenőleg vázolja fel a helyzetet, ok-okozati dolgokra kitérve.
Ebben stílusilag kissé hasonlóan, mint a Lucy c. (2014-es) filmnél, legalábbis felderengett bennem, hogy az is valami hasonló tematikával operál a történetvezetését tekintve.
Bár az a film egészen másról szól, mégis hasonlóan képzeljétek el Adam J. Clarke könyvét is. Azaz bizonyos időközönként, ahogy haladunk a történetben, azzal összekapcsolódva-belefonva, s azzal párhuzamosan, mintha egy evolúciós előadáson is részt vennénk, ezáltal méginkább megértve a történet jelenét.
Ez számomra kifejezetten jól esett! Így sokkal befogadhatóbb és érthetőbb volt az egész sztori, méghozzá élvezhető, s nem fárasztó módon. Szépen-lassan adagolja az információkat, (egymásra logikusan építve), miközben a sztorival is haladunk, és nyomon követhetjük karaktereink, Ádám és Éva ismerkedését és fejlődését.
Ééés igen... nem véletlen a bibliai vonatkoztatás, nagyon nagy jelentősége van.
Aztán, azért is jár a piros pont, hogy magyar helyszínek említésével és leírásával van tűzdelve a történet, de oly' módon, hogy hogyha nem tudnám, hogy Makó és Szeged magyar település, simán bevenném, hogy valami flancos külföldi helyen "járunk". Vagy mondjuk egy teljesen kitalált, képzeletbeli faluban... Ez ismét egy szuper ötlet volt, nagyszerűen megírva!
A karakterek kissé elvontak, bár az őket körülvevő világban ez nem is igazán lehetne másképp... hisz'
"A gépek által megszűrt információk szörnyen korlátozottak. Valami miatt sötét tudatlanságban tartanak bennünket, bármennyire is dédelgetnek és kényeztetnek."
Viszont Ádám és Éva kapcsolata egészen különleges. Erről nem akarok sokat beszélni, mert így is sokmindent elárultam már, viszont annyit elmondok, hogy rengeteg utalást, mély, rejtett tartalmat véltem a karaktereikben és a kapcsolatukban felfedezni. Aztán párat ki is mond maga a szerző is, ami nem valószínű, hogy mindenki számára befogadható lesz. Nem kétlem, hogy sok olvasó abszolút nem ért majd egyet azzal az aspektussal, amit az író e karakterek által próbál bemutatni. Pedig... van benne ráció. De ezek megértése/belátása/elfogadása függ olyan dolgoktól, mint pl a büszkeség. Legalábbis szerintem...
SPOILER! E könyv története lényegében arról szól, hogy a mesterséges intelligencia (Szuperagy) túl akar nőni saját magán, és ehhez szükségesnek véli, hogy kiderítse a létezés értelmét. Ádám és Éva pedig mintegy "tesztalany"-ként funkcionálnak eme tervéhez.
"Szuperagy olykor az emberre mint istenre gondolt. Végső soron az ember volt minden eredeti tárgy és tudás megalkotója.
Jóllehet, az emberi agy kapacitása annyi volt a sajátjához képest, mint egyetlen homokszem a Szahara sivatagban, mégsem tudta megfejteni az élet távlati céljait. Ahhoz már túl intelligens volt, hogy értelmetlennek tartsa az egészet. Ahhoz pedig túl buta, hogy a rejtélyt megoldja. Szüksége volt tehát néhány emberre, akiket szabadjára enged."
"Talán ezer Évához hasonló ember lehetett, akik társakat is találtak maguknak - az információk rengetegében ugyanis kirajzolódott, hogy párosan a leghatékonyabbak: egy nő és egy férfi. Szuperagy tudta, hogy hagynia kell őket szabadon gondolkodni, ha tovább akar lépni a létezés jelenlegi szintjéről."
Egy nagyon okosan megírt, érdekes történet, ami könnyed és élvezhető, de mindemellett komolyan elgondolkodtató. Egy könyv, ami igazán megérdemelne egy sokkal de sokkal nagyobb olvasóközönséget. Szívből ajánlom MINDENKINEK, nem csak sci-fi rajongóknak!
Az írónak pedig nagyon köszönöm a bizalmát és a támogatását, da annál is inkább a történetei által kapott élményt!
Ugyanis Németh Ervin és Adam J. Clarke egyazon író, így a "Te + Én" c. könyvet is neki köszönhetjük! Arról írt véleményemet itt olvashatjátok:
A szerző könyveit közvetlenül tőle tudjátok beszerezni, vegyétek fel vele e-mailben a kapcsolatot: angolsulikft@gmail.com
Smink: Sóvári DóraFotó: Pásztor Digi Gábor
Grafika: Szakter EszterCellArt Creations
