Szollár Bence - Egy szál rózsa

Bencétől ez a 3. horror novelláskötet, amit olvashattam. Az első a Frontláz c. irodalmi forgatókönyve volt, a második pedig Az emelet és más horrornovellák c. kötete. 

Mint horror zsánerben való tapasztalás, a Frontláz olvasása volt nekem a legdurvább, mivel teljesen agyzsibbasztó, gyomorforgató, igazi pszichológiai megterhelést jelentett számomra.

Az Egy szál rózsa pedig... azt tudnám mondani, hogy valahol a két másik kötet között foglal nálam helyet a "durvasági" szintfelmérésen. Ez a kötet szerintem Az emeletnél talán valamivel brutálisabb, horrorisztikusabb.
Tematikáját tekintve ezen novellák többsége leginkább a bosszú témájára vannak kiélezve. Több történet az iskolai bántalmazásra-szekálásra épít, de van, amiben egy ex-barát áll kreatív bosszút a volt barátnőjén, na meg nem egy novella szól a bántalmazó szülők gyermekeikben hagyott "lenyomatáról".

Kis, 2-3 oldalas elborult történetek, amik többsége igazi "Bence féle" csavart kapott, és melyekbe esetenként komoly társadalmi problémákra mutat rá a szerző - a legkevésbé sem finomkodó módon.
Tetszett, hogy Bence ilyen nyúlfarknyi kis sztorikkal is képes volt a kellő atmoszférateremtésre, és hogy akármennyi novellát is ír, annyi felé tolja az olvasó gondolatait és érzéseit. Nem hibátlan könyv, (pl. sok novella esetén szinte egyformán "rimánkodnak" a szenvedő karakterek - "Kérem, nem akarom!"- és hasonlók...) de vannak nagyon elgondolkodtató momentumai, és a legtöbb benne lévő történet bizony van olyan, hogy helytálló legyen a borítón szereplő 18-as karika, szóval aki a zsáner kedvelője, és érdekelnék a fentebb említett témakörök, ezzel a kötettel nem nyúlhat mellé! 

Gratulálok a szerzőnek, és további sok sikert kívánok! 

Egy részlet a könyvből:
"De nem csupán a külsejét nyomorította meg aznap este tulajdon édesanyja, hanem a lelkét is - Lili úgy ült azon a padon, mint egy vén hajléktalan, aki akár egy lexikonban is szerepelhelhetett volna illusztrációként, méghozzá az "emberi roncs" magyarázata mellett."