Stian Skald - A lelkek kútja

2022.07.15

FANTASY

Ez a borító szerintem brutál jó! Részletgazdag, egyedi, figyelemfelkeltő, és ami számomra a legdícséretesebb, hogy csakugyan, mint Stian előző köteténél, telejsen adja a benne rejlő történetet - mi több, egy jelenetet belőle!
Úgyhogy továbbra is jár a nagy taps a borítóért és az illusztrációkért Mihályfi- Tóth Alexnek! (Redart Illustrations)
Történetünk az előző kötet, Az elveszett aranyváros keresésésnek folytatása, ám önálló könyvként is megállja a helyét, mivel a szerző az előző kötetben történtek összefoglalójával indít, méghozzá az egyik már ott megismert karakter, Fortélyos Maugis naplójából. Pár oldal csupán, de igen jó ötletnek vélem, mert így az előző könyv olvasói egy kicsit felidézhették az ott "átélteket", az újabb olvasók pedig képbe kerülhetnek annyira, amennyire e történet megkívánja, hisz' pontosan onnan indulunk, ahol az előző kötet abbamarad.

Spoileres sorok következnek!
Hőseink épségben átjutottak a kapun, ám nem éppen olyan helyre kerültek, amire számítottak. Rengeteg furcsa és ijesztő lény "szállta" meg ezt a másik világot, amiktől győztek menekülni...
Kacifántos útjuk során többször veszélybe kerülnek, és több bizalmatlan idegennel is megismerkednek. Akad pl egy gnóm, akivel eleinte úgy tűnt, hogy sikerül összebarátkozniuk, de végül az életükért kellett futniuk tőle is. Stian más egyéb lények megálmodásában és történetbe illesztésében is ismét brillírozott, ugyanis a könyv terjedelme ellenére többmindent rejt, mind gondolnánk - méghozzá igen izgalmas és különleges "fantasy csemegéket".
Nagyon érdekesnek találtam Mulmirian lakóit, akik gyakorlatilag Aranyváros megmaradt népe. Kénytelenek a föld alatt élni mindennapjaikat a felszíni veszélyek miatt, amit Dragen-tu (egy démon(?)) és szolgái, valamiféle ragadozó "hüllő madarak"  tartanak fennt egyfajta állandó "vadászterületként". Legalábbis... kb ilyennek tűnik a helyzet a könyv elején.
A vége felé derül ki az igazság, hogy ki lehet a háttérben és mik a szándékai annak, akitől Mulmirian népe annyira retteg.
Írónk egy elképesztő világot tár fel előttünk, ami állatira izgalmas és érdekes - és amit gyakorlatilag a lelkek tartanak fennt. Szó szerint, mert pl van egy "égi" sziget, ami lélekmágiával áll ellen a természet törvényeinek...
És még sorolhatnám, de mindent persze nem árulhatok el.

Amit viszont még igen:
Szerintem az előző kötet óta sokat fejlődött a szerző. Sokkal összeszedettebbnek érzem ezt a történetet, sokkal kidolgozottabbak a helyek, a látványvilág, a részletek. De emellett több "akció jelenetnek" is részesei lehetünk.
Talán egy kicsit a karakterek lettek kevésbé alaposan bemutatva, sőt, Maugis kivételével kb az összes csak a háttérben "asszisztál". E tekintetben pl én nagyon fájlalom, hogy a rigmul (Northas) szinte semmi szerephez nem jutott, mert a történet kb 98%-ban ki volt "ütve". Pedig az előző részben ő volt az egyik kedvencem... (Remélem a következőben pótolja majd az itteni elmaradásait!)
Viszont a hírnökért teljesen odáig voltam. Bár alig egy fejezetben szerepelhetett, de mégis igen jól fel volt építve, kitűnt a felhozatalból, és egy teljesen új karaktert(/lényt) hozott létre általa a szerző. Bár míg ő a negatívabb karakter vonalat hozta a sztoriba, volt egy új szereplő a "habókosabb" vonalnak is, méghozzá a gnóm, Bengivár. Ő is egy hatalmas színfoltja szerintem a sztorinak - amit majd ha olvastok, megértitek, hogy miért mondom.

És bizony... aki szereti a kalandos fantasykat, érdemes elolvasnia!
A lelkek kútja egy izgalmas és érdekes történet, ami kalandokban és újszerű lényekben gazdag, könnyed olvasmány.

Nagyon köszönöm az élményt, gratulálok a szerzőnek, és további sok sikert kívánok!

És kaptok pár idézetet is a könyvből:

"- Mi van a kútban? - kérdezte a hírnököt.
- Vágyak, remények, félelmek, álmok. Minden, ami az emberek lelkét alkotja."

"Aprónak, jelentéktelennek érezte magát. Olyannak, mint a hajó oldalán megtapadt vízcsepp, mely bár magasra tör, mégis egy pillanat alatt felszárad, léte pedig semmi magához a tengerhez képest."

"- Nos, a túlélés záloga az alkalmazkodás, nem igaz?"

"A repülő földdarab közepén egy márványból épült erődítmény emelkedett, karcsú tornyaival ostromolva a magasságot. Szikár falaiból fennkölt méltóság áradt, valamint az a fajta megközelíthetetlenség, mely elválasztja a legendát a valóságtól."

"A mágia határtalan, és nem ismer halandók alkotta szabályokat."

"...ha nincs olyan járat, ami elvezet a kincshez, akkor magadnak kell azt kivájnod."

"Annak, aki az igazságot kutatja, sokszor igen zord helyeket kell megjárnia."

"A mágia nem egy kötött dolog, hanem egy végtelen tenger, melynek ismert határait csupán néhány vakmerő hajós feszegeti."

A történet előző kötetéről itt olvashatjátok a véleményemet: